Bejegyzés

Örömünnep mennyen és földön…

A Nyírség több gyülekezetéből a szokásosnál is ragyogóbb őszi szombatra ébredhettünk 2022. október 22-én, hiszen egyházunk, „a mennyei család” három új taggal gyarapodhatott. Három csodálatos lélek, a 89 és fél éves Pongrácz Lászlóné Erzsike néni, Bartos Emeric Kisvárdáról, valamint Kertész János Nyíregyházáról döntött úgy, hogy hátat fordít korábbi bűnös életének, s Jézussal karöltve kívánja folytatni útját a mennyei hon felé.

Felemelő érzés volt megtapasztalni a Szentlélek fáradhatatlan munkáját ezeknek az embereknek az életében is. Valamennyiükben hosszú, viszontagságos évek után született meg az a szilárd elhatározás, miszerint a továbbiakban már nem szeretnének Jézus nélkül élni.

A helyi gyülekezet vers- és énekszolgálatai, valamint a Szabolcsi Adventista Vegyes Kar által megszólaltatott dallamok szívet megszólító módon dicsőítették Istent, s tették még gazdagabbá ezt a csodálatos alkalmat. Az ünnepi igehirdetést Bálint György, a bemerítést és az igei útravalót Kerékgyártó János lelkészek végezték.

Kívánjuk újjászületett testvéreinknek, hogy váljanak egyházunk hasznos tagjaivá, az evangélium hűséges szolgáivá, őrizzék, s vigyék tovább a lángot; s álljanak készen Jézus Krisztus második, dicsőséges eljövetelére!

„Úgy fényljék a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.”

Liborné Szabó Adrienn

 

„Pillangó, ha lehetnék…” – A teremtés szombatja Debrecenben

A teremtés szombatja Debrecenben

Szombat volt, amit már izgatottan vártunk. A világegyház ajánlása szerint a teremtésre emlékeztünk a debreceni „A” gyülekezetben. Már ez is különlegesnek számított, hiszen első alkalommal szerveztük meg, és ráadásul intergenerációs istentiszteletként, interaktív módon tette ezt Szőllősyné Ani istentisztelet-szervező.

Engem igazán magával ragadott ez a páratlan délelőtti alkalom, de remélem, a gyerekek is valóban maradandó nyomot hagyó emlékekkel távozhattak az imaházunkból.

Nagyon tetszett, hogy különbözőképpen jártuk körbe a teremtés témáját. Már a köszöntés után rögtön egy kis videóval a 104. zsoltárt hallgathattuk végig, majd a közös éneklés során a „Nagy Istenem, ha nézem a világot” kezdetű ének versszakait énekelhettük felváltva (mindenki, nők, férfiak és mindenki). Már ez is nagy élmény volt!

Aztán az adománygyűjtésbe olyan gyerekek is bekapcsolódtak, akiknek ez volt az első ilyen alkalom az életükben. Ha pedig elbizonytalanodtak, hogy mit is kell csinálniuk, rögtön ott termett egy szülő, aki gyorsan kisegítette őket.

A gyerektörténet lett most az istentisztelet gerince, mikor az egész kis gyereksereg kiült a közösség elé, és bekapcsolódott a teremtéstörténet átbeszélésébe. De nemcsak ültek és hallgattak, hanem kivették a részüket belőle. Jó volt látni, milyen aktívan keresik Anival, hogy a kosárból melyik tárgy melyik teremtési naphoz köthető! És egy mutogatós ének után – amiben köszönetet mondtak a jó Istennek, mert a gyermekei lehetnek – még a szószék előtt maradtak, és Ani megbízása alapján az igehirdetés alatt csöndesen építkeztek legóból, amit mind megcsodálhattunk az istentisztelet végén.

Más volt ez a bizonyos október 22-e, és én ennek nagyon örültem. Feltöltődtünk mind, és az én szívemet megmelengette a gondolat, hogy a gyerekek aktív jelenléte által lehet jövője a mi gyülekezetünknek. Tegyünk meg érte mindent, hogy őket is bevonjuk a közösség életébe, kapjanak kis szolgálatokat, mint aznap is, és legyen számukra is érthető tanítás. Mert ők az egyház jövője.

Nálatok van gyerekzsivaj? Mit tesztek azért, hogy 5-10 év múltán is még ott legyenek ezek a kicsik a gyülekezetben? Ehhez kínál segítséget az intergenerációs istentisztelet nagyszerű koncepciója. Ha inspirálódni szeretnétek, gyülekezetünk YouTube-csatornáján (Adventista Egyház Debrecen) visszanézhető a felvétel!

Czinkota Judit Orsolya
Debrecen, „A” Gyülekezet

Szemeimet a hegyekre emelem

Mi történik ha egy csapat fiatal összefog egy faluért? Kitisztul a patakpart és az ecset szorgalmasan táncol.

Idén nyáron a Zemplén rejtett kincse, Vágáshuta adott helyet a Segít7ek tábornak. A helyi polgármester asszonnyal, Csorba Györgynével előre egyeztettünk az elvégzendő munkákról: a faluban levő padok, pihenőhelyek, a tájház rendbetétele, a játszótéri eszközök csiszolása, festése volt a feladat, de megkaptuk az izgalmas patakpart megtisztítását is.

A fiatalok lelkesedése példátlan volt, a nyári kánikula ellenére keményen dolgoztak. A munkának megvolt az eredménye, a falu napról napra szépült.

A Segít7eknek köszönhetően megtanultunk egy új tájszólás szerinti kifejezést: pupujka; ami azt jelenti: felpattogzott festék.

A legnehezebb, de egyben a legélménydúsabb feladat a Hosszú-patak kitisztítása volt, mert a pataknak helyenként magas partja van, ezért nehéz volt kiemelni a felgyülemlett hordalékot. Az erőpróbát a fiatalok keményen állták, itt megemlíteném különösen a lányok kiemelkedő teljesítményét.

Munkavégzés közben a vidám hangulatnak köszönhetően nagyszerű volt a társaság és mindenki érezte, hogy itt valami szenzációs dolog történik: napról napra jobban megismertük egymást, összeszoktunk, majd kialakult egy olyan szeretetközösség, amely nem kívánja, hogy kapjon is, egyetlen vágya, hogy adni tudjon. A reggeli és az esti áhítatok alkalmával a bibliai hegyekről és azok jelentőségéről tanultunk Palotás Kristóffal.

A táborban résztvevő fiatalok nemcsak szorgalmukkal tűntek ki, hanem ének- és zenei tehetségükkel is. Nagyszerű élmény volt hallani Bereczki Norbert zongorajátékát a fiatalok csengő hangjával együtt. Felejthetetlen zenei élményekben volt részünk: éneklés szombatkezdéskor a Parázs Vendégház tágas teraszán, melyet a környező hegyek visszhangoztak, a sárospataki fürdő barlangjában pedig egy ifjúsági acapella koncert.

Az idei Segít7ek tábor étkeztetéséről a bózsvai Bibliatábor konyhája gondoskodott, valamint mi magunk is készítettünk a szállásadó konyhájában néhány egyszerű, finom ételt. Itt említeném meg a fiatalok példaértékű hozzáállását a konyhai munkához és kiemelném a fiúk viszonyulását, akik ugyanúgy részt vettek a konyhai munkában, mint a lányok.

Fiatalok a Segít7ek táborról:

„Ez az egy hét sokat tanított nekem, a segítség és készség örömét és eredményét. A szeretet és kedvesség fontosságát.” Sitkei-Magyar Csenge

„Szeretnék külön köszönetet mondani Palotás Melindának és Kristófnak, akik mindenben segítettek és nagyon sokat tettek ezért a táborért.” Netty

„Az elmúlt években voltam jó pár táborban, de őszintén szólva ez a tábor volt a szívemhez legközelebb álló.” Makkos Mandola

„Amilyen élményekkel itt gazdagodtam és feltöltődtem az egyszerűen leírhatatlan. Új barátságokat kötöttem, eltöltöttem egy teljes hetet ezen a gyönyörű vidéki tájon.” Nagy Sámuel

Szné N. A.

„Ki ez, hogy a szelek is, a tenger is engedelmeskednek neki?”

Három év kihagyás után július 9-én ismét megrendezésre kerülhetett a LelkesítŐ, az Abaúji Református Egyházmegye családi napja. A 2018-ban szervezett első LelkesítŐ óta a Ker-Songs és a Gönci Adventista Gyülekezet is rendszeres, aktív résztvevője a felekezetközi eseménynek.

Amikor februárban biztossá vált, hogy július 9-én lesz a LelkesítŐ_3, a szervezőkkel imaközösséget kezdtünk tartani, hogy Isten áldása legyen rajta. Minden hónap 9-én imádkoztunk, hogy készek legyünk a szolgálatra, hogy a meghívott bizonyságtevők el tudjanak jönni, hogy jó legyen az idő, hiszen a programok legnagyobb része szabad térre lett tervezve, és ahogy eddig, úgy most sem volt B-terv.

Július 2-án még 40 fok volt és szárazság. Imáimban a családi napra 25 fokot és néhány felhőt kértem. A hét közepén már 27-29 fokos időt jósoltak hétvégére. Folytak az előkészületek, a Tiszteletes asszony vastag pulcsikat rendelt. Senki sem értette, de ő úgy érezte, szükségünk lesz rá. Pénteken felállították a sátrakat, épült a színpad. Este 8 órakor a szolgálattevőkkel kezdő áhítatra gyűltünk a templomba. Istentisztelet közben hallottuk, hogy kint süvít a szél és szakad az eső. Imaközösséggel folytattuk. „És a vihar csendesül kívül és belül” – idézték többen is a dalt. Még tartott az imaközösség, amikor a szél elcsendesedett, az eső elállt! Szombaton kellemes, csapadékmentes időben zajlottak az események. Csodálatos gyógyulásokról szóló bizonyságtételeket hallhattunk, énekekkel dicsőítettük Istent. Az adventista sátorban a sátoraljaújhelyi és telkibányai testvérek az Advent Kiadó könyveit osztogatták, ebédnél „adventista” töltött káposztát kínáltunk.

A napot Mike Sámuel baptista lelkipásztor evangelizációs igehirdetése zárta, aki a vérfolyásos asszony történetén keresztül bátorított, hogy döntsünk Isten mellett és bízzuk rá életünket.

Vasárnap hálaadó istentiszteletet tartottunk, ismét a templomban. Amikor 10 órakor bezárult a templomajtó, körülbelül 70-en hallgattuk, hogy kint leszakadt az ég. Hálásak vagyunk Istennek a közösen átélt próbákért és tapasztalatokért!

Graholyné Makra Zsuzsanna

A Ker-Songs sikerei

Valami elkezdődött s van, ami folytatódik

Elmondhatjuk, hogy a járvány enyhülése után igazán sikeres zenei evangelizáló-dicsőítő sorozatot kezdett együttesünk. Nincs olyan hónap, hogy ne lenne egy-két meghívásunk valamely missziói alkalomra.

Legutóbb július 9-én, az Abaújvári LelkesítŐ 3 egész napos családi programján reggeltől estig a Ker-Songs szolgáltatta a dicsőítő zenét több száz ember számára, egy csodálatos szombaton, ahol Isten és ember találkozhattak egymással. Ezen a csodálatos napon a levegő is rezgett a sok bizonyságtételtől, az őszinte szavak erejétől: rákból gyógyult betegek és megtért lelkek egyaránt Isten dicsőségére osztották meg a helyiekkel, hogyan találkoztak Istennel. S mi is dicsőítettük Istent zenével és tettekkel, szavakkal egyaránt.

Nem új jelenség ez, valami azonban mégis elkezdődött. Mivel egyre több meghívást és felajánlást kapott együttesünk, hivatalosan megalapítottuk a „Ker-Songs Együttes” Zenei Egyesületet, amely ilyen módon most már önálló jogi személy. Abban a reményben vagyunk, hogy minél többen megtalálnak bennünket és bevonják a Ker-Songs tudását, szorgalmát és odaadását evangelizációs és egyházi programjaink keretébe! Mi az Urat dicsérjük, történjen az bárhol és bármikor. Ha hívnak bennünket megyünk, mert az Úr szól, nem tehetünk másképp…

-s -k

Jobb egy nap a Te udvaraidban…

Imaház-felszentelés Hajdúböszörményben

Hosszú várakozás után eljött a nap, amikor mi, hajdúböszörményi adventisták bejelenthettük: minden készen áll a felszentelő istentiszteletre. Izgalommal értesítettük az építkezés aktív résztvevőit, városi elöljárókat, lelkészeket, munkásokat és a korábban gyülekezetünkhöz kötődő testvéreket. Az ünnepi igehirdetést Ócsai Tamás unióelnök testvér végezte, a felszentelés szolgálatát a Tiszavidéki Egyházterület elnöksége vezette.

Az igei útmutatás János evangéliuma 4 fejezetéből hangzott. Hol kell imádni az Istent? Garizim hegyén vagy Jeruzsálemben? Számít-e a helyszín? A dilemma jelentős, mert ha nem fontos, hol imádkozunk, miért épülnek új imaházak? Az odaforduló szív, az alázatos lélek az Isten jelenlétéhez szükséges elem, nem a falak vagy egyéb berendezés. Az összejövetel helyszíne a közösségalkotás, az együtt megélt imádat megtapasztalása miatt nélkülözhetetlen. Isten kapcsolatokra teremtett, amit az egymás felé fordulás, az elfogadó szeretet és a szolgálat perceiben élhet meg az ember. Keresztényként mi más célunk lehet az Úr házában, mint áldást kapni és közvetíteni? A samáriai asszony megértett valamit: lélekben és igazságban imádni az Istent felszabadító dolog, nem is tartotta magában az örömét, szólt a falubelieknek. Bár részünk lehetne ebben a tapasztalatban!

Az istentiszteleten  költeményeket hallhattunk és csodálatos énekek hangzottak el a hajdúhadházi és debreceni fiataloktól. Az ünnepi alkalmon köszöntőt mondott a Hajdúböszörményi Önkormányzat egyik képviselője, valamint a városban szolgáló egyházak lelkészei, vezetői.

A délutáni istentiszteleten Liebhardt László szolgált, aki Angliából látogatott haza. Ezután a korábban a gyülekezetben szolgáló lelkészek köszöntötték igei gondolatokkal és visszaemlékezésekkel a jelenlévőket.

Az új imaház a testvérek anyagi áldozatvállalásának, munkájának eredményeként épült meg. A telek Uzonyi Antal és kedves felesége, Erzsike néni tulajdona volt. Ők ajánlották fel ezt egy új imaház felépítésére. Az alapkőletétel 2017. június 14-én volt. A terveket Nagy Sándor készítette, aki sajnos nem érhette meg a teljes megvalósulást, időközben eltávozott az élők sorából. Tóth Sándor és Jánosi Róbert vette át elődje munkáját és bonyolították a használatba vételhez szükséges engedélyeztetési eljárásokat. 2018-ban már szerkezetkész volt az épület, és 2019 végére befejeződött az építése. A pandémia és a közterületi parkoló engedélyeztetési nehézségei miatt a használatbavételi engedélyt közel egy év múlva, 2020. október 9-én kapta meg a gyülekezet. A 2021-es év kertrendezéssel, kerítésépítéssel és egy raktárépület megépítésével telt. 2022. május 21-én a gyülekezet lélekben is kész volt arra, hogy az imaházat Isten dicsőségére és a hajdúböszörményi emberek szolgálatára szentelje.

Kovács László

 

Orvosság ifjaktól

Az elmúlt évben elindult egy gondolat bennünk, melyet idén többször is sikerült, és amit a jövőben is szeretnénk megvalósítani. Ajándékozni virágot, rajzot, kedves, bátorító üzenetet, vagy ahogyan most is tettük, szaloncukrot és játékokat a gyülekezeti tagoknak.

Sajnos egyre kevesebben vagyunk a berettyóújfalui és gáborjáni imaház kapuin belül, de nem szomorodtunk el, hanem nagyobbra nyitottuk az ajándékozási kört. Idén összesen 25 család kapott meglepetés szaloncukrot és 9 gyerek pedig játékot. Az ajándékozás öröme egy felbecsülhetetlen kincs, de ezt nem a tárgy teszi azzá. Minden utunknak a célja az, hogy meglátogassuk és éreztessük az emberekkel, hogy mindig szeretettel gondolunk rájuk.

Napjainkban sok problémába ütközünk, amik olykor elszomorítanak minket, de tudjuk azt, hogy „a vidám elme jó orvosságul szolgál” (Péld 17:22). Egy találkozás keretén belül lehetőségünk van felvidítani az embereket, éppen ezért igyekszünk alkalmat teremtve minél többször örömet szerezni egymásnak. Hálásak vagyunk, hiszen a közösség egy áldás, mellyel Isten ajándékozott meg bennünket, nekünk pedig módunk van törődni vele.

Köszönöm Farkas Bálint és Tóth Géza barátaimnak, hogy velük együtt tapasztalhatom, milyen érzés örömteli szívvel járni életünk ösvényét. Egyedül Istené a dicsőség!

 

IC

Missziós alkalom Telkibányán

2021. nyarán csatornahálózatot építettek Telkibányán. Ennek kapcsán gyülekezetünk kapu bejárója is felújításra került.

Arra gondoltunk, hogy a csatornaépítők munkáját illő lenne megköszönni. Így a munkavégzés utolsó napján könyveket adtunk ajándékba az ott dolgozóknak. Ötven darab könyvet tudtunk elosztani. A munkásokat meglepte ez a gesztus és nagy örömmel vették kézbe az olvasmányokat.

Kívánjuk, hogy könyveink útját kísérje sokak megtérése. Mint ahogy ősszel hull a falevél, úgy kell a vég idején az evangéliumnak terjednie.

 

Kovács Dénesné

Ünnepélyes oklevélátadás

2021. szeptember 18-án Debrecenben a „Ki a sótartóból!“ című missziós találkozón ünnepélyes keretek között került megrendezésre a házikör-vezetők képzésén résztvevők oklevélátadása.

A házikör-vezetők képzése Magyarországon 2020 nyarán indult, amelyet dr. Szabó László, a Friedensau Adventista Egyetem Missziói Tanulmányi Intézetének vezetője (Arthur Daniells Institute of Mission Studies, ADIMIS) vezetett egy lelkes, 9 főből álló csapattal. A képzés jelentős részét László adta, aki minden alkalommal lelkesen és bátorítóan osztotta meg elméleti és gyakorlati tudását a résztvevőkkel. A többnyire fiatalokból álló csapat tagjai hétről hétre vezették a képzésen résztvevő 50 főt, név szerint és köszönettel: dr. Matlák Tímea, Rácz Fanni, Rácz Dóri, Bodnár Levente, Ambrus Anett, Várnagy András, Zöld-Kovács Anna, Kovácsné Bokor Sarolta és Szabóné Nagy Szilvia.

„A pandémia ideje alatt szomorú felismerés ért – mondja az egyik résztvevő. – Amikor bezárult a gyülekezetek kapuja, megszűnt a közösség. Valahogy senki nem hívott fel, nem figyelt rám. Amikor becsatlakoztam egy kiscsoportba, úgy éreztem, hogy újra fontos vagyok.“

A képzésen résztvevők nemcsak elméleti oktatást kaptak. Minden alkalommal lelki közösséget élhettek át, és a gyakorlat örömeit és néha bosszúságait is megtapasztalhatták. A képzésbe beépített praktikum segít elsajátítani a vezetési feladatokon túl a másikra való odafigyelést, megértést és együttérzést is. Ebben sokunknak fejlődésre van szükségünk.

A három szintű képzésben lepésről lépésre haladtunk a környezetünkben élő emberek megismerésében. Saját lelki életünk felfrissítéséhez is sok gyakorlati útmutatót és tanácsot kaptunk.

Hogy hogyan is zajlik egy házi csoport élőben vagy akár online? Hogyan válik valaki jó csoportvezetővé? Mik a megatrendek a világunkban, amelyek radikálisan átformálják hétköznapjainkat? És hogyan tudunk közösséggé formálódni? Ezekre a kérdésekre is választ kaphattunk. Mindeközben barátságok köttettek, és minden második héten vártuk, hogy újra láthassuk egymás Zoomon.

És ha már a Zoomot megemlítettem, egy nagy köszönet Cucin Imrének, aki alkalomról alkalomra technikai támogatást nyújtott a résztvevőknek, működtette az online platformot. Köszönettel tartozunk Hegyes-Horváth Gézának, a TET elnökének is, akinek szívügye a misszió támogatása.

46 testvérünk vehette át szeptember 18-án Debrecenben a megérdemelt oklevelet. Akik nem tudták ezt személyesen megtenni, azok a lelkészeiktől fogják kézhez kapni.

Bár a tanfolyam befejeződött, a vizsga ezután következik. Többen már alapítottak egy kiscsoportot, másoknak még hiányzik egy kis gyakorlati segítség, hogy meg tudják tenni az első lépéseket.

Az ADIMIS rendszeresen igyekszik segítséget nyújtani azoknak, akik szeretnének elindulni és egy kiscsoportot alapítani.

Aki szívesen tanulna és ott a vágy a szívében, hogy tartozzon egy kis közösséghez, jelentkezhet a tanfolyamra az ADIMIS honlapján: www.adimis.org vagy a szilvia.szabo@thh-friedensau.de e-mail címen.

 

sznsz

„Dicsérem az Urat, amíg élek; éneklek az én Istenemnek, amíg vagyok” Zsoltár 146:2

2021. július 24-én szombaton délelőtt rendhagyó alkalommal csendült fel Nagyúton a Te Deum, az Adventi Rézfúvós Kamaraegyüttes jóvoltából, ugyanis a zenekar 26. születésnapját ünnepeltük

 

De ki a csuda akar 26. évfordulót ünnepelni?! Valóban nem logikus, ám a vírushelyzet miatt második alkalommal is elhalasztott eseményre most kerülhetett csak sor. A rendezvényt délelőtt hálaadó istentisztelettel kezdtük, amelyen az Igét Hegyes-Horváth Géza, a Tiszavidéki Egyházterület elnöke szólta. A zenekart pár szóban Pörneki Attila, a Zenei Osztály vezetője köszöntötte. A program levezetésében Nagy Imre testvérünk működött közre, aki pár darabot vezényelt is. A karmester Jakkel Mihály tanár úr volt, az együttes jelenlegi tanácsadója és tanára.

A kezdő darabra nem véletlenül esett a zenekar választása, hiszen Istené a dicsőség az elmúlt hosszú időszak minden áldásáért, ami lehetővé tette a működésünket. Megannyi jelét tapasztalhattuk jelenlétének abban, ahogyan kiesett tagokat pótolt, gondoskodott többezernyi kilométernyi útiköltségről, vagy különleges fellépéseket rendelt ki.

A fenti állítást bárki számára alátámasztja együttesünk rövid történetének áttekintése, mely 1995-re nyúlik vissza. Illetve még korábban, az 1980-as esztendőkben működő Bükkszentkereszti Rézfúvós Zenekarhoz, amelynek hangszereit és egy még aktív tagját „örököltük meg”. 6 fővel indult tehát a csapat, melynek tagjai Árvai Dávid, Molnár Miklós, Muskatal Péter, Muskatal Szabolcs, Pörneki Kajetán és Tóbiás Tamás voltak.

Az 1998. év elejére két fő elhagyta a zenekart, azonban ugyanezen időszakban csatlakozott hozzánk a Molnár család 4 fővel, majd pár év elteltével a család 5. tagja is trombitán. Hosszú időbe, és sok munkába került egy egyedi hangzás kialakítása, azonban a lelkesedésünk töretlen volt. A Budapest-Bózsva távolságot hetente áthidalva gyakoroltunk együtt szinte minden szombati alkalommal. Sőt olykor hetente többször is, amikor lehetőségünk adódott együtt töltött időre, hosszú hétvégékre, évente 1-1 hetes programokra is.

Mindig akadtak neves zenészek és tanárok is, akik idejüket nem kímélve foglalkoztak a csapattal. Fejlesztettek bennünket kottákkal, hangtechnikai tanácsokkal, hangszerhasználattal kapcsolatban, vagy éppen azzal, hogy milyen jellegű darabokat írassunk át.

Egy hirtelen betegség, majd 2 tag végleges kilépése miatt a zenekart újra a működésképtelenség fenyegette, azonban a jó Istennek erre vonatkozóan is régen megvolt már az útja. Csilla hangszerváltása, és a zenekarban felnövő gyermekek belépése oldotta meg a dolgot. Természetesen sok türelmet és gyakorlást igényelt minden tagunk részéről ez a hosszú időszak.

A tagok jelenleg a Budapest-Miskolc útvonalat hidalják át, a gyakorlások mindig más és más helyszínen vannak heti rendszerességgel.

Többnyire egyházi rendezvényeken, esküvőkön, temetéseken zenélünk, de gyakran megfordulunk idősotthonokban, szerepelünk jótékonysági rendezvényeken és szívesen térzenézünk is.

Többször jártunk külföldön – Szlovákiában, Szerbiában, Erdélyben, Ausztriában és Norvégiában. A Zenekar szolgálatai a https://www.zengakurt.hu/ oldalon nyomon követhetőek.

Mindig szívesen muzsikálunk kis hallgatóság örömére is. És nagyon hálásak vagyunk Istennek az ezernyi jótettéért, amit minden egyes próba, fellépés során megtapasztalunk. Hiszen fel sem lehetne sorolni mennyi féle élmény erősített bennünket akár hangszereink beszerzésekor, vagy gépjárműveinkkel kapcsolatban. Tudjuk, hogy Isten egy különleges szolgálatot bízott ránk, amelyet szeretnénk a legjobb tudásunk szerint végezni. „Soli Deo gloria.”

Az Adventi Rézfúvós Kamaraegyüttes megalakulásának 26. évfordulója Nagyúton.
A zenekart vezényli: Nagy Imre. A zenekar tagjai: Molnár Miklós, Molnár Józsefné,
Pörneki Anita, Muskatal Szabolcs, Szabó Benjámin, Molnár Sebestyén, Molnár Brigitta, Molnár Vivien, Muskatal Péter, Farkas Radames Edvin, Muskatal Roland, Molnár Bálint, Molnár József, Molnár Csilla