A február 17-én tartott gyermekszombatnak köszönhetően megértettük, hogy a gyülekezet olyan, mint egy nagy család, amelyben kicsinek és nagynak egyaránt fontos szerepe van. A család pedig az egész társadalom építőköve, és a misszió fontos eszköze. Ellen White így ír erről: „A helyesen irányított és jól fegyelmezett család többet mond a kereszténység érdekében minden elmondható prédikációnál” (E. G. White: Boldog otthon. „Az otthon messzeterjedő befolyása” c. fejezet, 32. o. 1.)
Március 3-án szombatiskolai napunk volt Fürj György lelkész testvérrel. A délelőtti órán a sáfárság volt a téma: Vajon mindannyian magunkénak érezzük-e a gyülekezetet, a missziót? Sokszor nagyon lelkesek vagyunk a munkánkban, hétköznapi feladatainkban, így szombatra már semmi erőnk nem marad, pedig ennek nem kellene így lennie. A fejlődés az élet jele. Ha növekedést szeretnénk látni, akkor együtt kell működnünk a lelkésszel és egymással, időt és energiát kell belefektetnünk. A délutáni beszélgetésben gyakorlati kérdésekkel foglalkoztunk, melynek során felvetődött a generációk közelítése, az egység megvalósítása a szombati alkalmainkon is. Utána sokáig együtt maradtunk még jó néhányan, folytattuk a diskurzust és terveztük a nyári gyülekezeti kirándulásunkat, ahol még inkább egy családdá válhatunk majd.
2018 a Családok éve, tavaszi előadás-sorozatunkat is erre a témára építjük. 1200 meghívót és GLOW-füzetet (az „Ajándék” és „Az öröm ajándéka” címűt) beborítékoltunk, és március 17-én, az Ifjúsági Világnap keretében ezeket hordtuk szét a gyülekezet környékén. A fiatalok mellett néhány aktív gyülekezeti tag is segítette a munkánkat, összesen majdnem húszan róttuk az utcákat. A napot közösségépítő sütizéssel, a következő programok tervezésével és játékkal zártuk. Utólag különösen hálásak voltunk, hogy a hófúvás csak este érkezett, és mi csak esőt kaptunk. Bízunk benne, hogy előkészített szíveket és postaládákat találtunk.
óbkk
