Válságos időkben élt Pál apostol is. A bőrén tapasztalta a felsorolásban szereplő élethelyzetek minden fájdalmát. Bárki megjósolhatta volna, hogy előbb-utóbb összetörik és feladja. Ehelyett hitvallást fogalmazott meg: „Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? … De mindezekben diadalmaskodunk azáltal, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róm 8:35–39).
Pált értjük, de a saját helyzetünket még nem. Itt vannak a kérdéseink, amit nem rejtünk a szőnyeg alá:
- Miért foglalkozunk a témával? A Hetednapi Adventista Egyház elkötelezett az egészség védelme mellett. Nem sok olyan egyház van a földön, ahol a hitelvek között szerepelne ilyen tanítás. Az élet Isten ajándéka és mindent meg kell tennünk a prevenció érdekélben. Ezért a Biblia tanításaival összhangban az egyház mindenben támogatja az ország vezetésének/intézményeinek erőfeszítéseit a járvány megfékezésében és arra hívjuk a tagjainkat, hogy ugyanezt tegyék.
- Nincs-e túlreagálva a helyzet? Egyre több megjegyzés érkezik arról, hogy az influenzajárványhoz képest a mostani sem veszélyesebb, tehát ne foglalkozzunk vele. Az összehasonlításnak több szempontból sincs értelme. Először is azért, mert egy múlt évi, lezárt járvány áldozatainak számát nem lehet összevetni egy folyamatban lévő történéssel. Nem tudjuk felmérni, hogy mikor lesz vége és milyen következményekkel maradunk. A járványban emberek ezrei halnak meg, ami akkor sem hagyhat közömbösen, ha máskor és más járványok idején is történt hasonló. Azt tanuljuk Jézustól, hogy ha egy embert megmenthetünk, akkor induljunk el érte az éjszaka közepén is, amikor biztonságban hagytuk a 99-et. Ezenkívül ennek a járványnak messze ható következményei lehetnek a világgazdaságra, aminek a hatását nem lehet megbecsülni. Ilyen helyzetben az egyház, amelyik szeretné visszatükrözni a Megváltó jellemét, nem a számokkal kell foglalkozzon, hanem az emberekkel.
- Mennyit ér, amit mi tehetünk? Sokakban félelmet és bizonytalanságot kelt a járvány kezelése. A gyógyszerekhez és gyors megoldásokhoz szokott világ számára furcsa, hogy nincs más eszközünk, csak a higiéné és a karantén. De Isten népét ez ne lepje meg, mivel évtizedek óta tanítjuk, hogy a Biblia részeként ismert egészségügyi kódex (Mózes könyvei) ma is megállja a helyét, mert Isten ihlette. Azok között kell lennünk, akik bíznak Isten 3500 évvel ezelőtt kinyilatkoztatott tanácsaiban, és elsőkként példát mutatunk azok alkalmazásában. Nem vallana ránk és nem lenne összhangban az eddig hirdetett meggyőződésünkkel, ha a gyülekezeteink valamilyen babonás hittől vezérelve Isten egészségügyi törvényei fölé helyeznék magukat. A Biblia sehol nem tanítja, hogy az Istenben való bizalom feljogosít könnyedén venni az egészségőrzés törvényeit. Ezért kérünk mindenkit, tekintse küldetésének példát mutatni a járvány megfékezésében. Nem lenne jó senkinek, ha az adventisták fertőző gócponttá válnának. Ezért kérünk mindenkit a körlevélben szereplő egyszerű lépések betartására.
- Csak fizikai dimenzióban van dolgunk? Az ima Isten gyermekei számára óriási lehetőség. Ezt a bolygót Sátán támadja és pusztítja. Az a célja, hogy minél többen eltávozzanak, mielőtt találkoznának az evangéliummal. Tudja, hogy kevés ideje van. Imádkozzunk azért, hogy Isten fékezze meg ezt a rombolást. Imádkozzunk azokért, akik küzdenek ezzel a betegséggel és az egészségügy dolgozóiért, akik nagy nyomás alatt próbálnak helytállni. A járványhelyzet sokakban félelmet kelt. Talán alkalmas idő megosztani a reménységünket az eljövendő országról. Bátorítsunk az Igével! A riogató „evangelizáció”, a történések azonnali elhelyezése a végidős események általunk készített térképén, nem evangélium. A betegek és esetleg a gyászolók vigasztalása az egészségügyi missziónk része E. G. White szerint. Ott van a kezünk ügyében egy nagyszerű eszköz, amelynek segítségével karantén idején is meglátogathatunk bárkit az otthonában. Budapesten, a kínai misszionárius házaspár a járvány kitörése óta Messengeren keresztül istentiszteleteket, bibliaórákat, keresztségi felkészítéseket tart. Azt mondják, több érdeklődő van, mint bármikor. Eljött az ideje felismerni, hogy a közösségi média Isten eszköze lehet a kezünkben. Szeretettel kérünk benneteket, hogy imádkozzatok azokért az ismerősökért, akiket ilyen úton el tudtok érni. Kérjetek bölcsességet, hogy mutassa meg, kinek mit lehetne írni, kit kellene felhívni, kiknek hogyan lehetne jó hírt és reménységet tovább adni.
Egy válság soha nem jön jókor, de akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van. Tanulni fogunk ebből a történetből és közben vizsgázunk bizalomból, lojalitásból, összefogásból, közösségből és józan észből. Ami békeidőben nehéznek tűnt, azt most vészhelyzetben kell pótolnunk. Azért imádkozom, hogy megerősödve, felébredve és összefogva jöjjünk ki ebből a próbából, aminek az előszobájába léptünk.
„A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban. Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Fil 4:5–8).
Testvéri szeretettel:
Dr. Ősz-Farkas Ernő
ESZO vezető
