A Generálkonferencia Éves Tanácsülése margójára
Sokszor tűnődöm azon, vajon Isten miért teremtett bennünket úgy, hogy emlékezni tudjunk a múltra.
A Generálkonferencia Éves Tanácsülése (október 11–18.) idén részben múltidéző volt, hiszen egy régi – az adventtörténelemből jól ismert – helyszínen került megrendezésre. Battle Creek városának neve bizonyára ismerős sok olvasónak, hiszen az egyház számos nagy jelentőségű eseményének volt szemtanúja:
Elődeink itt határozták el a Hetednapi Adventista nevet, itt alakult meg a Generálkonferencia, itt beszélt először E. G. White a nagy küzdelemről kapott látomásáról. Itt működött a híres szanatórium a Kellog testvérek vezetésével, itt alapították az első misszióiskolát, nyomdát.
Rendkívül megható volt a történelmi helyszíneket bejárni, ott úrvacsorázni, ahol az egyház sok-sok generációval korábban elindult az egész világot szolgáló útjára, látni a White család házát, ahol a gyerekek nevelkedtek, és ahol A nagy küzdelem c. könyvet írta White testvérnő. A város temetőjében pedig ott pihennek az egyház első vezetői, nagyjai, várva a visszatérő Jézus hívó hangját.
Miért jó és miért kell a történelmet megismerni? Isten tanítani szeretne bennünket. A múltban szerzett tapasztalatok és az elkövetett hibák által.
A Tanácsülés első napjai után a világegyház végrehajtó bizottsága a jövő kihívásai és tervei felé fordult. Megismerhettük az osztályok legújabb programjait, a missziós kihívásokra talált válaszokat, a statisztikák mögötti trendeket és tanulságokat, figyelmeztetéseket.
Egy ilyen alkalom, amikor a világ szinte minden országából jelen vannak az uniók vezetői, valamint a Generálkonferencia és a 13 divízió elnökségei, mindig nagyszerű lehetőség a közösség ápolására, a barátságok elmélyülésére. Így jó volt találkozni a mexikói Armando Miranda-val, a Generálkonferencia volt elnökhelyettesével, aki néhány éve egy missziókonferencián nemcsak énekhangjával, de lelkesítő igehirdetéseivel és a fiatalok bátorításával lopta be magát a magyar szívekbe.
Ilyenkor alkalom nyílik új meghívásokat megbeszélni egy-egy jövő évi program, értekezlet, tábor lehetséges előadójával.
A 2019-es év nagy jelentőségű lesz presbitereink számára, hiszen a világegyház a jövő évet a presbiterek évének nevezte.
Ezért is öröm, hogy sikerült a nyári missziókonferencia előadójaként meghívni a Generálkonferencia presbiterek képzéséért felelős vezetőjét, Jonas Arrais-t, aki feleségével, a Női Szolgálatok Osztályának vezetőhelyettesével, Raquel-lel fog érkezni és reménység szerint egy feledhetetlen hétben lesz majd részünk.
De mindezeken túl a legnagyobb érdeklődés azt az előterjesztést kísérte, amely azokról az egyházi egységekről szólt, amelyek valamely korábbi generálkonferenciai döntést, szabályzatot nem hajtanak végre. Ezek az eltérések elsősorban nem hitelvi kérdésekben, nem is a bibliai tanításban, hanem egy-egy gyakorlati kérdésre adott válaszban nyilvánulnak meg.
A megoldandó probléma: hogyan tudjuk az egységet megőrizni egy olyan egyházban, ahol a különböző egységekben, a világ különböző pontjain nagyon eltérő kihívásokra kell válaszolni?
Az előterjesztett dokumentum elfogadását hatalmas, de keresztényi vita előzte meg, amelyben a Magyar Unió elnöke is részt vett, kiemelve, hogy a Magyar Uniónak történelmi tapasztalatai vannak arra vonatkozóan, hogy hová vezet, amikor egy gyakorlati kérdésekben megnyilvánuló egyet nem értést, tiltakozást az egyház vezetése adminisztratív eszközökkel próbál megoldani. Mennyi fájdalom, családi tragédia és elvesztegetett missziós lehetőség lett az eredménye.
Noha sokféleképpen gondolkodunk sok-sok kérdésről, kivétel nélkül minden egyházi vezető kifejezésre juttatta, hogy az egyház egysége mindennél fontosabb, hiszen ez az, amiből a világ megismeri, hogy Isten küldött bennünket.
Meggyőződésem, hogy Isten azért adja ezeket a történelmi tapasztalatokat, hogy tanuljunk belőlük és a tanulságokat leszűrve helyes döntéseket hozzunk a jövőre tekintve.
Ócsai Tamás
unióelnök
