![Az ADRA International elnöke, Paulo Lopes és az ADRA korábbi elnöke, Michael Kruger gyermekekkel találkozik az Ecuador és Peru közötti határon [Fotó: ADRA International]](https://adventista.hu/wp-content/uploads/2026/02/1-6-500x375.jpg)
Miért olyan fontos az ADRA munkája?
Paulo Lopes, ADRA International, Adventist Review
Az ADRA több mint 120 országban van jelen: mezőgazdászokat képez Madagaszkáron, írni-olvasni tanítja az El Salvador-iakat, biztosítja az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést a Fülöp-szigeteken, vészhelyzetekre reagál a világ minden táján – csak hogy a szervezet néhány tevékenységét emeljük ki. A cselekvő szeretet meglepően hasonló képet mutat, akár egy áram nélküli faluban, akár egy katasztrófából talpra álló városban vagyunk. A részletek változhatnak, de a lényeg nem változik.
Ez az, ami az ADRA munkáját hajtja. Nem azért kelünk át kontinenseken, hogy hősök vagy megmentők legyünk. Azért megyünk, mert elhívást kaptunk arra, hogy szolgáljuk az emberiséget, hogy mindenki úgy élhessen, ahogyan Isten eltervezte: méltósággal, lehetőségekkel és reménnyel. Akár vészhelyzetekre reagálunk, akár hosszú távú fejlesztésekbe fektetünk, egyszerűen továbbadjuk azt, amit először mi magunk kaptunk.
A humanitárius munkában eltöltött évtizedek során ezt tanultam meg: minél többet adsz, annál inkább rájössz, hogy valójában nem is adsz, hanem részt veszel valamiben. Csatlakozol az együttérzés egy olyan mozgalmához, amely jóval azelőtt kezdődött, hogy megérkeztél, és utánad is folytatódni fog. Csapataink nem csupán erőforrásokat visznek magukkal, hanem jelenlétet is. Maradnak. Meghallgatnak. Megtanulják a helyiek neveit, együtt étkeznek velük, és megünneplik az apró győzelmeket, mert ezt teszi a szeretet.
Egy olyan világban, amelyet egyre inkább a falak és a megosztottság jellemez, ez a határokon átívelő együttérzés radikálisnak tűnhet. Pedig nem kellene annak lennie. Ez egyszerűen annak a következménye, hogy komolyan vesszük a parancsot: úgy szeretünk, ahogyan minket is szerettek.
Ezt a reménységet hordozom magamban: a szeretet továbbra is a legerősebb erő, amely képes lebontani a falakat. Amikor a közöny helyett az együttérzést választjuk, amikor engedjük, hogy az irgalom vezesse kezünket bármely határon át, nem csupán a körülményeket változtatjuk meg, hanem Isten szívét tükrözzük a bennünket figyelő világ felé.
Kijelentjük, hogy senki sincs túl messze ahhoz, hogy számítson. Egyetlen közösség sem esik kívül a törődés határain. Nincs olyan válság, amely bárkit kizárna figyelmünk köréből. Ilyen a határok nélküli szeretet. Ez a globális együttérzés. Ez a humanitárius munka – és ez egy olyan nyelv, amelyet mindenki megért.
A cikk forrása:
A szemle írója: Cserpán Ádám
