„Jó dolog dicsérni az Urat, és éneket mondani a te nevednek, oh Felséges!” (Zsolt 92:2) – Áldott lehetőség együtt, testvéri körben is emlékezni, hálát adni. Vitáli Gáborné Évike testvérünk 1974. június 22-én kötött szövetséget Krisztussal, és most a június 22-ei szombaton 50 évre tekinthettünk vissza, amiben megtartotta őt az Úr kegyelmének bőséges javaival.
Testvériségben együtt köszöntük meg az ígéret beteljesedését, hogy akiket az Úr újjá szült Jézusnak a halálból való feltámadása által, azokat az Ő hatalma által meg is tartja, meg is őrzi hit által az üdvösségre (1Pt 1:3–5).
Amikor Mózes 80 évre visszatekintve adott hálát a megtartásért, akkor szinte himnuszként dicsérte a Teremtőt: „Figyeljetek egek, hadd szóljak! Hallgassa a föld is számnak beszédeit! Csepegjen tanításom, mint eső; hulljon mint harmat a beszédem; mint langyos zápor a gyenge fűre, s mint permetezés a pázsitra! Mert az Úr nevét hirdetem: magasztaljátok Istenünket! Kőszikla! Cselekedete tökéletes, mert minden ő úta igazság! Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes ő!” (5Móz 32:1–4).
A visszatekintés hálaünnepén Isten hűségét vizsgáltuk, ahogy az gazdagon megmutatkozott Mózes életében, és testvérünk, Évike életében. Az ígéretek beteljesedtek, az emberi gyengeség és hiány kegyelemben részesült, a mélységekben, nehézségekben Isten mindvégig jelen volt.
Ezen az ünnepen sokan, fiatalok, idősebbek, sok szolgálattal fejezték ki, hogy méltó a mi Urunk a hálára, a dicséretre.
Kívánjuk testvérünknek, hogy a Krisztusban megváltott új élete továbbra is ebben az isteni gazdagságban részesüljön, egészen a célig, és majd Urunk országában.
Bálint György
