„Most kell a szívet feltárni,/most kell visszanézni az útra./…/most kell elkezdeni újra!/Isten kezét megfogni bátran/alázatot, hitet tanulva” (Páskulyné Kovács Erzsébet: Most kell – részlet).
Szeptember 14-én elköszöntünk Simon Zsolt lelkész testvérünktől, aki hat éven át pásztorolta gyülekezetünket Újbudán. Felesége, Julika hűséges segítőtársa volt szolgálatában.
Az ünnepélyes szolgálatok sorában közösségünk minden korosztálya képviseltette magát, melyben versek, zeneszámok, gyermekszolgálatok hangoztak el.
Testvérünk igei gondolatainak alapszövegéül 1Thessz 5:16–18 versei szolgáltak. Arra hívott, hogy legyünk élő gyülekezet, ahová vágynak felebarátaink tartozni; szolgáljunk másokat és értékeljük egymást, mert Isten alkalmassá kíván tenni minket arra, hogy befogadóak legyünk. A kérdés csak az, hogy ezt mi is akarjuk-e.
Most búcsút vettünk egymástól, de tudjuk, hogy ez egyben egy új kezdet is. Nemcsak lelkész testvérünknek, hanem nekünk is.
„S most megköszönjük,/Hogy vezettél minket az elmúlt években./Bajok, bűnök, próbák szorongattak,/De hulló fényt is adtál, napsugarat!/Az Ige szent lángolással égett,/S vezetett minket!/Kérjük most: Istenünk! Megváltó Krisztusunk/Az Ő szeretete kísérjen utadon tovább Téged!”
Kovács Zsuzsa
