Bejegyzés

Pál jól sáfárkodott az ismereteivel

Egy férfi szavaira lettem figyelmes, aki igen határozottan fejtette ki a meggyőződését, hogy nincs is semmilyen világjárvány. Ez csak egy sikeresen manipulált világtudat. Beetettek minket.

Az ismereteinknek is sáfárai vagyunk. Az Úr tett minket képessé arra, hogy véleményt tudjunk alkotni a rengeteg információból. Információk óceánjában lubickolunk mindennap, és mindig a szabad akaratunkkal élve dönthetünk, hogy merre fordítjuk a véleményünk csónakját.

Mindannyian hallunk naponként pro és kontra véleményeket mindennel kapcsolatban, nem csak a vírushelyzetről. Ezernyi vélemény, milliónyi információ, amelyekből rengetegféle következtetés vonható le.

De ez nem is lehet másképpen, ez így bűntermészetes. A bennünket érő információkkal is sáfárkodnunk kell, nem tehetünk másként. Nem fogadhatunk el mindenféle véleményt, válogatnunk kell, mert még a szakemberek sem adnak egybehangzó információt.

Minek alapján döntsünk tehát?! Nem maradunk segítség nélkül.

Isten tett képessé arra, hogy helyesen sáfárkodjunk az információk végtelen tengerén is.

Hadd említsem meg Saul/Pál helyzetét, aki a damaszkuszi úton olyan információs viharba került, hogy a „csónakja három napra el is veszett a hullámok alatt”.

Az általa ismert világot elsöpörte egy óriási pünkösdi szökőár, az általa szolgált Isten-képet elmosták a hullámok, az addig megtanult ábrahámi, mózesi világértelmezés gyorsabban a „víz alá merült, mint a csónakja”.

A damaszkuszi úton Isten félreérthetetlenül úgy mutatkozott be neki, mint aki kegyelemmel, megértéssel fordult felé, ugyanakkor kinyilvánította, hogy az addigi szolgálata inkább ellenére volt, mint a dicsőségére. Mégsem sújtott le haragjában Saulra, hanem megbízta, hogy legyen inkább Pál, a pogányok apostola. Legyen a tanítványa, a követe. Felfoghatatlan kegyelem!

Pál a három nap alatt kezdte megérteni, hogy a saját véleménye is az ő felelőssége. Nem mondhatja, hogy ezt tanították nekem otthon és Gamáliel is. Ez a szent, tradicionális értelmezés. Ártatlan vagyok István halálát, a meghurcoltakat illetően!

De azt is megértette, hogy a kegyelem Istene nem a múltra néz, hanem előre, a jövőre és Pál sáfári felelőssége, miként él a neki adott lehetőséggel, az újabb információkkal. Képes-e alázattal elfogadni Isten irgalmát iránta, képes-e elfogadni a keresztje által felkínált új életet és a damaszkuszi úton megmutatott új Isten-képet, a szeretet Istenét.

A világ körülöttünk óráról órára változik. Szeptember 11. és 2020 megmutatta, hogy a világszéles változások igen rövid idő alatt hatalmas hullámokat képesek vetni. Sáfári felelősségünk egyre inkább előtérbe kerül, hogyan kezeljük az utolsó idők damaszkuszi információs viharait.

Pál megtanulta, hogy ne a tradícióra, hanem a Szentírásra figyelve alakítsa ki véleményét Istenről, valamint saját tapasztalatára Istennel a damaszkuszi úton, mert Jézus személyesen akarja megmenteni őt.

Most nekünk, ebben a rendkívüli időben csak a Biblia adhatja meg az eligazodást a hírek és álhírek között. Segítségünkre vannak még ebben Jézussal szerzett személyes tapasztalataink, és kérjük is a Szentlélek segítségét, hogy jó sáfárként kezeljük az információk ellentétes hullámait.

 

Zarka Péter
Sáfársági Osztály

A félelmeink sáfárai vagyunk

A vírus nem kíméletes! Aki az útjába kerül, azt megragadja, ha tudja.

A félelem ilyenkor jogos és még hasznos is. Ha valaki nem fél, azzal megeshet, hogy felelőtlenné válik, hiszen nem fél. A félelem a bűn világának a jellemzője, de bizonyos mértékig hasznos, mert józanságra késztet. Ha van bennük némi egészséges félelem, akkor betartjuk a Biblia alapvető egészségügyi tanácsait és élünk a mai kor teremtette nagyszerű lehetőségekkel is, a fertőtlenítést, a tisztálkodást még alaposabban, rendszeresebben gyakoroljuk.

A félelem megvéd a felelőtlenségtől, tehát jó. Még abban is segít, hogy példaadóak legyünk gyerekeink, unokáink előtt, de szélesebb körben is, a szomszédok környezetében is, akikkel csak találkozunk.

A félelem tehát a segítségünkre is lehet, viszont az ellenkezője is előfordulhat – rombolhat is. Tönkre is teheti az ember életét. Ugyanaz az érzés, de a hatása attól függ, hogyan kezeljük a félelmünket!

Mégis mi a döntő? Most az új koronavírus eseténél maradva: mitől függ, hogy segít-e a félelmem vagy rombol?

Nézzünk ehhez egy bibliai történetet, hogy megtaláljuk a választ. Mk 4:35–41 verseiben a tenger lecsendesítésének a történetét találjuk. Jézus és a tanítványok át akartak menni csónakkal Kapernaum vidékéről a Gadarenusok területére. Jézus kiadta a feladatot, beszálltak a csónakokba, a Mester fáradt volt, elaludt az egyik hajó hátsó részében, míg a tanítványok arról beszélgettek, mit tanított Jézus az embereknek, hogyan gyógyította meg a betegeket, milyen csodáknak voltak tanúi.

Hirtelen nagy szél kerekedett, komoly fenyegetést jelentett az erős vihar. Megijedtek, de a félelem segítette a tanítványokat, hogy igen nagy buzgalommal mentsék az életüket: rátermetten tették, amit csak lehetett. Igen ám, de a vihar egyre erősödött, és egy idő után látták, hogy ennek fele sem tréfa. Sokkal több víz csapott be a hajókba. Ekkor a félelmük még mindig a segítségükre volt, mert az egyiküknek eszébe juttatta, hogy mostantól kezdve nem lehetnek tapintatosak Jézussal, fel kell ébresszék. Azonban a félelem ennél a pontnál érdekes fordulatot vett. Idáig segíttette őket, de ahogy látjuk, amint változott a vihar, a hullámok intenzitása, talán a tanítványok szívében, gondolkodásában is valami megváltozott. Mégis mi?

Mintha a félelem ennél a pontnál ellenük fordult volna?! Eddig csodálattal, tisztelettel gondoltak Jézusra, nem akarták zavarni, hadd aludjon, hiszen egész nap látták, csodálták a tanítását, a gyógyításait! Figyelték, ahogyan az élet átláthatatlan kérdéseit olyan világossá és egyszerűvé tette, ahogyan a gyógyíthatatlan betegségeket egyszerűen csak eltüntette a beteg testéből. Aludnia kell, hiszen látjuk milyen fáradt!

Látni, hogy ekkor nemcsak a vihar lett erősebb, hanem a félelmük is ellenük fordult. Jézusra már nem ugyanazzal a szemmel tekintettek, mint egy perccel azelőtt. „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?”

Jézus felkel. Ugyanaz a vihar, ugyanannyi víz, de Jézus nem fél úgy, mint a tanítványok. A félelem nem fordítja el a szívét! Ő a viharos szelet, a hatalmas víztömeget is úgy kezeli, mint a gyógyíthatatlan betegségeket, az élet átláthatatlan kérdéseit, a halál borzalmát.

Feláll a csónakban és nyugodt, de határozott szóval parancsol: „Hallgass, némulj el!” Abban a pillanatban a hatalmas víz tükörsima lett, az erős szél egy pillanat alatt elállt! Jézus odafordul a tanítványok felé, mintha ezt mondta volna nekik: „A félelem elvette a józan gondolkodásotokat! Miért engedtétek?”

Nemcsak a szél és a tenger vize lett hatalmasabb hirtelen, hanem a tanítványok is engedték, hogy a félelem „kioltsa” szívükben Jézus tiszteletét. Szem elől veszítették újjáteremtő hatalmát, gondoskodó jelenlétét!

Az új koronavírus némileg hasonló más vírusokhoz, abból a szempontból, hogy van, akire kevésbé hat és van, akire veszélyes lehet. Még nincs meg az ellenanyag. Jó tartani tőle, komolyan kell venni, és amit lehet, meg is kell tennünk ellene. Azt viszont nem szabad engedni, hogy a félelmünk ellenünk forduljon és elfeledkezzünk arról, hogy Jézusban bízhatunk, Ő képes és tud is segíteni nekünk! Amit mi megtehetünk, kézmosás stb., az a mi részünk. A kutatók feladata az ellenanyag előállítása, a vezetők felelőssége a rendelkezések kiadása, mi pedig tiszteljük és tartsuk be az egészség és az élet védelmében hozott új szabályokat, tudva, hogy ami az Úr része, azt Ő meg fogja tenni!

A félelem ne oltsa ki belőlünk az Isten és emberek iránti tiszteletet! Ez az egyéni döntésünk kérdése.

 

Zarka Péter

sáfársági osztályvezető

 

Sáfárság – Milyen alapra építesz?

Mitől olyan a mai világunk, amilyen? Mi okozza a 21. században ezt a soha nem látott mennyiségű és méretű változást? Sokan keresik ma, mi határozza meg a helyzetünket az életben, a világban?

Jézus az építkezés és az életvezetés helyes logikáját állítja párhuzamba Mt 7:24-ben („Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát”). Vagyis, Jézus arra mutat rá, hogy mai világunkat, a hatalmas mértékű változás okát, akkor értjük meg, ha életünknek, világunknak a helyes alapját értjük.

Az nyilvánvaló, hogy egy házban akkor lehet nyugodtan élni, dolgozni, tervezni, ha a ház alapja megfelelő, szilárd. Jézus idejében ez a megfelelő alap a kőzet, a szikla volt. Ma talán ezt úgy mondanánk, az egybefüggő, megfelelő méretű vasbeton alap.

De mi az életvezetésünk stabil alapja? Na erről szól a Biblia sáfársági tanítása!

A sáfár tudja, hogy tartozik valakihez, az Urához, Teremtőjéhez! Ez igazából olyan egyszerű, hogy azt mondhatná valaki, hogy ennél azért bonyolultabb kell legyen a helyzet!

Azt kell mondjam, valóban túl egyszerűnek látszik, de csak annak LÁTSZIK! Mert valójában ennek az egyszerű értelmezés felborulásának köszönhetően, rengeteg megoldhatatlannak látszó bonyodalmat vettünk a nyakunkba!

Vegyük például a mai nagy társadalmi kérdéseket, a család, a generációk hatalmas kérdéskörét, vagy akár a gendertéma hatalmas, lélegzetelállító kérdését.

Ma vitatják minden szinten, egyetemeken, társadalmi szinten, törvényhozó testületek, politikai testületek, hogy a hagyományos családmodell érvényes-e még ma is a 21. században. Haladónak minősíthető-e ma vagy dekadensnek, maradinak?

Csak felteszem ezt az egyszerű kérdést: Ha a mai ember tudná természetszerűen, hogy egy családhoz tartozik, gyermekként, testvérként, apa, anyaként, akkor ma lenne ekkora társadalmi, törvényértelmezési, politikai küzdelem, hogy a család az fontos vagy nem? Nem itt keresendő az oka, hogy egy mai férfi vagy nő bizonytalan, mondja-e a gyerekének, melyik nemhez tartozik? Sorolhatnám még! Erre gondolok, amikor azt mondtam, hogy fontos a gondolkodási alap.

A Biblia arról tanít, hogy a Teremtőnk családi életre teremtett meg minket. Ha ez a gondolkodásom alapja, akkor eszerint rendezem az életemet! Ha azonban más alapot választok, mondok erre egy példát: a „haladás” szempontját. Csak gondold végig röviden! Ha ezt teszem a gondolkodásom kiinduló pontjává, nem a teremtést, akkor érthető lesz, hogy ami volt a múltban, attól el akarok fordulni és keresek valami új, általam „haladónak” minősített szempontot. Az viszont semmiképpen nem a „hagyományos” alap lesz, mert az egyszerűen a múlté! A hagyományost túl akarom lépni, hiszen valami „haladó” alapot akarok keresni magamnak, és az lesz a „haladó” nekem, ami a vágyaimat jobban visszatükrözi, és nem a múlt ismert kötöttségeit hangoztatja.

A sáfár tisztában avval, ki határozta meg az élet alapját. Az, akitől kapta az életet. Az fektette le a gondolkodásom alapját is.

 

Zarka Péter