sz.: Gaal Gyopár
2024. október 19-én kora délután futótűzként terjedt a hír a gyülekezeteinkben: „Gyopi (néni) meghalt!” A hír mindannyiunkat sokkolt. Akik közel álltunk hozzá, számítottunk rá, mégis váratlannak éreztük.
Gyopi a Gaal család harmadik gyermekeként született a világháború idején. Bár sok nélkülözést kellett átéljenek, édesanyja rendíthetetlen hittel nevelte őket. A gyülekezet volt második otthonuk. A balatonlellei üdülő is nagyon fontos hely volt a számára. 1959 nyarán ott találkozott későbbi férjével, Szigeti Jenővel, akivel 1965 szeptemberében házasodtak össze. Két gyermekük született, Péter és Hugi, akiknek a felnevelése, lelkész feleségként sok kihívással járt, rengeteg költözéssel. Évekig otthon maradt a gyermekeivel, azonban Jenő külföldi tanulmánya idején anyagi okokból kénytelen volt munkát vállalni. Remek kézügyességgel rendelkezett, ennek köszönhetően lett (minden nehézség és akadály ellenére) műszaki rajzoló.
Nagyon szeretett énekelni, a 70-es évek elején egy kis csapattal járták az országot, hogy az akkor megjelent Hitünk énekei énekeskönyvet bemutassák a gyülekezeteknek. Azután is gyülekezeti énekkarokban, a Központi kórusban, az Advent Kamarakórusban szolgált.
Kitűnő képességeit a versmondásban is kamatoztatta, hosszú időn keresztül nem volt olyan gyülekezeti vagy központi rendezvény, ünnepély, amelyen ne mondott volna verset. Férje szolgálati útját követve azonban hosszú ideig nem volt olyan gyülekezet, ahol otthonra talált volna, egészen a 80-as évek elejéig, amikor a Budapesti „B” gyülekezetben megállapodott. Itt szolgált az énekkarban, a szombatiskolai, a tábea, a misszió és a diakóniai osztályokban.
Rendkívül barátságos személyisége mellett jó humora is segítette, hogy országszerte tiszteljék, szeressék. Amikor arra volt szükség, az ország minden tájáról érkeztek felajánlások véradásra, hogy a betegsége idején, mindig legyen elegendő vér a számára.
A gyülekezeti feladatai és férje támogatása mellett is mindig maradt ideje az unokái számára, előttük mindig nyitva állt az ajtaja. Volt, hogy kirándulni vitte őket, vagy egy finom ebédre tértek be hozzá, de ha kellett, betegségük idején is mehettek hozzá, hogy a nagymama minden szeretetével gyógyítgassa őket.
2024. november 13-án az ország minden pontjáról érkeztek családtagok, barátok, lelkészek, testvérek, hogy maguk és gyülekezetük, az egyház különböző osztályai nevében is elbúcsúzzanak tőle. A Pestlőrinci temetőben férje, Jenő mellett várja, hogy az Úr előhívja őket az örök életre.
A gyászló család
