Az úgy kezdődött, hogy szombaton kihirdettük a februári bográcsozás időpontját. Hosszas rábeszélés után „Kázmér” – személyiségi jogai védelme érdekében, hívjuk így – beleegyezett, hogy a halászléfőzés a nemesvámosi imaház udvara helyett az ő épülő házánál legyen.
Kázmér csodálkozott, hogy a férfiak miért vannak ott vasárnap reggel már jóval a megbeszélt időpont előtt. Aztán azt már végképp nem értette, hogy a – hétköznapi életben vállalkozó – testvér miért robog be az udvarára építőanyaggal megrakott autójával. „Talán egy előző munkájáról maradt fent a kocsiján…” – gondolta. Aztán elfogta a „szörnyű sejtés”.
Több mint húszan nemcsak a halászlé elfogyasztása miatt jöttünk össze, hanem főként az épülő ház soron következő munkáinak elvégzésére. Falvésés, csövezés, gipszkartonozás és ehhez hasonló feladatok hangyaszorgalommal haladtak. Jó volt nézni a serény munkát és érezni azt a hangulatot, amit a Szentlélek adott hozzá. A halászlé elfogyasztása még inkább emelte a nap fényét.
Mosolygó arcok és ellágyult férfiszívek nyugtázták a szép napot. Isten áldja meg mindazokat, akik szabadidejüket áldozták testvérükért! (Folyt. köv.! J)
P.Cs.
