A március 15-ei hosszú hétvége izgalmas, különleges és fantasztikus volt a Szegedi Gyülekezetből nyolcunknak. Még januárban jött az ötlet, hogy lepjük meg két testvérünket – a lelkészünk, Osvald László szavaival élve egy „korábban született fiatal” testvérnőnket, aki 74 éves és egy fiatal testvérünket –, akik még nem utaztak repülőn. Repüljünk el Rómába! Kezdődött a szervezés: résztvevők, utazás, szállás.
Március 14-én csütörtökön kora reggel szállt fel a gépünk és három csodálatos napot tölthettünk az „örök városban”. Kora tavasz van, a fák még kopaszak, de a szabadban érik a narancs, a citrom, és már nyílnak a gyönyörű virágok.
A Colosseum, a Spanyol lépcső, Trevi kút, Loyolai Szent Ignác templom, Pantheon, Titus diadalíve, Minerva terének elefántja, Angyalvár, a Vatikánban a Szent Péter tér és a bazilika, a Circus Maximus, a Piazza Navona, a monumentális romok, rengeteg látnivaló. Fantasztikus alkotások, de kis csoportunk talán legjobban az őskeresztények rejtett lakóhelyét, a katakombákat szerette volna látni. Ellátogathattunk oda, ahol bár üldözések közepette, mégis megélhették keresztény hitéletüket. Láthattuk az istentisztelet helyét, a szállásokat, a konyhát, a temetkezési helyeket. Megrendítő volt bejárni a zegzugos folyosókat.
A szombat délelőttöt az egyik helyi gyülekezetben töltöttük, ahol nagy szeretettel fogadtak bennünket.
Isten áldásait élvezhettük mindennap. A reggeli áhítatokat néha a szabadban tartottuk meg, de az esti áhítatok sem maradhattak el, amiket nagy beszélgetések követtek. Ez alatt a rövid idő alatt még jobban összekovácsolódott a kis csapat, rengeteget nevettünk, boldog, örömteli napokat töltöttünk együtt. Vasárnap reggel kicsit fájó szívvel az elválás miatt, de rengeteg élménnyel feltöltődve indulhattunk haza.
Kecskés Mária
