Rombolás és építés

Már-már kezdjük megszokni, hogy nem szokványos időben élünk. A világjárványt okozó vírus megjelenése óta, mintha minden kezdene megváltozni, és nem igazán akar az élet a megszokott kerékvágásba visszazökkenni.

Ez persze nem szabadna meglepjen, hiszen Jézus utolsó időkről szóló üzeneteiben felkészített erre bennünket, ugyanakkor nehéz szembenézni a valósággal.

Hogy milyen jelenségekre is gondolok?

Talán a legnagyobb megdöbbenést Ukrajna Oroszország általi megtámadása váltotta ki nemcsak bennünk, hanem a világ békeszerető embereiben is. A második világháború, az 56-os magyarországi, 68-as csehszlovákiai események majd a jugoszláv háború után újra fegyverek dörögnek Európában, ráadásul ismét a közvetlen szomszédunkban. A rombolás, pusztítás sátáni erői ismét megjelentek.

A magyar adventista közösség nagyszerűen vizsgázott emberségből, amikor tömegek indultak Ukrajna felől a magyar határon keresztül és a határ közelében lakó adventista testvérek felismerve felebaráti kötelességeiket, azonnal megnyitották a gyülekezeteket a menekülők előtt. Az istentiszteleti helyek átalakultak menekültszállássá, a testvérek éjt nappallá téve szervezték az érkező családok ellátását. Még az ország távoli gyülekezeteibe is jutottak a menekülőkből.

Azok a testvérek, akik személyesen nem tudtak bekapcsolódni a segítségnyújtásba, adományok felajánlásával vették ki részüket. Az ADRA magyarországi munkatársai és önkéntesei pedig hihetetlen lelkesedéssel és kitartással végezték a határ melletti munka, valamint az Ukrajnába induló segélyszállítmányok szervezését, célba juttatását. Jó volt látni az összefogást más – adventista kötődésű – civil szervezetekkel, valamint Magyarország nagy segélyszervezeteivel, hogy az összehangolt munkával hatékonyabban tudjanak segítséget nyújtani.

A háború rombolt, de Isten Lelke az építésen munkálkodott, így az emberi eszközökön keresztül.

A fizikai segítségnyújtás mellett a megtört lelkek bátorítása és helyreállítása is rendkívül fontos. Ezért örültünk Mark és Ernestine Finley testvérek érkezésének, akik egy gyors evangelizációs sorozattal bátorították a magyarországi testvérek lelkét, valamint a hozzánk menekül ukrajnai családokat.

A tavalyi évben a rombolás nemcsak fizikai valóságában jelentkezett, hanem egy sajnálatos módon egyre gyakoribb jelenségen keresztül is.

Az elmúlt években hálásan gondoltunk arra, hogy a KERAK-ból csatlakozott testvéreinkkel újra egy család lehetünk. Csatlakozó lelkészeink, gyülekezeteink, testvéreink egyre inkább otthon érzik magukat, felelősségteljes szolgálatokat végeznek mind az unióban, mind az egyházterületeken, valamint a gyülekezetekben. Sátán bizonyára megirigyelte a testvéri közösség ilyen megnyilvánulását, mert újabb eszközöket vetett be a közösség egysége és a bizalom rombolása érdekében.

A Covid vírus okozta járvány felgyorsította a digitalizációs folyamatokat a gyülekezetekben, hiszen egyre több helyi közösség használ valamiféle csatornát, ahol a lelki tartalmakat megoszthatják azokkal, akik nem tudnak részt venni a közösség életében fizikailag. Ez egy örvendetes jelenség, hiszen az emberek jó része jelen van a világhálón, tehát ott kell megszólítani őket. Ugyanakkor sajnálatos módon megerősödtek az önjelölt „próféták”, „hitvédők” is, akik híveket toboroznak maguknak a közösségi média által biztosított nyilvánosság segítségével és a tiszta tanítás ígéretével, az „eredeti” adventista tanítás megőrzésének hangoztatásával támadják azokat a testvéreket, akik életüket Isten szolgálatára szentelték, és a testvéri közösség megbízta őket a tanítás és vezetés szolgálatával.

Azok a testvérek, akik sokszor jóhiszeműen az adventista fülek számára kedves hívószavakra (tiszta forrás, késői eső, maradék stb.) csatlakoznak az ilyen virtuális közösségekhez legtöbbször nem is gondolják, micsoda rombolásnak válnak részeseivé. Legtöbbször olyan tagok ők, akik saját gyülekezeti közösségükben nem kapnak megbízást, többen vannak olyanok, akik nem is élnek együtt a gyülekezeti közösségükkel, hanem távolból, külföldről bírálgatják az egyházat.

E. White így ír erről a jelenségről profetikus módon: „Sátán örömmel venné, ha mindenki segítségére lenne abban, hogy megrendítse a testvér bizalmát a testvérben és nézeteltérést szítson az igazság hitvallói között. Sátán sikeresebben véghez tudja vinni céljait azokon az embereken keresztül, akik Krisztus barátainak vallják magukat, de nem járnak és nem munkálkodnak együtt Krisztussal…

Nagyon komoly dolog házról házra járva missziómunkát színlelni, s közben a bizalmatlanság és gyanakvás magvait hinteni el. Minden mag hamar megfoganhat és bizalmatlanságot szülhet Isten szolgáival szemben, akik az Ő üzenetét hirdetik az embereknek. Amikor Isten – szolgái által – szólni akar, a bizalmatlanság és gyanakvás magja már keserű gyökérré növekedett. Az üzenet nem érinti meg a hallgatókat. Sem földi, sem mennyei hatalom nem képes utat találni a lélekhez” (2SM 70.2–3).

Olyan elszomorító, hogy amikor a legnagyobb szükség lenne arra, hogy összefogjunk és megmutassuk a világnak, hogy az emberiséget szétfeszítő pártoskodás és széthúzás helyett micsoda erő van az összetartozásban, akkor ahelyett, hogy mi lennénk jó hatással a világra, némelyek a világ módszereit veszik át és csempészik be az egyház életébe. A megválasztott vezetőkkel, lelkipásztorokkal szembeni bizalmatlanság erősítésével, ők Sátán romboló munkáját végzik.

Testvéreim! Arra hívlak benneteket, hogy építsünk és ne romboljunk! Arra bátorítalak, hogy legyünk aktívak a saját közösségünk életében, becsüljük azokat, akik szolgálatot végeznek, és ha valami olyan jelenséggel találkozunk, amit nem látunk helyesnek, akkor szeretettel és a bibliai tanácsokat követve járjunk el.

Olyan jó látni, hogy ugyanakkor vannak testvéreink, akik egész évben az imádság fegyverét használják Sátánnal szemben, akik kihasználva az online lehetőségeket, a földrajzi határokon átlépve az egységen tudnak munkálkodni, hiszen vezetők, lelkészek és gyülekezeti tagok együtt tudnak imádkozni: Istent dicsőítik, hálát adnak, megvallják vétkeiket és imacélokat, kéréseket fogalmaznak meg.

Az online imaközösségek lelki erőforrások az építés szolgálatában. Hálás köszönet a szolgálatukért.

Vannak lelkes testvéreink, fiataljaink, akik vállalják a szolgálatot, amivel a gyülekezet, az egyház megbízza őket. Ők odaszánták életüket Isten szolgálatára. Komoly képzést kaptak és világi karrier, jól fizető állások helyett vállalva a gyökértelenséget, ami a költözésekkel jár, Istennek szentelik életüket. Imádkozzunk értük, munkálkodjunk együtt velük, mutassunk jó példát a felnövekvő generációknak Isten művének együtt-építésében! Mások a helyi gyülekezetben a gyülekezet megválasztott vezetésének részeként, a lelkésszel együttműködve végzik építő szolgálatukat.

Keressük és építsük a hidakat a világ felé is, hogy minél több embertársunk szívéhez eljuthasson Krisztus szeretetének és kegyelmének utolsó üzenete. Fogjunk össze vezetőinkkel, lelkészeinkkel és a gyülekezetek találják meg azokat az alkalmakat, amikor Sátán romboló munkája helyett Krisztus országát építhetjük!

Ócsai Tamás
unióelnök