Születési előjogunk

A munkaasztalomnál ültem, és hirtelen megvilágosodtam. Fiatalkoromból származó réges-régi beszélgetések emlékei árasztották el az agyamat – szülők, edzők és tanárok, akik mind arra buzdítottak, hogy Isten adta képességeim szerint éljek.

AdventInfo 2025. január 30.

A növekedési paradigma

Gregory Milton

De hiszen én vagyok Thomas!

A munkaasztalomnál ültem, és hirtelen megvilágosodtam. Fiatalkoromból származó réges-régi beszélgetések emlékei árasztották el az agyamat – szülők, edzők és tanárok, akik mind arra buzdítottak, hogy Isten adta képességeim szerint éljek. Eszembe jutottak saját ellenvetéseim is: „Ebben egyszerűen nem vagyok jó”, és végre felismertem, hogy azok valójában nem voltak mások, mint akadályok, amelyeket önmagammal szemben állítottam fel. Amióta az eszemet tudom, a szívem abban a hazugságban hitt, hogy vagy van természetes képességem és adottságom valamihez, vagy nincs. Kifújtam a levegőt, és visszagondoltam kényelmes középszerűségben eltöltött életemre. Talán túl késő lenne már?

Thomas és a rögzült gondolkodás korlátai

A megvilágosodásomat egy Po Bronson-cikk1 váltotta ki, amely egy Thomas nevű fiú (ez a második keresztneve) történetét mesélte el. Thomas ötödikes volt egy New York-i, igen versenyképes iskolában. „Az iskolába a jelentkezők legjobb 1 százaléka jut be. A felvételhez IQ-teszt megírása szükséges. Thomas … a legjobb 1 százalék legjobb 1 százalékába került.”2 A zsenik iskolájában Thomas és barátai »az okos gyerekeknek« számítottak. Természetes képességei ellenére azonban a fiú nem aratott osztatlan sikert. Bár szüleitől, tanáraitól, felnőttektől, és gyakorlatilag mindenkitől szinte állandóan dicséretet kapott intellektusát és képességeit illetően, Thomas apja megjegyezte, hogy a fiú következetesen visszahúzódott a kihívások elől. Valójában úgy tűnt, hogy Thomas csak olyan feladatok és tevékenységek felé vonzódott, amelyekben a sikere előre eldöntöttnek tűnt. Hogy miért?

Erre Carol Dweck fejlődéspszichológus segít megadni a választ. 1998-ban egy 400 fős, ötödikes diákokból álló csoporton végzett vizsgálatokat, amelyek a tanulással és a fejlődéssel kapcsolatban kétféle gondolkodásmód létezését mutatták ki: a rögzült és a fejlődő szemléletmódot.3

A fejlődő szemléletmóddal rendelkező diákok általában nagyobb sikereket értek el, mint a rögzült szemléletmóddal rendelkezők. További longitudinális vizsgálatok kimutatták, hogy a fejlődő szemléletmód megléte erősebben korrelált a sikerrel, mint az IQ. A Thomas tanulmányi karrierje során tapasztalt hullámvölgyek egyértelműen a rögzült szemléletmódra való hajlamból fakadtak.

Dweck felfedezése sok szempontból a már meglévő igazság modernizálása. A XIX. században Kate Sanborn a „Mi a zsenialitás?” című előadás-sorozatában kijelentette, hogy „a tehetség izzadság”, és kifejtette, hogy a zsenialitáshoz több izzadságra van szükség, mint ihletre.4 Vizsgáljunk meg különböző sikertörténeteket, és hasonló következtetésekre fogunk jutni. A siker magában foglalja a kemény munkát és a kihívásokat. A siker a fejlődés lehetőségének tekinti a kudarcokat. A siker folyamatorientált. A siker a folyamatos fejlődésre való törekvés eredménye. A siker utazás, nem pedig egy cél.

1Kor 9:25–27-ben Pál a mulandó siker tanulságait felhasználva az örökkévalóra irányítja figyelmünket, a fegyelem és kitartás fogalmait a szellemi alkalmazáshoz és jutalomhoz kötve.

A két szemléletmód szentírási bizonyítékai

Pál nyomán további bizonyítékokat kerestem a Bibliában Dweck két szemléletmódjára, és példák kincsesbányájára bukkantam, amelyek közül csak néhányat osztok meg itt. Lucifer bukása (Ézs 28:17) világosan körvonalazza a rögzült szemléletmódot, hiszen Isten ajándékait önmagában rejlőnek kezdte tekinteni. A fejlődő szemléletmódot Jak 1:2–4-ben találjuk, ahol azt olvassuk, hogy a megpróbáltatásokat és az üldöztetést tekintsük örömnek, mert hitünk próbatétele kitartást eredményez. A növekedés ismét megjelenik, amikor Jézus sikert ígér azoknak a szorgalmasoknak, akik kopogtatnak, keresnek és kérnek (Mt 7:7–8). Kedvenc példám a fejlődő szemléletmódra az igaz emberben található (Péld 24:16), aki többször is elesik, de rendszeresen ismét felkel a földről. Végül pedig Jézus a templomban imádkozó farizeus és vámszedő példázatában (Lk 18:1113) állítja szembe a rögzült és a fejlődő szemléletmód példáját, egyik oldalon a farizeus ködösítésével és színlelésével, másik oldalon pedig a vámszedő őszinteségével és valódi bűnbánatával.

A sok példából, amit találtam, világossá vált, hogy Sátán az eredeti rögzült gondolkodó, és hogy a bűnös példák általában a rögzült szemléletmódhoz kapcsolódnak, míg a győzelmi történetek általában a fejlődő szemléletmódhoz.

Isten ajándéka a növekedés

Ha Sátán az eredeti rögzült gondolkodó, akkor Isten a növekedés forrása. A teremtésről szóló leírásban a Szentírás egyik legbensőségesebb jelenetének lehetünk tanúi, amikor Jahve saját kezével alkotja meg Ádámot, majd lehajol a földre, és életadó, szent csókkal ébreszti fel őt. Az Istennel való szemtől szembeni intimitásnak ebben a legelső pillanatában Ádám tökéletes. Isten előre beprogramozhatta volna Ádámot mindennel, amit tudnia kellett. Isten azonban nem ezt az utat választja, hanem a növekedést; sőt, megengedi Ádámnak, hogy belenőjön abba a megértésbe, hogy szüksége van egy segítőtársra.

Isten olyannyira komolyan veszi Ádám és Éva fejlődését, hogy önmagát jelöli ki Ádám fő oktatójának:

„Ádám és Éva nemcsak Isten atyai gondoskodását élvező gyermekek voltak, hanem tanulók is a végtelen bölcs Isten iskolájában. Élvezték az angyalok látogatásait, és beszélgethettek Alkotójukkal Őt eltakaró fátyol nélkül. . . A látható világegyetem titkai. . . az eligazítás és öröm kimeríthetetlen forrását kínálták nekik. . . Tudásuk állandóan új kincsekkel gazdagodott, a boldogság új forrásait fedezték fel, és egyre tisztább fogalmakat kaptak Isten felmérhetetlen, kiapadhatatlan szeretetéről.”5

Isten az örökkévalóságot ültette az emberi szívbe (Préd 3:11). Nelson Cowan kognitív pszichológus szerint: „Az agyad képessége, miszerint új mintákat képes összekötni, határtalan, így elméletileg az ezekben a mintákban tárolt emlékek száma is végtelen.”6

Szívünk és elménk végtelen lehetőségei afelé mutatnak, hogy az örök élet nem az Édenben elveszített születési előjogunk volt. Az örök élet csupán előfeltétele volt annak, hogy tényleges születési előjogunkat élvezhessük – az örök növekedés és az Istennel való egyre elmélyülő kapcsolat ajándékát.

Születési jogunk visszaszerzése

Joggal merülhet fel a kérdés, hogy a fejlődő és a rögzült gondolkodás a természetünk velejárója-e, mint egy genetikai lottó, amelyet megnyerünk vagy elveszítünk? Ó, micsoda irónia, ha ez igaz lenne!

Carol Dweck kutatásai során megállapította, hogy nem születünk rögzült és fejlődő szemléletmóddal, de életünk során, már fiatal korban kialakul bennünk a hajlam az egyik vagy a másik irányba. Már 1-3 éves korban a gyermekeket drasztikusan befolyásolja valamelyik irányba a nekik nyújtott dicséretek típusa.7 Az intelligencia, a tehetség és más fix tulajdonságok gyakori személyes dicsérete a rögzült szemléletmód felé billenti az embert. Ezzel szemben a folyamatos fejlődés, az elkötelezettség és az erőfeszítések kevésbé gyakori, de specifikus és helyénvaló dicsérete a fejlődő szemléletmód felé tereli az egyéneket.

Minél több időt töltünk azzal, hogy gondolatainkat befelé irányítjuk, saját képességeinkre, korlátainkra, tulajdonságainkra és jellemzőinkre, annál inkább hajlamosak leszünk a rögzült gondolkodásra. Nem számít, hogy az eredményeinkre és a pozitív tulajdonságainkra összpontosítunk-e, vagy azzal töltjük az időnket, hogy minden hibánkat kielemezzük. A befelé figyelés csak korlátozott, megrögzött gondolkodáshoz vezethet. Minél több időt töltünk azonban azzal, hogy Jézusra összpontosítunk – az Ő példájára, ígéreteire, győzelmeire –, annál inkább a végtelen felé vonzódunk, a jó, a szent és a tiszta felé.

Tudva, hogy mit fog elérni a kereszten, Jézus kijelentette: „Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát” (Jn 3:3). A Jézusban való újjászületésünkben megszabadulunk a bűn béklyóitól és visszaszerezzük születési előjogunkat. Talán ez az újjászületés, a szív nyelvének mély és maradandó hatásával együtt lehet Ellen G. White tanácsa mögött is: „Jól tennénk, ha mindennap elmélkednénk Krisztus életéről.”8

Tökéletesség: A növekedés kapcsolata

Kínos számomra, de meg kell osztanom, hogy a tökéletességről alkotott korábbi felfogásom egy kisgyermek készségfejlődésről alkotott felfogását tükrözte. Egy nap a kislányom megpillantott valakit, aki egy egykerekű biciklit hajtott, és közben zsonglőrködött. Lányom megállt, és csak itta magába a jelenetet. Néhány pillanat múlva ő is ki akarta próbálni, és őszinte meggyőződése volt, hogy ha felpattan az egykerekűre, képes lesz azonnali kiválósággal végrehajtani a korábban megfigyelt mutatványt.

Én is így gondoltam Ádámra és Évára: Tökéletességükben élvezték a könnyed teljesítményekkel teli életet. Azonnali kielégülés kísérte minden cselekedetüket és gondolatukat. A kihívás meghatározás nélküli, idegen fogalom maradt számukra. A késleltetett kielégülés izgalma, a kitartás következményeként elért eredmények és a végső megvilágosodás nem voltak tapasztalatuk részei. Talán ez a naiv szemlélet befolyásolta leginkább az evangéliummal kapcsolatos, évtizedeken át tartó téves felfogásomat.

Gondolkoztál már azon, hogy miért nem tűnik el azonnal minden bűn, amikor újjászületünk Jézusban? Biztos vagyok benne, hogy minden hívő megtapasztalta már Isten ajándékát, hogy egyes bűnöket szinte azonnal, csodálatos módon eltöröl. De mindannyiunkban maradnak makacs és tartós bűnök.

Isten növekedési paradigmájában a hit Isten szeretetképének helyreállításában csúcsosodik ki (1Pt 1:3–8). Ennek az újjáteremtési folyamatnak a kiindulópontja egy Istennel való örök utazás kezdetét jelzi. Az utazásunk kezdeti „gyors győzelmei” építik a hitünket és bátorítást nyújtanak. A nehéz gyomok eltávolítása pedig megalapozza a növekedést, ahogy szorgalmasan építjük a tudást, az erényt, az önuralmat, a kitartást és az istenfélelmet.

Jézus ígérete „annak szól, aki győz”. Ha engedélyt adunk neki, Ő megtorpanó, tétova akaratunk ellenére is megvilágítja életünket, egyre fényesebben ragyogva a teljes délig (Péld 4:18).

A növekedés ígérete Laodiceának és nekünk

De hiszen én vagyok Laodicea!

Thomasról és az ő szemléletmódjáról végül Jézusra és az Ő végidőbeli gyülekezetéhez intézett szeretetteljes intésére terelődtek gondolataim. „Mivel ezt mondod: Gazdag vagyok, meggazdagodtam, és nincs szükségem semmire; de nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, a szánalmas és a szegény, a vak és a mezítelen” (Jel 3:17). Annak ellenére, hogy minden szempontból előnyös helyzetben vagyunk (vö. Róm 3:1–2), a rögzült szemléletmód a büszkeség, a jogosultság és az önismeret hiányának fogságába ejti az egyházat; ez a kiaknázatlan lehetőségek és a kényelmes középszerűség megtestesítője.

Pedig Isten ereje mindent megadott nekünk, amire szükségünk van az élethez és az istenfélelemhez (2Pt 1:3). Jézus int nekünk: „Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek” (Jel 3:20), helyreállítást és végtelen kapcsolatot kínálva, amely tele van felfedezéssel, életcéllal és beteljesedéssel. Ellen White így ír örök otthonunkról:

„Ott a halhatatlan lények soha nem csökkenő örömmel fogják a teremtő hatalom csodáit, a megváltó szeretet titkait fürkészni. … Ott a legnagyobb vállalkozások is véghezvihetők, a legmagasztosabb törekvések is megvalósíthatók, a legmagasabb célok is elérhetők. Mindig új magaslatok hívogatnak, új csodák gyönyörködtetnek, új igazságokat érthetünk meg, és új dolgok serkentgetik a lélek és a test képességeit. … És az évek, az örökkévalóság évei folyamán még káprázatosabb, még dicsőségesebb dolgok tárulnak fel Istenről és Krisztusról. Nő a szeretet, a tisztelet és a boldogság, miként a tudás is. Az ember minél többet megtud Istenről, annál jobban csodálja jellemét.”9

Ez Isten növekedési paradigmája. Ez a mi születési jogunk. Jézus az ajtó előtt áll és kopogtat. Nyisd meg neki az ajtót!

1            Po Bronson. „How Not to Talk to Your Kids,” New York Magazine, 2007. február 9., https://nymag.com/news/features/27840/, elérés: 2022. dec. 27.

2            Po Bronson, Ashley Merryman, in: NurtureShock: New Thinking About Children, 2008. szeptember 3., https://www.goodreads.com/quotes/7411029-thomas-his-middle-name-is-a-fifth-grader-at-the-highly.

3            Bill Murphy, Jr., „Want to Raise Successful Kids? Science Says Praise Them Like This,” Inc.com hírlevél, 2016. nov. 28.,
http://www.inc.com/bill-murphy-jr/want-to-raise-successful-kids-science-says-praisethem-like-this-most-parents-do.html, elérés 2022. dec. 27.

4            Maseena Ziegler. „7 Famous Quotes You Definitely Didn’t Know Were From Women,” Forbes, 2014. szeptember 1,
https://www.forbes.com/sites/maseenaziegler/2014/09/
01/how-we-all-got-it-wrong-women-werebehind-these-7-famously-inspiring-quotes/, elérés: 2024. okt. 24.

5            Ellen G. White: Patriarchs and Prophets. (Mountain View, Kalifornia: Pacific Press Pub. Assn., 1890, 1908), 50–51. oldal.

6            Danielle Venton, „Big Question: Can My Brain Get Too Full” Wired, 2015. június 16., https://www.wired.com/2015/06/can-my-brain-get-toofull/, elérés: 2022. dec. 29.

7            Murphy, Jr.

8            Ellen G. White: The Desire of Ages. (Mountain View, Calif.: Pacific Press Pub. Assn., 1898, 1940), 83. o.

9            Ellen G. White: The Great Controversy. (Mountain View, Calif.: Pacific Press Pub. Assn., 1911), 677., 678. o.

Gregory Milton egészségügyi adminisztrátor a Georgia állambeli Atlantában, és az Auburn Hetednapi Adventista Gyülekezet presbitere, ahová feleségével és két gyermekével együtt jár.

Ábra:

A „fejlődő” szemléletmód jellemzői

Késleltetett kielégítést gyakorol.
Szeret tanulni és hajlandó új dolgokat kipróbálni.
Kifejleszti a teljesítéshez elengedhetetlen rugalmasságot.
Nem tagadja a nehézségeket, kihívásokat és hiányosságokat.
Szívesen fogadja a visszajelzéseket és kér tanácsot.
Hisz abban, hogy a legtöbb alapvető képesség kemény munkával fejleszthető.

A „rögzült” szemléletmód jellemzői

Úgy véli, hogy az alapvető tulajdonságok, mint például az intelligencia vagy a tehetség, rögzült tulajdonságok.
Úgy véli, hogy a tehetség önmagában megteremti a sikert.
Olyan feladatokra fordít időt, amelyekről már tudja, hogy képes elvégezni; mintha így akarná érvényesíteni intelligenciáját.
Kevésbé hajlamos nyíltan és őszintén beszélni a küzdelmeiről.
Nem szereti a kritikát.
Könnyen válik “elismerés-függővé”.

A cikket fordította: Cserpán Ádám

A cikk forrása: https://adventistreview.org/lifestyles/well-being/our-birthright/