A Sándorfalvi Gyülekezetnek bőven van miért hálát adnia. Sorra látjuk ugyanis beérni annak a tudatos hozzáállásnak az eredményeit, amelyre évekkel ezelőtt határoztuk el magunkat. Az egyházunkban felnövő fiatalok 60%-a felnőtt korára elhagyja a közösséget. Ez a sokkoló adat cselekvésre hív! A Szeged melletti kis közösség elhatározta, hogy szembehalad a szomorú statisztikákkal, és oly módon gondolja újra a működését, hogy az vonzó legyen a fiatalok és a családok számára. Senkit sem szeretnénk elveszíteni azok közül, akik a soraink közt felnőnek, sőt azt szeretnénk, hogy a gyülekezet egy szeretetmágnes legyen, amely másokat is bevonz. Az idei évben eddig 5 fiatal és fiatal felnőtt keresztelkedett meg, és további 4 készül keresztségre.
Május 10-én lett tagja a gyülekezetünknek Börcsök László, aki nagyon szereti, ha Lacikának szólítjuk. Lacika a szegedi Vakok Intézetében él, ahonnan egy lakótársa, Szakálné Erzsike már korábban csatlakozott a gyülekezetünkhöz. Erzsike minden szombaton felveszi diktafonra a prédikációt, és utána hét közben körbeadja az otthon lakói és dolgozói között. Így érintette meg Lacikát is az evangélium. A gyülekezet minden szombaton megszervezi, hogy valaki elhozza őket az otthonból. Lacika különös képessége, hogy egy pillanat alatt kisgyerekké tud válni és meg tud nevettetni mindenkit. Noha egy születési rendellenesség miatt nem értjük, amit mond, de mosolyával és a belőle sugárzó vegytiszta kedvességgel igazi színfoltja a közösségünknek.
Július 19-én merítkezett alá Polgár Loretta. A mindig mosolygós Lola a gyülekezetben nőtt fel, több generációnyi aktív szolgálattevő áll előtte példaként a családjából, és egyik személyes példaképe a nővére, aki két éve tette meg ezt a nagyon fontos lépést. Mihalec Gábor lelkipásztor Lola gyermekbemutatási igehirdetéséből idézett a prédikációjában, amit ugyancsak ő tartott sok évvel ezelőtt. Lola nagyon jól ért a kisgyerekek nyelvén, gyönyörűen fuvolázik, hihetetlen alapossággal készül fel a szombatiskolára, amikor ő vezeti, sőt már az igehirdetésben is sikerrel kipróbálta magát. Amikor pedig énekel, akkor olyan báj és kedvesség sugárzik a hangjából, hogy a légy zümmögését is meg lehet hallani a teremben.
Augusztus 2-án folytattuk a sort Silas Wielanddal. Silas a tágabb családjával együtt 3 évvel ezelőtt érkezett Magyarországra Németországból. A három családból álló „német csoport” ideköltözése különös friss szellőt hozott a gyülekezet életébe, hiszen az addig homogén monokulturális gyülekezetnek meg kellett tanulnia kétnyelvűen működni. Amikor a hitvallás tételben megkérdeztük Silastól, hogy mi volt a döntő érv számára a keresztsége mellett, azt mondta: „Erről ti tehettek. Annak a szeretetnek, amit Isten rajtatok keresztül sugárzott felém és a családom felé, nem lehetett ellenállni.” Silas sokat segít az istentiszteletek közvetítésének technikai lebonyolításában, nagyon jól ért az idősek nyelvén, és olyan szenvedéllyel prédikál, hogy nem lehet nem odafigyelni rá.
Augusztus 9-én Balatonlellén, a Missziókonferencia csúcspontján keresztelkedett meg Juhász Jázmin és Benjámin. A testvérpár ugyan több mint 2000 km-re él Sándorfalvától, mégis a Covid óta minden szombatot velünk töltenek az online istentiszteleten keresztül. Ezért is volt egyértelmű a számukra, hogy a keresztségük után hozzánk szeretnének tartozni. Mivel meggyőződésünk, hogy a közösségben való megmaradás egyik kulcsa az aktív szolgálat, mindjárt találtunk is szolgálati területet mindkettejüknek, amivel látható és érezhető módon be tudnak kapcsolódni a gyülekezet működésébe. Jázmin nagyon szeret olvasni (talán ehhez köze lehet annak is, hogy a családjában évtizedes hagyományai vannak a könyvkiadásban való szolgálatnak), és rendszeresen fog az istentiszteleteken könyvbemutatót tartani online, élő kapcsolással. Benjámin pedig nagyon ügyesen kezeli a technikai eszközöket, így sokat tud segíteni a gyülekezet social media jelenlétének megerősítésében. Mindkettőjükben olyan fontos területre kaptunk erősítést, amelyre évek óta keresünk szolgálattevőt. A bemerítés utáni döntésre híváskor 35 fiatal jött be a vízbe, hogy a lelkészek imádkozzanak értük – közöttük 8 újabb sándorfalvi.
„Ha ilyen rövid idő alatt 5 keresztség is volt nálatok, akkor miért nem vártátok össze őket és miért nem kereszteltétek meg őket egy napon?” – kérdezhetné valaki joggal. A válasz nagyon egyszerű és jelzi az új paradigmát, amit a közösség követni szeretne. Isten szeretete nem egységcsomag, hanem személyre szabott és egyedi. Arra törekszünk, hogy ezt mindenki megtapasztalja, aki belép a gyülekezetünkbe. A keresztség pedig egy ünnepélyes megkoronázása annak, ahogy egy ember beleteszi a kezét Isten tenyerébe. Igyekszünk ezt is olyan személyessé tenni, amilyenné csak lehet, hogy sem a keresztelendő, sem a gyülekezet ne tudja soha elfelejteni. Ezért minden keresztség más és egyedi. Minden istentisztelet előtt azért imádkoznak a szolgálattevők, hogy senki se tudjon úgy hazamenni, hogy valamilyen formában ne találkozott volna személyesen Isten szeretetével. Ez a gondolat pedig teljesen átformálta a liturgiát, a vendégvárást, a különböző generációkhoz való viszonyulást. Hogy mennyire fenntartható ez a gondolkodás, azt a jövő fogja megmutatni. Mindenesetre a 2010-ben 20 fővel megalakult kis gyülekezet ezzel immáron 75 tagúra gyarapodott, így az elmúlt 15 évben majdnem megnégyszerezte a taglétszámát.
Az is világosan látszik, hogy a gyülekezetben egy generációváltás zajlik. Ezt is kellő érzékenységgel és finomsággal kell levezényelnünk. Ahogy Mihalec Gábor az egyik fiatal keresztségi prédikációjában hangsúlyozta: „A te keresztséged is egyértelműen jelzi, hogy a gyülekezetünkben éppen egy generációváltás zajlik. És én ennek nagyon örülök! A szemünk láttára nőtt fel egy generáció, amelynek te is tagja vagy, és amely most, ezekben az években elkötelezi magát Isten mellett […] Ti vagytok azok, akik sokkal jobban értitek a társadalom lüktetését, mint mi. Ti bennszülöttei vagytok ennek a kornak, mi csak bevándorlói. Ti anyanyelvi szinten beszélitek a mai társadalom nyelvét, mi csak tájszólással. Ti vagytok azok, akik képesek lesztek az evangéliumot ennek a világnak a nyelvére lefordítani. Ti vagytok azok, akik egy új gyülekezeti kultúrát tudtok megalapozni, amely nem egy múzeumi egyházat eredményez, hanem egy olyat, amely itt és most él. Te vagy ennek a gyülekezetnek az egyik jövőbeni vezetője, tanítója, igehirdetője, presbitere, lelkésze. És én szívesen állok be mögéd és mögétek a sorba.”
Bárcsak minden fiatal elhinné ezt magáról, aki az egyházunkkal érintkezésbe kerül! Bárcsak le tudnánk faragni a 60%-ot 0-ra! Egy biztos: ez rajtunk is múlik!
M. G.
