Bejegyzés

Ilonka néni 100. születésnapját ünnepeltük

Gyülekezeti életünk eseményei gyakran ismétlődnek. Hitmélyítők, ifjúsági alkalmak, keresztségek, kórustalálkozók különböző gyakorisággal részei közösségi életünknek. Ám 2019. december 14-én szombaton, a nyíregyházi gyülekezet falai között, korábban soha nem látott eseménynek lehettünk részesei. Isten megtartó kegyelméből gyülekezetünk legidősebb testvérét, özv. Pócsi Lászlóné Ilonka nénit köszönthettük, aki ezen a szombatnapon töltötte be 100. életévét.

Sok ima előzte meg ezt az alkalmat. Azért fohászkodtunk, hogy ha mennyei Atyánk kegyelméből Ilonka néni megélheti ezt a kort, akkor legyen meg hozzá a testi ereje, lelki-szellemi egészsége. Arra vágytunk, hogy személyesen jöhessen a gyülekezetbe, és közösen adhassunk hálát az elmúlt 100 év oltalmáért, áldásaiért. A jó Isten meghallgatta imáinkat és megadta nekünk ezt a csodát! Hála és köszönet ezért az Úrnak!

Ilonka néni, több mint hét évtizedes aktív közösségi élete ismertté tette őt a környező gyülekezetekben is, ezért szerettük volna, ha minél többen részesei lehetnének ennek a különleges alkalomnak. Ezért több környékbeli gyülekezetet meghívtunk, ahol az elmúlt évtizedekben személyes kötődések alakultak ki vele.

Már a bevezető gondolatokat, köszöntést is nehéz volt elcsukló hang nélkül elmondani, hisz nincs az embernek gyakorlata abban, hogyan köszöntsön egy 100 éves hittestvért. Ilonka néni kedvenc énekei csendültek fel a közös éneklések alkalmával, és dicsőítő igeként keresztségi igeverse hangzott el, mely kedvenceként egész életében végigkísérte: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak” (Ézs 41:10). A szolgálatok alkalmával hálánk kifejezésében segítségül volt a Szabolcsi Adventista Vegyes Kar, több testvér vers- és énekszolgálata. Megható pillanatok voltak a dédunokák szolgálatai: Minya Nóra egy csodálatos zongorajátékkal, Balogh Ákos pedig dédijének erre az alkalomra írt saját versével köszöntötte Ilonka nénit.

Istentiszteletünk első felében közösen idéztük fel Ilonka néni 100 évének főbb eseményeit. 1919. december 14-én született evangélikus szülők gyermekeként. 1945. december 20-án kötött házasságot Pócsi Lászlóval, akinek 50 évig volt hűséges segítőtársa. Házasságukat 3 gyermekkel, 7 unokával és 11 dédunokával ajándékozta meg a jó Isten. Különös áldás, hogy mindhárom gyermeke házastársaikkal, több unokája és dédunokája is együtt örülhetett vele ezen az alkalmon.

Ilonka néni, férjével együtt 1948. március 20-án, életre szóló szövetséget kötött az Úrral. Gyülekezeti életét a szolgálat jellemzi, mely nagyon szerteágazó. Hosszú éveken keresztül tanított gyermekeket, énekelt a gyülekezet énekkarában, több éven át vállalta a gyülekezet tisztán tartását is. TÁBEA vezetőként felelősséget vállalt a nehéz körülmények között élő testvérek megsegítésében, diakónusként pedig közel négy évtizeden át volt megbízható támasza testvéreinek. Idős éveiben is megtalálta szolgálati területét: tapasztalataival, bizonyságtételeivel és imáival támogatja közösségünket.

Jubileumi istentiszteletünk alkalmával Bálint György, a Nyíregyházi Gyülekezet lelkésze olvasott köszöntőverseket az Igéből. Szolgálatában a gyülekezet figyelmét a hálaadásra irányította, hisz mindenünket az Úrtól kapjuk, életünk 30, 50 vagy akár 100 évében.

Ma sincs kevésbé szükségünk 5Móz 33:25 versében leírt áldásokra, mint az Mózes idejében volt: „Vas és réz legyenek a te záraid; és életeden át tartson erőd!” Ennek az Istentől nyerhető erőnek jelentőségére hívta fel figyelmünket Bálint testvér.

A gyülekezet virágokkal, ajándékkal és egy Ilonka néninek készített emlékplakettel köszöntötte az ünnepeltet. Ünnepi istentiszteletünk utolsó perceiben egy rövid, képes összefoglalót nézhettünk meg az elmúlt az 100 év emlékezetes pillanataiból, melyet az egyik dédunoka, Balogh Ivett állított össze a család fényképtárából. Az egybegyűlt családtagok és vendégek köszöntő szavai előtt egy édes meglepetés érte még Ilonka nénit, egy 100 szeletes születésnapi tortával kívántunk neki nagyon boldog 100. születésnapot, melyet mindenki megkóstolhatott az istentisztelet végén.

Végtelen hálásak vagyunk a jó Istennek ezért a csodálatos alkalomért, amit közösen élhettünk meg drága Ilonka néninkkel! Ezúton is szívből kívánjuk, hogy maradjon meg szellemi frissessége, Úr iránti elkötelezettsége és legyen vidám élete minden napján!

Az Úré a dicsőség!

ifj. Horváth Ferenc, Horváthné Ágoston Zsuzsanna

„Légy bátor, mint Dániel!” – Szünidei Bibliatábor Nyíregyházán

A tábor egész időtartama alatt ez a példamondat lebegett a szemeink előtt: „Légy bátor, mint Dániel!” Azt gondolom, jobb mottót, témát nem is választhattunk volna, hisz a mai gyerekeknek nagyon bátraknak kell lenniük bizonyos élethelyzetekben. Ki kell állniuk magukért, megvédeni a saját véleményüket, vállalni önmagukat. Ehhez a tábor hetében sok segítséget és gyakorlati tanítást kaptak Dániel történeteinek tanulmányozása által.

A résztvevő gyerekeket három korcsoportba tudtuk osztani. Minden csoportban két tanító foglalkozott a gyerekekkel. A reggeli gyülekező után zászlófelvonás, közös éneklés és imádkozás következett, majd a gyerekek az aznap feldolgozásra kerülő történetet láthatták a táborvezetők előadásában. Ez egy élő szereplőkkel bemutatott előadás volt, ami mindig különleges élmény volt számukra, hiszen a szereplők (táborvezetők) korhű jelmezbe bújtak, és díszletet, eszközöket is használtak a még hitelesebb megjelenítéshez.

Ezt követően a csoportok játékos formában feldolgozták a látott történetet és megbeszélték annak erkölcsi mondanivalóját. Ez adta meg a táborunk különleges értékét, mert szerves része volt a gyerekekkel való lelki közösség, lelki kapcsolat kialakítása és a szemléletük formálása.

Szabad játékra a gyülekezetünk udvarán volt lehetőség, ahol nagyon sokféle játék állt a gyerekek rendelkezésére, míg előkészültünk az ebédeltetéshez.

Ebéd után a gyerekcsapat két részre oszlott, az egyik fele csapatversenyeken, a másik kézműves foglalkozáson vett részt, majd cseréltek.

A tartalmas délelőtti „tanulás” után örömmel mérték össze ügyességüket a sorversenyekben, amelyek sok nevetésre, jókedvre, adtak okot. A gyerekek elmondása alapján a kötélhúzás a táborvezetőkkel, a dinnyeevő verseny és a vízibombacsata volt a legemlékezetesebb.

Ezen a héten valóban felhőtlen gyermekzsivaj töltötte meg a gyülekezet udvarát, amit mi csodaként könyveltünk el, hiszen az időjárás-előrejelzés szerint ezen a héten végig szakadó esőnek kellett volna lennie, ám mi gyönyörű napsütéses, igazi nyári időt kaptunk a mi Urunktól.

A kézműves foglalkozások is a heti téma köré épültek. A gyerekek egyik kedvenc története a „Dániel az oroszlánok vermében” volt. Ehhez csodás, puha oroszlánfejpárnákat csomóztunk.

A háladobozba, mely az első napon készült, a gyerekek egész héten gyűjthették a gondolataikat, érzéseiket, amiért hálásak Istennek, hogy a szombati záró istentiszteleten elővegyék és hangosan elmondjanak belőle egyet-kettőt.

„Hálás vagyok a finom ebédért.” (Dávid, 5 éves)

„Hálás vagyok, mert sokat tanultam Dániel történeteiből, és jó volt beszélgetni a felnőttekkel. (Lili, 13 éves)

„Én azért vagyok hálás Istennek, mert új barátokat ismerhettem meg.” (Ricsi, 11 éves)

„Én azért vagyok hálás, mert itt lehettem, és azt szeretném, ha jövőre is lenne ilyen tábor…, és hogy ne legyen vége…”  (Hanna, 10 éves)

Ilyen és ehhez hasonló, őszinte gyermeki hozzászólások után, mi magunk is azon leszünk, hogy a gyerekek kapcsolata ne érjen véget a tábor befejeztével. Célul tűztük ki, hogy negyedévente családi napot szervezzünk a táborban résztvevő gyerekeknek és szüleiknek. A köztük kialakult szoros köteléket, összetartást ápolni kell, mint ahogyan tette ezt Dániel is a barátaival!

Páll Gabriella

Örömünnepek Nyíregyházán

Gyülekezetünk tanúja lehetett az emberi élet legnagyobb döntésének 2018. július 7-én, amikor két testvérnő kötött szövetséget az Úrral. Havasi Gusztávné Julika gyermekkorában édesanyjával járt a gyülekezetbe, de sajnos az élet vihara más irányba sodorta. Hála a Mindenhatónak, hogy az elvetett mag a szívében maradt, és a Lélek által újjáéledt. Testvérnőnk nagy vágyakozással készült erre az alkalomra és vett részt az alámerítéses keresztségben.

Kokas Attiláné Margó a Nyíregyházi Gyülekezetben jutott döntésre és kezdte el a keresztségre való felkészülést, majd a mátészalkai körzetbe került gyermekeivel, és ott folytatta a tanulást. Margó is nagy örömmel várta  ezt a napot és kötött szövetséget Istennel.

Ezen az ünnepélyes alkalmon Várhelyi Zoltán lelkész testvér hirdette az Igét és Bálint György lelkész testvér végezte az alámerítés szolgálatát.

A Szabolcsi Adventista Vegyes Kar, a Fehérgyarmati Fúvósok, az énekkaruk és a gyülekezeti tagok szolgálatai tették még emlékezetesebbé a keresztségi istentiszteletet.

Egy héttel később, július 14-én presbiterszentelő istentiszteletre került sor. Ifj. Horváth Ferenc testvér, aki a Nyíregyházi Gyülekezet tagja és őszinte, buzgó szolgálattevője, a gyülekezeti bizottság javaslatára, melyet a testvérek is támogattak, presbiterré való felszentelésben részesült.

A felszentelési istentiszteletet Ócsai Tamás unióelnök testvér tartotta. Tovább gazdagította ezt az alkalmat a Szabolcsi Adventista Vegyes Kar énekszolgálata és több testvér versmondása.

Hálásak vagyunk Istennek egy újabb generáció előrelépéséért. A felszentelési imádságban a körzetből jelenlévő lelkészek és presbiterek gyűrűjében kértünk áldást új szolgatársunkra, valamint Zsuzsikára, a feleségre és három gyermekükre.

Isten áldja meg testvéreink életét és szolgálatát!

Á. J.

Érték(t)rend

Regionális ifinap Nyíregyházán

2018 február 17-én a Nyíregyházi Gyülekezet nagy örömére sok vendéget – köztük több fiatalt is – tudtunk fogadni különböző helyekről, mint Fehérgyarmat, Nyírbátor, Nyírpazony és Biri. Ennek a napnak elengedhetetlen részét alkotta az a sok szolgálat, többek között énekszolgálatok is, amit a fiataloktól hallhattunk. A délelőtti és délutáni istentisztelet alkalmával a helyi fiatalok kipróbálhatták magukat új szerepekben, így a köszöntőzsoltár és a hálaszöveg felolvasása, az adománygyűjtés és az óravezetés is a fiatalok feladatává vált. A közös éneklések igazán jó hangulatot adtak az ifjúsági napnak.

A prédikáció, amit Palotás Kristóf tartott, egy olyan témát járt körül, ami a mai hívő, de a nem hívő ifjúságot is érinti: az elköteleződés Isten mellett. Ez a téma az idősebb tagok érdeklődését is felkeltette, hiszen az ő felelősségük is a fiatalok terelgetése a jó irányba.

Ám ez a nap itt még nem ért véget, hiszen a már számtalanszor megrendezett nyíregyházi ifjúsági est ezen a napon sem maradt el. Olaszország nevezetességei és ételei kötötték le az egybegyűlt csapatot egy kvíz formájában, később pedig egy már kötetlenebb, de mindenképpen remek hangulatú társasjátékozás került sorra.

 

(Cz. Karina)

 

Néhány személyes vélemény a napról:

Cs.R.: Milyen áldásokban volt részed a regionális ifi napon?

„Abban az áldásban volt részem, hogy találkozhattam és együtt énekelhettem olyan emberekkel, akikkel ritkán találkozok. A legkedvesebb ének az Alleluja, Alleluja volt.” (Hegyes Dorina, Fehérgyarmat)

 

Cs.R.: Hogyan érezted magad az Olasz esten, milyen események voltak ezen az alkalmon?

„Nagyon jól éreztem magam, jó volt a hangulat, mindenkinek jó volt egy kis kikapcsolódás a hétköznapból, és szerintem az ilyen alkalmak pont jók erre. Először volt egy kis kvíz játék, amit mindig is szerettünk játszani. Amellett, hogy jó program, még tanulni is lehet belőle. Ezután volt egy kis tesztelés, Olaszországhoz kapcsolódóan fűszereket kellett kitalálni az illatuk alapján. Az utolsó társasjáték pedig a Dixit volt, ami esélyt ad egy kis belátást adni a másik ember belső énjébe, gondolkodásába. Pontosan nem tudom, hogy hányan voltunk, de örültem mindenkinek, aki ott volt és részt vett az estén.” (Sebők Dominik, Ófehértó)

 

Czirják Karina, Csalami Renáta

Vizsolyi dalos templomtúra

„…mert a reformáció mindenkié”

A Nyíregyházi Gyülekezetben van egy aktív, szervezőkészséggel megáldott házaspár, Bozzay Tamás és felesége, Juditka, akik az utóbbi években nyári buszos kirándulásokat szerveztek a szabolcsi gyülekezeti tagok, valamint a Bibliai Szabadegyetem hallgatói részére. Ezek helyszíneit már hónapokkal előre bejárják, egyeztetnek, meghirdetnek, lefoglalják, megszervezik az utazást, az étkezést stb.

Mostani kirándulásunk a reformáció 500. évfordulója jegyében történt. A „Vizsolyi dalos templomtúrán” a római katolikus és a református templom évszázados falai között Kertész Tamás szuggesztív vezénylésével a Szabolcsi Adventista Vegyes és Férfikar Isten előtti áhítatra és mély hódolatra nyitotta meg az istentiszteleten résztvevők szívét. Hála és köszönet érte! Ami kijár a Gombár házaspárnak is, akik 109 főre főztek húsmentes, bográcsos babgulyást ebédre! A kiránduláson gyülekezeteink tagjai és különböző felekezetbeli barátaik, valamint a tiszavasvári „Tisza menti Emberek Lelki Segítő Egyesülete” is részt vett.

Köszönet a bennünket nyitott ajtókkal váró templomok lelkipásztorainak. Árvai Zoltán katolikus és Kovács Zsolt Levente református lelkipásztoroknak. Köszönjük Daruka Mihálynak, a Vizsolyi Biblianyomtató Műhely vezetőjének a tárlatvezetést és a Biblia magyar nyelvű nyomtatásának emlékezetes, történelemszemléletű, látogatókat is bevonó előadását. A szíves fogadtatást mindhárom helyszínen könyvajándékokkal köszöntük meg. És nem utolsó sorban köszönjük a „Boldog Jövő Alapítvány” vezetőjének, Solnyikné Pócsi Ilikének a kiránduláshoz nyújtott anyagi támogatást.

Reménységünk, hogy lesz még ilyen felemelő, jól megszervezett, áldásos kirándulásban részünk, ahol barátainkkal együtt újra Isten színe elé állhatunk.

Pócsi Lné


»Boldog ember az, aki nem jár gonoszok tanácsán.« (Zsoltár 1:1)

  1. június 11-én, a reformáció 500 éves jubileuma emlékére a nyíregyházi adventista közösség Vizsolyba, a Biblia falujába látogatott. Mindhárom történelmi felekezet (római és görög katolikus, valamint református) gyülekezetekben tiszteletüket tették, a református istentiszteleten pedig énekes és versszavalati szolgálatot is vállaltak.

Kölcsönös öröm, egymás értékeire való rácsodálkozás és a mi közös Megváltó Urunkba való együttes kapaszkodás és ünneplés volt találkozásunk legerősebb élménye. Az igehirdetés a fenti zsoltáridézet, az 1. zsoltár alapján hirdette felekezeteken felülemelkedő közösségélményünk hitbeli alapjait. Jézus Urunkhoz való odatartozásunk az igehirdető és az igében gyönyörködő, az abban benne élő hívő ember életútja mentén érhető tetten. Az istenes életút, az Igében zajló életünk, valamint az Igét megvető bűnösök polyva élete jelenti a fő különbséget emberi sorsok viszonylataiban, és nem pedig a hagyományok, rítusok, ünnepek és felekezeti-szervezeti különbségek. Krisztusban, az Ő magasztalásában és Igéjének hallgatásában, megélésében ma is egyek és testvérek lehetünk, mint ahogy eljövetelekor ez végérvényesen és örökre így is fog teljességre jutni. Addig pedig az első húsvét keresztény örömével és szent várakozásában várjuk azt az időt, mely a Mennyei Atya hatalmában van, és országának teljes helyreállítását fogja elhozni (ApCsel 1:6). Így végezzük a számunkra elrendelt és történelmi keretekben is meghatározott szolgálati területeket, melyeket magyar népünk életében Isten reánk bízott, legyünk akár katolikusok, reformátusok, vagy adventisták.

Vizsolyi szeretetünkkel, az Ige örömében megtalált közös hitünkkel köszöntjük adventista testvéreinket is a reformáció 500. évfordulóján!

Vizsoly, 2017. június 11.

Kovács Zsolt Levente református lelkipásztor

 


 

„2017. június 11-én (amikor a Római Katolikus Egyház a Szentháromságot ünnepelte), a reformáció 500. évfordulója alkalmából Vizsolyban, a Károli Biblia nyomtatásáról híres faluban mutatkozott be a Szabolcsi Adventista Vegyes Kar. A római katolikus templomban meghirdetett hangversenyükre oly sok érdeklődő jött el, hogy Isten háza teljesen megtelt.

A helyi katolikus közösség vezetőjeként szívből örülök annak, hogy vendégeink előadása nem merült ki a zeneszerző mesterek egyházi műveinek egyszerű tolmácsolásában. Vendégeink szívből jövő, lelkes szereplése igazi misszióként hatott, melynek célja, hogy az emberek szívéhez közel hozza Jézus Krisztust és tanítását, az Örömhírt.

Amikor készek vagyunk feltétel nélkül átadni magunkat Krisztusnak, hogy egyedül Ő legyen életünk Üdvözítő Ura, akkor megtörténik a csoda: végbemegy a reformáció, a megújulás az egyes emberek, családjaink és a különböző nemzetközösségek életében!

Külön megköszönöm a vegyes kart elkísérő lelkészasszony igehirdetői szolgálatát! Igazán lelkesítő, életünk átgondolására és megújítására ösztönző gondolatokat hallhattunk tőle. Híveink nevében köszönöm az igés könyvjelzőket, melyeket ajándékba hoztak nekünk!

Kívánom, hogy még számos éven át dicsőítsék az egy Istent, aki Atya és Fiú és Szentlélek! Szolgálatuk által sok magyar (és nem magyar) ember szívét érintse meg Isten szeretete és kegyelme! Aki szépen énekel, az kétszeresen imádkozik!

Valamennyi kedves vendégünk életére, jóságos Istenünk bőséges áldását kívánom és kérem!

Vizsoly, 2017. június 13.

Árvai Zoltán római katolikus plébános

 

Katolikus templomban

Reformatus templomban