Van-e még jogosultsága a nyilvános evangelizációknak?
Sebastian Matula „Reményteljes jövő” címmel tartott próféciai tartalmú előadás-sorozatot az Újpesti Gyülekezetben november 20–29-ig. A látogatottság nem volt nagy, a testvéreken kívül néhány barátkozó jött el, elsősorban a gyülekezetünk életmódprogramjáról. Az előadások angolul hangzottak el, amit Sabastian felesége, Boglárka fordított. Az előadásokat a gyülekezetünk streamelte is, amit 25-30 néző követett online. Azóta van olyan előadás, amelyikre már több mint négyszázan kerestek rá. Keresztségi döntésről egyelőre nem tudunk.
Felvetődik a kérdés: Van-e még értelme a nyilvános, hagyományos, evangelizációs előadás-sorozatoknak? Kevés a személyes érdeklődő, és sokszor az előadás hatására megtérők hamarosan le is morzsolódnak – ezek a legtöbbször elhangzó érvek.
A kérdésre nem tudok tudományos választ adni, de azt tudom: valamilyen módon hirdetnünk kell az evangéliumot; mindenki, ahogyan tudja. Mi Újpesten, most így tudtuk.
Ezenkívül bennünket, tagokat is megerősít adventista identitástudatunkban és missziómunkára is ösztönöz.
Közel 25 éve tartott hasonló evangelizációs sorozatot Lowell Hargreaves Dunaújvárosban. Ebben, az akkor hagyományosan ateistának tartott városban nem volt gyülekezet, így nehezebb feltételek mellet zajlott a munka.
A lelkes támogatócsapattal házról házra járva hívogattuk az embereket. Volt, aki be is hívott minket, hogy imádkozzunk érte. Könyvevangélisták is csatlakoztak hozzánk. Visszaemlékezni is jó érzés, milyen lelkesek voltuk! A sorozat végén többen megkeresztelkedtek, és egy kis gyülekezet alakult a városban, ami több év működés után sajnos megszűnt. Több oka is volt, miért alakult így.
A megkereszteltek között volt egy férfi, aki rendszeresen járt a gyülekezetbe a kisfiával, majd ő is eltűnt a látókörünkből. Eltelt több mint egy évtized, mire újra hallottam róluk. Visszaköltöztek Svédországba, a kisfiú közben megnőtt, focista akart lenni, de egy baleset más irányba terelte a pályáját. Egy tragédia is beárnyékolta az életüket. Testvérünk felesége megbetegedett, és a gondos orvosi kezelés ellenére életét vesztette. Ez a szomorú esemény végképp a jó Isten felé terelte a fiút, és elhatározta, lelkész lesz. Elvégezte a teológiai főiskolát, és Sebastian Matula ma már Finnország egyik svédül beszélő közösségének a lelkésze. Novemberben hazalátogatott feleségével, és megtartották az evangelizációs sorozatot az Újpesti Gyülekezetben. Az apa, a máig hűséges testvérünk, Matula Péter is elkísérte őket.
Még egy személyes történet: többször látogatunk Írországban egy kis gyülekezetet. Egyik alkalommal odajött hozzám egy ismeretlen testvérnő, és megkérdezte: „Te vagy Ilona?”, mire én csodálkozva bólintottam. Martha volt, aki ebben a gyülekezetben nőtt fel, majd férjhez ment Finnországba, és most annak a gyülekezetnek a tagja, ahol Sebastian a lelkész. Lelkesen mesélt a fiatal lelkészházaspárról. Elmondta, hogy bár a gyülekezetük nem számít nagynak Finnországban, de a prédikációkat online közvetítik, és százas nagyságrendben követik az Igét a svéd ajkúak között. Sebastian nagy munkát végez Európának ezen a területén, Bogi pedig hűséges társa a munkában.
Kudarc volt Dunaújvárosban a közel 25 éve tartott hagyományos, nyilvános evangelizáció? Döntse el az olvasó!
R. I.
