Bejegyzés

Áldás és élmény – a legjobb, ami lehet – Lelkésznők továbbképzése Montenegróban

Egyedülálló élményben volt részünk november 15–19. között Montenegróban, ahol lelkésznők és más szolgálatban levő testvérnők részére szervezett továbbképzést a Transzeurópai Divízió. Számomra, aki először „repültem”, csak még különlegesebb volt az élmény: találkozni 110 munkatársammal, akik munkájuk során hasonló kérdésekkel találkoznak és hasonló problémákkal küzdenek, mint én magam is. Felemelő és megerősítő tapasztalat volt ez a néhány nap, hiszen nőként egy másik nézőpontból végezzük a szolgálatot.

Mit jelent a női szolgálat? Elhívja-e Isten a nőket ugyanúgy, ahogy a férfiakat elhívja lelkészként?

Az igehirdetések során kutattuk a Szentírás ide vonatkozó útmutatását, igyekeztünk választ találni arra a meghatározó kérdésre, hogy az olvasott szakasz csupán egy adott gyülekezet helyzetére vonatkozó tanács, vagy pedig egy általános elv, ami mindenkor, minden helyzetben és mindenkire érvényes. Ha erre a kérdésre megtaláljuk a választ, akkor az segít eligazodni az ilyen felvetésekben, mint: Mit jelent, hogy „a tanítást nem engedem meg az asszonynak…” (1Tim 2:12)?

Lelkesítő volt a felismerés, hogy amikor elhangzott: „Teremtsünk embert a mi képünkre…”, ez az Atya, a Fiú és a Szentlélek együttes döntése volt. Nem volt, és azóta sincs alá-fölérendeltség közöttük. Ha az emberpár Isten képmását tükrözi, nem lehet másképpen velünk sem. Ádám és Éva Isten kezéből kikerülve tökéletes egységben és egyenrangú személyként élték meg a házasságukban a szerepüket. A feladatköröket természetesen adottságaik és képességeik szerint felosztották, ahogy ez ma is kívánatos.

A megbeszéléseknek ha­tékony módja volt, hogy kisebb csoportokban beszélgettünk, választhattunk csoportot aszerint, hogy melyik téma érdekelt. Konfliktuskezelés, az egészséges határok megtartása,  időgazdálkodás és még sok más téma megvitatására is sor került.

Szívből jött az éneklés. A színes bőrű  testvéreink átütő érzései magukkal ragadtak minket, illendően visszafogottakat is.  A kórust vezették, a zongora zengett, a szívünk repesett, mintha egy percre elfelejtettük volna, hogy ez még nem a menny…

Kirándultunk is. Meglátogattunk egy igencsak öreg olajfát. Azt mondják, 2000 éves. Én elhittem. Talán másoknak is eszébe jutott, hogy már akkor is zöldellhetett ez a fa, amikor a Mester itt járt, a mi utainkat taposva. Lehet…

Az óváros szűk utcái a középkor hangulatát idézték. Visszarepültünk az időben és elképzeltük, hogyan is éltek az emberek akkor. A sok színes ház, a macskaköves utcák és a mosolygós helyiek vidámmá tették a napunkat, főleg, mert az idő is jó volt a túrázáshoz. A parton hallgattuk a tenger zúgását, figyeltük a hullámok játékát, és volt, aki színes kavicsokat gyűjtött.

Élményeket szereztünk, amelyek emlékként megmaradnak, és a nehezebb feladatok, küzdelmek pillanatában felidézhetőek. Úgy éreztük magunkat, mint amikor hintában ülve lassan megállnánk már, de valaki impulzust ad, és lendületet veszünk. A lendület energiával tölt fel, színeinket visszanyerjük, hogy ragyogó legyen a szolgálat, amit az Úrért és az Ő népéért tenni akarunk. Áldást kaptunk, amiért hálásak vagyunk neki és mindenkinek, aki ezért a konferenciáért tett valamit.

Kovácsné Bokor Sarolta

„Ez nem egy újabb program”

iCOR-képzés Németországban

 

„Ez nem egy újabb program. Nem egy következő feladat a lelkész teendői között” – mondta Stephan Sigg a jelenlévőknek, akik azért gyűltek össze, hogy részt vegyenek a vezetőknek tartott iCOR-képzésen a németországi Freudenstadtban, szeptemberben.

A TED és az EUD területéről érkezett huszonnégy résztvevő – akik között egyaránt voltak divíziós és uniós ifjúságvezetők is – azért gyűltek össze, hogy elmerüljenek az iCOR rejtelmeiben. Az előadók e kezdeményezés úttörőinek számítanak: Stephan Sigg (a Svájci Unió elnöke) és Bert Seefeld (az Észak-Német Unió ifjúsági osztályvezetője).

Az iCOR mozaikszó az Inter-generational Church of Refuge (Intergenerációs Befogadó Gyülekezet) kifejezés rövidítése. Mindez azon a bibliai látáson alapszik, mely szerint az egyház Isten családja, egy biztonságos otthon, ahol a szeretetteljes kapcsolatok eredményeképpen lehetőség van a lelki növekedésre és a tanítványság gyakorlására. Ez a legtöbb gyülekezet számára nem egy új álom, de Stephan és Bert, a svájci és német hivatásos „változás-szakértők” alaposságukból és segítőkészségükből kifolyólag az iCOR-képzést olyan gyakorlati eszközzé fejlesztették, amelynek köszönhetően ezt a célt bármelyik gyülekezet vezetése – ha mindezt magáévá teszi – valóra fogja tudni váltani.

A résztvevőket az győzte meg, hogy a kezdeményezés nem arra koncentrál, hogy mit kellene tennie a gyülekezetnek. „Ez nem egy újabb program. Mivel a programoknak csak akkor van értelmük, ha egy nagyobb folyamatnak a részét képezik” – mondta Stephan. Az iCOR egy olyan folyamatot vázol fel, amely mélyen a felszín alá megy, a közösség gyakran tudatalatti kultúrájához, értékeihez és legmélyebb vágyaihoz. Csak akkor kerülhetnek szóba a felszínnel foglalkozó változások, ha a teljes gyülekezet – a generációk együtt – megfogalmazza, hogy mit jelent számára Jézus közösségévé lenni.

Az iCOR nem gyorssegély. Az alapgondolata egyidős a kereszténységgel. Folyamatos kivitelezést igényel. Az azonban, hogy közösen megfogalmazott értékek alapján dolgozunk, fenntarthatóvá, természetessé, dinamikussá és kevésbé lelkészközpontúvá teszi ezt a hosszútávú befektetést.

Az iCOR legjelentősebb értéke nem a gyülekezet létszámának a növekedése vagy a fiatalság megtartása. Az álom ehelyett az, hogy valóban Jézus közössége LEGYÜNK, amelyben elég szeretet van ahhoz, hogy táplálja a kapcsolatokat, gondozza a lelki növekedést, szolgálja a másik embert, és bátorítsa az új generációt. Mellékesen az ilyen közösségek – a kutatások szerint – magasabb eséllyel tartják meg a fiatalokat. Sőt azok a gyülekezetek, ahol aktívak a fiatalok, ott a tagság létszáma is inkább növekszik.

Freudenstadtban a résztvevők optimistán és egyhangúlag úgy reagáltak, hogy ezt az anyagot széles körben ismertté és elérhetővé kell tenni, nemcsak az ifjúság kedvéért, hanem a különböző generációk érdekében és az egyházunk jövőéért itt, Európában. A visszajelzések kimondottan pozitívak voltak:

„Nagyon fellelkesülve térek haza.”

„Ez egy újabb módja annak, hogy miként élhetem meg a személyes hitemet, értékeimet és vágyaimat az egyház javára.”

„Az iCOR optimistává tett engem az európai adventizmus jövőjét illetően.”

Mások visszajelzései inkább arra irányultak, hogy ez a program miként hozhat fejlődést az egyház életébe:

„Számomra az iCOR olyan volt, mint a friss levegő a közösségeink és gyülekezeteink számára. Egy lehetőség, hogy eltöprengjünk egy szeretetre éhes világ szükségletein és értékein.”

„Az egyház sok jó programot létrehozott már, hogy bevonja a tagságot, de az iCOR egy olyan kezdeményezés, amely inkább átformál: jobb emberekké és Isten szerető családjává teszi őket.”

„Ez egy hatalmas eszköz, amely egységet teremt az egyházban, hogy elvigyük a végső üzenetet a világnak. Olyan eszköz, amely megmutatja a gyülekezeti tagoknak, hogy mind rendkívül fontosak és különlegesek az üzenet hirdetéséhez.”

Vagy ahogy az egyik résztvevő mondta: „Számomra az iCOR élet-halál kérdése.”

 

Az iCOR különféle eszközökkel rendelkezik: információs szórólap, kézikönyv a gyülekezeti bizottság részére, az értékekről készített videók és a hozzá tartozó tanulmány, valamint az egész folyamatot áttanulmányozó részletes kézikönyv. Továbbá vannak csoportos munkára összeállított, hasznos pedagógiai eszközök. Ha több információt szeretnél erről, akkor utánaolvashatsz a www.icor.church oldalon, vagy vedd fel a kapcsolatot Palotás Kristóffal, a Magyar Unió Ifjúsági Osztálya vezetőjével.

 

Harald Giesebrecht/TedNEWS

(Fordította: Henter Zsombor)

 

Forrás: https://ted.adventist.org/news/1353-it-s-not-another-programme

 

Lelkészképzés a Cseh–Szlovák Unióban magyar közreműködéssel

A Cseh–Szlovák Unió meghívására tartott képzést Kormos Erik testvérünk Milovyban, Csehországban az adventista írásmagyarázat és identitás kapcsolatáról május 27–31-ig.

A képzésre testévünk még 2016-ban kapott felkérést, két másik neves teológiai tanárral együtt: Richard M. Davidson (Andrews University, USA) a szentélytan néhány érdekes sajátosságáról tartott előadásokat, valamint Marcel Ladislav (Collonges, Franciaország) a tiszta és a tisztátalan teológiai jelentőségéről beszélt a mai társadalom és adventizmus vonatkozásában. Mindhárom téma az adventista identitással függött össze, annak modern teológiai kihívásait vizsgálta, valamint a lehetőségeket, hogy a jövőben milyen sajátságokra számíthatunk, mi adventisták.

A képzésen az unió három egyházterületének több mint 110 lelkésze vett részt a festőien szép Milovyban, a Cseh- és a történelmi Morvaország képzeletbeli határán. Az előadások angol, illetve francia nyelven hangzottak el.

 

-s -k

Adventista tanárok továbbképzése Debrecenben

Arniika Kuusisto tartott továbbképzést az adventista oktatásról Debrecenben május 29-én, hétfőn. Arniika a Helsinki Egyetem adjunktusa, jelenleg az Oxfordi Egyetem kutatója, ahová a Finn Tudományos Akadémia küldte ki ösztöndíjjal egy nagy kutatási projekt keretében.

A Tiborszállási Péchy László Adventista Általános Iskola tanári kara mellett többek között Budapestről és Debrecenből is érkeztek pedagógusok a képzésre.

Arniika izgalmas kutatásokat mutatott be, amelyek többek között a gyermekek identitásának alakulását, a vallási értékek elsajátítását vizsgálták. Az előadásokban részletezve mutatta be az adventista oktatás filozófiáját, illetve annak kulcsfontosságú elemeit.

A finom ebéd és az előadások utáni beszélgetések mind hozzájárultak ahhoz, hogy egy kellemes közösség alakulhasson ki a nap során.

Hálásak vagyunk Istennek, aki az oktatást is felhasználja fontos eszközként ahhoz, hogy a fiatalokat magához vonzza. „Mikor Isten angyala közölte velem, hogy intézetet kell létrehozzunk a fiatalság nevelésére, láttam, hogy ez lesz az egyik leghathatósabb eszköz, amit Isten arra rendelt, hogy embereket mentsen meg” (Ellen White: Bizonyságtételek. 4. köt. 419. old.).

 

SzE