Bejegyzés

„Ha eggyel megcselekedtétek…”

A Telkibányai Gyülekezet részéről már megszokott tevékenység, hogy amikor mód és lehetőség nyílik, segíti az egyedül álló embereket vagy a nehéz helyzetben élő családokat. Hagyománnyá vált, hogy minden év végén – általában a karácsonyi ünnepek és szilveszter között – meleg étellel, kis csomaggal kedveskedik a gyülekezet a településen élő rászorulóknak.

Látva a jó példát, mi fiatalok, barátnőm, valamint bátyám is kedvet kaptunk, hogy segítsünk közösségünk tagjainak a meleg étel kihordásában. Erre az alkalomra a tavalyi évben december 30-án került sor. Az ünnepek között a közétkeztetés szünetel, ezért is tűztük ki ezt a napot erre a szolgálatra. Megtapasztaltuk, hogyan lehet a szeretetet a szívesség, jóság aktív köntösébe öltöztetni. Mindez belső békével töltött el engem és bátyámat, valamint barátnőmet is. Különös öröm lett úrrá rajtunk, amikor a szívek együtt éreznek a csüggedés és a bánat terheit viselőkkel, amikor a kéz adakozik a nélkülözőknek, amikor a mezíteleneket felruházod, amikor a jövevényt hellyel kínálod szíved fogadótermében.

Számunkra ezzel az élménnyel új értelmet nyert ez az ige: „Bizony mondom néktek, amennyiben megcselekedtétek eggyel az én legkisebb atyámfiai közül, énvelem cselekedtétek meg” (Mt 25:40). Azért imádkozunk, hogy a jó Isten a jövőben is láttassa meg velünk azokat a lehetőségeket, amelyekkel építhetjük az Ő művét.

 

Bajtel Flóra
Telkibányai Gyülekezet

Segítségnyújtás

„Mert a szegények mindenkor veletek lesznek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek velük; de én nem leszek mindenkor veletek.” (Márk 14:7)

A Kisvárdai Gyülekezet egyik egyedülálló, idősebb tagjának nagy szüksége volt az ADRA anyagi segítségére, mivel a főleg kisnyugdíjasokból álló, 14 tagú gyülekezet nem tudta a szükséget kielégíteni a saját anyagi- és erőforrásaiból.

A testvérnő Kisvárdától 30 km-re, egy régi házban lakik. Nyár elején, a segítségkérés beérkezésekor több helyen beázott a tető,  a házfal lábazatának vakolata folyamatosan, egyre inkább elvált a faltól (lásd a mellékelt képeket).

A magyar ADRA támogatók segítségével egy bizonyos összeget tudott elkülöníteni a legfontosabb felújítási munkálatokra, így nyár végére megtörtént a legfontosabb javítás, mely biztosítja, hogy a ház falai nem áznak át majd ősszel, a gyakoribb és hevesebb esőzés idején.

A támogatott testvérnő nagyon hálás a kapott segítségért, köszönetnyilvánítását ezúton tolmácsoljuk az adományozók felé.

 

Lőrincz Melinda

ADRA munkatárs

Szállást adtam egy menekültnek éjszakára a budapesti otthonunkban

Sajid velünk imádkozott. Látható volt, hogy beszélgetésünk megérintette a szívét.

Budapesten nagy esőzés volt. Hánykolódtam és forgolódtam az ágyamban, képtelen voltam aludni, miközben a Keleti pályaudvaron éjszakázó menekültekre gondoltam.

MenekültekMár egy ideje a menekültek – a Szíriából, Irakból és Afganisztánból elindult több százezer ember, akik kétségbeesetten próbáltak eljutni Nyugat-Európába az elmúlt évben – foglalkoztatták a gondolataimat. Szeptemberben csatlakoztam egy  adventista csoporthoz, akikkel napi szinten szendvicseket készítettünk és kiosztottuk a menekülteknek a Budapest-Keleti pályaudvaron.

De most, miközben próbáltam elaludni, a gondolataim folyton a megázott menekültek körül forogtak.

Fáznak, fáradtak? Vajon ők sem tudnak aludni?

Végül, a kora reggeli órákban megkértem a férjem, hogy menjünk ki az állomásra, hátha van a menekültek között valaki, aki eljönne hozzánk, hogy vegyen egy meleg fürdőt, és aludjon egyet egy kényelmes ágyban.

Nem voltunk biztosak abban, hogy ez egy jó ötlet. De kértük Jézust, hogy mutassa meg az Ő akaratát, és vezessen minket egy olyan személyhez vagy egy családhoz, akiknek szükségük van erre. Gondoltuk, jobb lenne egy családot meghívni, mivel a gyerekeknek több törődés kell. Az én két gyermekem mélyen aludt otthon.

Az állomáson észrevettük, hogy a menekültek jó része már elutazott. De még így is sokan voltak ott, további induló vonatokra várva. Egy nagyobb, afgán csoport nem jutott fel a vonatokra, ezért elhatároztuk, hogy őket kérdezzük meg, elfogadják-e a vendéglátásunkat.

Ahogy egymás után kérdezgettük a családokat, egy Sajid nevű fiatalemberrel találkoztunk, aki beszélt angolul. Ő segített nekünk fordítani.

A menekültek alig várták, hogy vonatra ülhessenek, ez volt az egyetlen céljuk. Senki nem akarta elhagyni az állomást. De legalább Sajid örült, hogy velünk jöhetett.

Míg kimostuk a ruháit és átázott takaróját, megismerkedtünk. Beszéltünk neki Jézusról és reménységünkről, miszerint meglátjuk Őt visszatérni a felhőkben, hogy elvigye az övéit az Ő országába. Mondtuk Sajidnak, hogy Jézus szereti őt, és Jézus szeretete motivált bennünket, hogy segítsünk a rászorulókon.

Sajid imádkozott velünk. Láttuk, hogy a beszélgetésünk megérintette a szívét.

Vendégünk tele volt aggodalommal. Sok nehézségbe ütközött, míg Budapestre ért, és félt a további akadályoktól. Feladta az eredeti tervét,  hogy vonattal utazzon tovább, és remélte, hogy egy taxisofőr elviszi őt Németországig. De ez az út drága lett volna, és ehhez nem volt elegendő  a pénze.

Mondtuk Sajidnak hogy mi hisszük, hogy Jézus vele lesz,  ha kérjük Őt. Többször is imádkoztunk együtt.

Reggel későn keltünk, majd délután visszamentünk a vasútállomásra. Amint leparkoltunk, egy osztrák rendszámú autó parkolt le a miénk mellé. Megtudtuk, hogy a sofőr, Patrick, az osztrák ORF televíziónál dolgozik operatőrként. Patrick elmondta, hogy egy osztrák konvojt jött filmezni, akik éppen most érkeztek, hogy menekülteket szállítsanak Ausztriába, térítésmentesen.

Sajid szkeptikus volt az Ausztriába való utazást illetően, még akkor is, ha ez az út ingyen volt, mivel eltökélte magában, hogy taxival fog utazni, egyenesen Németországba. Én biztattam, hogy gondolja át, hiszen Patrick segítőkésznek tűnik, és Isten küldhette őt, válaszként az imáinkra.

Több gyülekezeti taggal együtt gyűjtöttünk pénzt Sajidnak, egy  testvérnő egy kis csomagot is készített neki ruhákkal és egyéb szükséges dolgokkal.

Sajid eljutott Bécsbe. Megérkezésekor Patrick várta, és elhívta az otthonába, majd segített neki, hogy továbbutazhasson vonattal Németországba.

Sajiddal a mai napig tartjuk a kapcsolatot  Viberen, és nagyon kedves velünk.

Jelenleg a német nyelvet tanulja, és készül, hogy munkát vállaljon Németországban.

„Nem az-é az igaz istentisztelet, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad?” (Ézsaiás 58:7).

Moldován Zsuzsa, 
az ASI Magyarország önkéntese

Forrás: Az Adventis Review online kiadásában 2016. március 24-én megjelent cikk fordítása.