Bejegyzés

Ez az év más volt, mint a többi…

Idén sokszor elhangzott mondat, és – gyanítom – még jó néhányszor el is fog hangozni: Nagyon más volt ez az év, mint ahogy terveztük.

A Magyar Unió két uniókonferencia közötti időben legmagasabb döntési hatáskörrel rendelkező testülete, az Unióbizottság minden évben elfogadja az intézmények, osztályok terveit, költségvetését decemberben a következő évre vonatkozóan. Ugyanígy történt ez 2019-ben is, amikor a Plenáris Unióbizottság ülése nagy reménységgel, imádsággal és lelkesedéssel fektette le a terveket az unió ötéves stratégiájával összhangban.

A jól megszokott táborok, gyülekezeti, körzeti istentiszteleti alkalmak, országos képzések, nemzetközi találkozókon való részvétel mind-mind a missziót, az egyház küldetését, és az arra való felkészülést, felkészítést célozták meg. A világegyház legjelentősebb eseménye, a Generálkonferencia ötévenkénti ülése is idén lett volna megtartva Indianapolisban. A Magyar Uniót hat küldött képviselte volna, és számos lelkész, munkatárs és gyülekezeti tag látogatott volna el, hogy a világközösséghez való tartozás felemelő érzését megtapasztalja.

Már februárban egyre vészjóslóbb híreket kaptunk külföldről, de talán még reménykedtünk, hogy a járvány nem, vagy alig fog bennünket érinteni. Csakhamar be kellett azonban lássuk, hogy ez hiú ábránd volt, és teljes mértékben felborította terveinket, olyan helyzet elé állítva a gyülekezeti közösségeket, a lelkészi szolgálatot, valamint intézményeinket, osztályainkat, amire nem lehetett előre felkészülni.

Isten gondoskodása és hatalma azonban most is megszégyenít bennünket. Hihetetlen öröm volt megtapasztalni, hogy ebben a rendkívüli kihívásokkal teli időszakban a testvéri közösség milyen fegyelmezetten, felelősségteljesen követte a szükséges rendelkezéseket. A lelkipásztorok, gyülekezeti bizottságok csakhamar felismerték a lehetőséget az online misszióra, lelkigondozásra, az intézmények pedig a megnövekedett terhek és kihívások ellenére is magas színvonalon tudták ellátni feladataikat.

Online vezetői megbeszéléseken az egyik leggyakrabban visszatérő aggodalom volt, hogy a testvéri kapcsolatok, közösségi alkalmak elmaradásával hogyan tud az egyház közösség maradni, hogy ne csak fogyasztói igényeket elégítsünk ki, hanem az egyház igazi erejét, a közösséget tudjuk erősíteni. Testvéreink itt is rendkívüli kreativitásról, Isten iránti hűségről tettek bizonyságot.

Ha a táborok, utazások el is maradtak, a gyülekezeti alkalmak, képzések jó részét meg lehetett tartani online is, ami – igen tudom – nem ugyanolyan, mint a valóságos, de legalább valamit pótol.

Kihívások természetesen továbbra is maradtak: a társadalomban például az online oktatás egyik legnagyobb kihívása, hogy a gyerekek egy jó része „eltűnt” az oktatási intézmények szeme elől, hiszen otthon nem volt esetleg eszköz, hogy a gyerek bekapcsolódjon, vagy a szülők nem tudtak odafigyelni, mivel is tölti a gyerek a számítógép előtt az időt. A gyülekezetekben ehhez hasonlóan a testvéreink egy része szintén „eltűnt” a gyülekezet szeme elől. Többen vannak, akik megelégedve a „konzerv” (előre elkészített, bármikor felhasználható) istentiszteletekkel, egyelőre nem érzik szükségét a személyes jelenlétnek. Vannak idős testvéreink, akik nem rendelkeznek internettel vagy alkalmas készülékkel az online alkalmakba való bekapcsolódáshoz.

A kihívásokra – ismét Isten kegyelméből – jó megoldási kísérletek születtek: istentiszteletek idejében csoportos beszélgetések, a diakónia megerősítése (telefonos beszélgetések), gyors, járványhelyzetnek megfelelő látogatások, segítség a mindennapi élet kihívásaiban, mind ott vannak a gyülekezetek gyakorlatában.

A Szentírás egyik nagyon nehéz időben íródott könyve a Jeremiás Siralmai, ahol a próféta végignézve népe életén, reálisan látva a nehézségeket, ezekkel a szavakkal összegez: „De ha újra meggondolom, reménykedni kezdek: Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma: minden reggel megújul. Nagy a te hűséged!” (JerSir 3:21–23).

Ez adjon erőt a jövő esztendőben is!

 

Ócsai Tamás
unióelnök

Az online egyházé a jövő?

A Generálkonferencia Végrehajtó Bizottsága (General Conference Executive Committee) több mint 350 tagja minden évben októberben találkozik az Éves Tanácsülésen (Annual Council), hogy egy héten keresztül a világegyház stratégiájáról, pénzügyeiről, szabályzatairól tanácskozzanak.

Személy szerint számomra a legnagyszerűbb alkalmak a világközösség vezetőivel való személyes beszélgetések, közös étkezések, ahol nagyon sok olyan kapcsolat születik, amiből magyarországi meghívás lehet táborokra, képzésekre, protokoll alkalmakra.

Ahogy szinte az egész életünket, most ezt is megváltoztatta a koronavírus-világjárvány. Idén el kellett halasztani az ötévenkénti Generálkonferenciai Ülést. A táborokat, az utazásokkal járó képzéseket fel kellett függeszteni, és így jártak az egyházban olyan fontos szerepet játszó bizottsági ülések is.

A két konferenciai ülés között szinte teljes hatáskörrel rendelkező Végrehajtó Bizottság ezúttal a modern technika segítségével került megrendezésre. Az egyház vezetésének sikerült a technikai kérdéseket megoldani (mindenki láthasson és hallhasson mindenkit, a napirendi pontokhoz tartózó előterjesztések, határozati javaslatok eljussanak a résztvevőkhöz, valamint biztonságosan és anonim módon is lehessen szavazni). Technikailag tehát minden rendben volt. Nagyszerű prezentációk hangzottak el, hozzá lehetett szólni az előterjesztésekhez is, tehát úgy tűnik, megoldás a pandémia okozta utazási korlátozások kihívásaira.

Múlt héten a Transzeurópai Divízió Végrehajtó Bizottsága ülésezett, szintén a technika segítségével, virtuálisan. A jövő héten pedig a Magyar Unió kibővített Unióbizottságát, az év végi Plenáris Unióbizottságot is csak ilyen módon, digitálisan lehet megtartani.

Az egyház vezetése minden szinten meg kellett hozza ezeket a döntéseket, hogy egymás egészségére odafigyelve, biztonságosan tudjuk megtartani az alkalmakat.

Ráadásul most a gyülekezeti alkalmak is az online térbe költöztek. Online szombatiskola, online bibliaóra, online imaközösség, online gyermektörténet, online prédikáció, online egyház…

Nagyszerű látni, hogy a testvérek fegyelmezetten és ugyanakkor lelkesen keresik a kreatív lehetőségeket a digitális találkozásokra. Akár a közösségi médiában, akár videómegosztó portálokon, akár videokonferenciai szoftverek segítségével.

Ezzel együtt azonban csalódott vagyok. Noha személy szerint élvezem a technika vívmányait. Magam is szívesen használom azokat, de a kommunikációnak ezt a végtelenül elszemélytelenített változatát nagyon nehéz megszokni, és hogy őszinte legyek, nem is szeretném megszokni.

Számomra a Bibliának azok a részei a legfelemelőbbek, amikor Isten valami csodálatos módon, személyesen jelenik meg egy-egy történetben. Akár az Éden kertjében, amikor „szellős alkonyatkor” sétál, vagy Mózesnek jelenik meg a Sínai-hegyen az égő csipkebokorban, Illésnek a Hóreben a szelíd hangban jelenti ki magát, de az Újszövetségben Jézus keresztségekor szólal meg, vagy a megdicsőülés hegyén jelenik meg. Mindenek felett azonban maga az a tény, hogy amikor igazán nagy szükség van Isten jelenlétére az emberiség életében, maga a Fiú Isten jön el fizikai valóságában, ahogyan erről a karácsonyi történet tanúskodik. És a Fiú valóságos visszajövetele a mi legnagyobb és legáldottabb reménységünk.

Várom azt a pillanatot, amint megláthatom „Isten sátorát” ott, a mennyei Jeruzsálemben. „Íme, Isten sátora az emberekkel van, és ő velük fog lakni, ők pedig népei lesznek, és maga Isten lesz velük” (Jel 21:3). Várom a Bárány nagy vacsoráját, ahogy az emberiség történelmének nagy alakjaival, Ádámmal és Évával, Mózessel, a prófétákkal, apostolokkal, reformátorokkal, az adventmozgalom úttörőivel együtt ülhetek annál az asztalnál, veletek együtt…

A gyülekezeti életnek azok a legfelemelőbb alkalmai, amikor együtt tudunk énekelni, érezzük egymás rezdüléseit, amint együtt imádkozunk, és lelkipásztorként nem egy hideg üveglencsének prédikálok, hanem látom és hallom testvéreim reakcióit a prédikációmra. A bizottsági üléseknek pedig azok a közösségi alkalmai a legfontosabbak, amikor kötetlenül, a közös étkezések vagy szünetek alkalmával „csak úgy” beszélgetünk az egyház dolgairól, mert ekkor jönnek a legjobb ötletek, a legnagyszerűbb inspirációk.

De addig is türelmesen várok, és kihasználom, hogy legalább digitális módon tudunk találkozni.

Hálás vagyok Istennek a technika nyújtotta online tér lehetőségeiért, testvéreim kreativitásáért, kitartásáért, hogy legalább így együtt lehetünk.

 

Ócsai Tamás

unióelnök

Isten ígéretei már a jelen áldásait hordozzák

Múlt és jövő – Év végi visszatekintés

 

Visszatekintve a 2019-es évre, ismét a hála és köszönet szavai jutnak eszembe. Akár személyes életemben, akár a Magyar Unió életében kétségkívül meghatározó események történtek.

Egy unió életében az ötévenkénti Uniókonferencia mindig nagy jelentőséggel bír. Elsősorban talán nem azért, mert vezetőket választ magának az egyház, hanem azért, mert kiváló alkalom, hogy végiggondoljuk, hogyan vezetett bennünket Isten az elmúlt öt évben, illetve lehetőség nyílik arra, hogy tervezzünk a következő öt évre. Tehát az Uniókonferencián egyszerre van jelen a múlt és a jövő. Májusban megtették ezt az egyházterületek küldöttei, akik az Uniókonferencián jelen voltak.

Az Uniókonferencián elfogadott stratégiai terv, amely 5 évre kijelöli az unió szolgálatának irányait és céljait, csupán egy vázlat volt, amit fel kell tölteni tartalommal és a megvalósítás, ellenőrzés, visszacsatolás folyamatát el kell végezni.

Ennek a megvalósításnak az útján elindulva az újonnan megválasztott Unió­bizottság elvégezte a konferencia által ráruházott feladatot, és kinevezte az osztályvezetőket és intézményvezetőket a következő ciklusra. Így egy nagyszerű, hozzáértő és tapasztalt csapattal indulhatunk el, hogy segítsük a gyülekezeteket, lelkipásztorokat, presbitereket, testvéreket a bizonyságtevés szolgálatában. A divízió tisztviselőinek általános véleménye szerint is a Magyar Unió kiemelkedő szolgálatot nyújt a kiválóan végzett osztálymunkák által. Hálás vagyok Istennek, hogy egy ilyen csapattal dolgozhatok.

Az eddig is szolgálatot teljesítő munkatársak mellé új osztályvezetők, intézményvezetők is megbízást kaptak: prof. dr. Szilvási József testvér 10 éves rektori munkáját megköszönve prof. dr. Tonhaizer Tibor testvér kapott megbízást az ATF vezetésére mint rektor. Szilvási testvér szolgálata alatt sikerült az ATF-nek elindítani a régóta tervezett mesterképzést, amely már két évfolyammal végezheti a nevelés rendkívül fontos szolgálatát.

Az egyházterületi lelkipásztori szolgálatból frissen nyugdíjba ment Zarka Péter testvér a Sáfársági Osztály vezetésére kapott megbízást. Eddig Hegyes-Horváth Géza testvér vezette az osztály munkáját, és mivel továbbra is ő kapott megbízást a Személyes Missziószolgálatok Osztálya vezetésére, az egyházterületi elnöki szolgálata mellet szükségesnek ítéltük, hogy a sáfársági szolgálat fontos területét egy új munkatárs bevonásával erősítsük meg.

A most év végén meghozott döntés szerint dr. Gyetvai Gellért testvér fogja vezetni 2020. januártól az Advent Kiadó munkáját. A kiadó vezetésében eddig éveken keresztül hatalmas segítséget nyújtott Egerváriné Kökényes Zsuzsa testvérünk, akinek a szolgálatáért hálával tartozunk Istennek és természetesen neki is. Nehéz helyzetben, sokszor a rendkívüli anyagi kihívások között sikerült fenntartani a kiadó munkáját és értékes könyvekkel szolgálni az irodalmi misszió munkáját.

A nyár elejének kiemelkedő és felemelő alkalma volt a balatonlellei Advent Konferencia Központ évadnyitó ünnepsége, amikor átadhattuk a táborozóknak a vadonatúj szállásépületet, a Halász-villát. A nevét Halász István testvérünkről kapta, aki meghatározó volt „Lelle” életében. Ezzel is szerettük volna emlékét őrizni és ápolni. A két táborhelyen (Bózsván és Balatonlellén) gyerekek, fiatalok, családok és idősek százai kerülhettek közelebb Istenhez, újra elkötelezhették magukat Isten szolgálatára és meghatározó közösségi élményeket kaphattak.

Az Unióbizottság felismerve a táborok jelentőségét, úgy döntött most, az év végi Plenáris Unióbizottsági ülésen, hogy egy jelentős beruházással a bózsvai Bib­liatábort is komfortosabbá tesszük, hogy a mai igényeknek megfelelően működhessen. Reményeink szerint 2020-ban elkészülhet az új vizes blokk (fürdőszobák és WC-k), ami ugyanakkor lehetőséget nyújt arra is, hogy a főépületben egy közösségi helyiséget alakítsunk ki, így lehetővé téve a szezon meghosszabbítását, a tábor téli használatát is.

Az év végi Plenáris Unióbizottság szokásos feladatai közé tartozik a jövő év költségvetésének elfogadása is, amely testvéreink hűségének köszönhetően megbízhatóan tudja a pénzügyi hátteret biztosítani az unió szolgálatának.

Ha tehát előretekintek, ugyancsak a hála és köszönet szavai jutnak eszembe, hiszen a legutóbbi unióbizottsági ülésen jelen lévő Mack Tennyson testvér, aki a Transzeurópai Divíziót képviselte, egyik áhítatában arra hívta fel a figyelmünket, hogy Isten ígéretei már a jelen áldásait hordozzák. Hiába csak a jövőre irányulnak az ígéretek, már a jelenben valóságként tekinthetünk azokra, mert Istentől vannak.

Tekintsünk tehát mi is az előttünk álló esztendőre azzal a bizonyossággal, hogy Isten ígéretei már ma valóságosak !

 

Ócsai Tamás
unióelnök

Azt tudod felhasználni, amit Istentől már megkaptál…

2016. június 11-én került megrendezésre a Tabi Egészségfejlesztési Iroda szervezésében az Egészség Expo Tab városában, ahol nágocsi csapatunk az érdi testvérekkel karöltve képviseltette magát az ADRA és a Hetednapi Adventista Egyház színeiben. 

Az ADRA sátrában az alapfokú újraélesztés műveletét sajátíthatták el a vállalkozó kedvű látogatók. A mellette lévő sátrunkban a nyolc alapelvre épülő, tesztekkel, kóstolókkal, könyvajánlóval, szórólapokkal és érdekes feladatokkal kombinált program várta a vendégeket. A harmadik, „8 Doktor Rendelő” nevű sátrunkban pedig beteg plüssállatokat gyógyíthattak a kisgyermekek a nyolc orvos segítségével, ahol színezők, feladványok és nyugalom várta a családokat.

Ez volt ez első expo jellegű rendezvény, melyen részt vettünk, így csapatépítés és tapasztalatszerzés terén sokat gazdagodtunk. Célunkat, hogy a „Nyolc Orvos” kincseit az emberek elé tárjuk, Isten tűzte ki számunkra, ezért hisszük, hogy az elvetett magok és a megnyílt kapcsolatok további termést hoznak.

A jövőre vonatkozó terveinkbe beépülnek a mostani tanulságok, tapasztalatok, melyek közül az első, hogy azt tudod átadni, amivel te magad is rendelkezel.

Ducza Ágnes

Downloads