Cikksorozatunk célja, hogy minél több idős lelkészfeleség élettörténetét megismerjük, élettapasztalataikból erőt merítsünk. Erzsike örömmel osztja meg kérésünkre történeteit.
– Időzzünk kicsit a régmúltban! Mesélsz nekünk nagyszüleidről, szüleidről, gyermekkorodról?
– Édesapám adventista lelkészként szolgált, az ő anyukája is adventista volt. Anyai nagymamám is hitre jutott, de sajnos ő keresztsége előtt meghalt. Édesanyám egyedül volt hívő a családjában. Édesapám, mielőtt bevonult volna, egy hétig böjtölt, hogy a katonaságnál is megkapja a szombatot. Megkapta. Lesoványodott ugyan, de csillogott a szeme. Hódmezővásárhelyről vonult be a frontra 1944-ben. Ott vesztette életét, miközben sebesülteket mentett. Mindössze 34 éves volt.
Én 1944 szeptemberében jöttem a világra koraszülöttként, miközben bombázók húztak el az égen. Édesanyám nővérkémmel (aki egy évvel előttem, 1943 októberében született) és velem Hódmezővásárhelyre költözött. Egy testvérnő biztosított számunkra lakhatást. 22 évig laktunk ott, elképesztően nehéz körülmények között. Petróleumlámpa fényénél tanultunk, s mivel a szobában olyan alacsonyan volt a gerenda, hogy beleütközött volna a vonó, a konyhában hegedültem. Édesanyám takarítással, mosással kereste meg a napi 30 forintot, amiből egyik napról a másikra éltünk, így tartott el bennünket. Nővérem végül orvos lett, én pedig zenetanárnő.
– Már itt elkezdődött a zene iránti szereteted.
– Igen, 4. osztályos koromban kezdtem el hegedülni. Árvai Irénke adta az ihletet, hogy hegedű szakon tanuljak. Granár Jánosné Iduska tanított zongorázni. Kettejüknek köszönhetem, hogy a zenei pályát választottam. Szegedre jártam konzervatóriumba. Sárospatakon, Orosházán és Csongrádon tanítottam zeneiskolákban; főleg hegedűt. Zongorát is, de azt nem sokat. Régóta vallom: „Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni” (John Lennon). „Minden zene célja, hogy Isten dicsőségét zengje, és kikapcsolódást nyújtson a lélek számára” (J. S. Bach).
– Hogyan fonta össze az Úr életedet a Jánoséval?
– Sárospatakon kezdtem el tanítani, egy tanévet töltöttem ott. Aztán történt, hogy az orosházi igazgató személyesen jött el hozzám és hívott, hogy tanítsak az iskolájában. Öt évig laktam Orosházán, ott ismerkedtem meg Jánossal. Tótkomlóson is tanítottam a fiók-zeneiskolában. Egy ideig Rajkiéknál laktam, majd a gyülekezetnél. Emlékszem egy csodálatos koncertre, ahol Kobayashi Ken-Ichiro vezényelt. Oda János vitt el. Őt időközben Kiskunfélegyházára helyezték, és még egy évig onnan járt vissza udvarolni Orosházára. Az esküvőnk 1977. 07. 07-én volt. Amikor bejelentkeztünk a házasságkötésre, az anyakönyvvezető megkérdezte, hogy 7 órakor legyen? Az egyházi szertartásra Békéscsabán került sor, 400 személy jelenlétében. Szakács József testvér prédikált.
– Melyek voltak szolgálati területeitek, legemlékezetesebb tapasztalatod a jó Istennel?
– Kiskunfélegyházán 11 évig szolgáltunk, 7-8 település tartozott férjem körzetébe. Emlékszem egy kalandos csikériai útra, ahová olyan földúton kellett menni, hogy egy felcsapódó kavicstól a szélvédő is betört, és délután négy órára értünk csak oda a testvérekhez.
Csongrádon 10 évig éltünk és szolgáltunk. Ott nagyon nagy örömmel tanítottam a gyerekiskolában, énekeltünk, verseltünk, bibliai földrajzot sajátítottak el a gyerekek. Ismerősök gyermekeinek hegedűt is tanítottam. Mindebben nagyon sok örömöm volt.
Szolnokon 18 éve lakunk. Csodálatos tapasztalatom fűződik gyermekeim születéséhez is. Első gyermekemmel – 35 éves koromban – veszélyeztetett terhes voltam, sok időt töltöttem kórházban. Miután Norbi egészségesen megszületett, egy szegedi orvosprofesszor azt tanácsolta, ne is gondoljak többé gyermekvállalásra. Kisfiam azonban váltig kérdezgette: „Nekem nem lesz testvérem?” 7 évvel később ajándékozott meg az Úr egy másik gyermekkel. A várandósság alatt a fentebb már említett professzor rendelt be magzatvíz-vizsgálatra. Sokat imádkoztam ezért, mert hallottam a vizsgálat kockázatos voltáról. Végül eldöntöttem, hogy én ezt nem engedem meg. Nagyon nagy tapasztalat volt a jó Istentől, hogy békességem lett a döntés után, bizonyosságot kaptam, hogy egészséges gyermekem lesz. Így is történt, mindvégig dolgoztam, és csak a szülés napján írtak ki. Dicsőség legyen Istennek! Hálás vagyok a szorgalmas, okos fiaimért, akik valóban Isten áldásai.
– Végül szeretnélek kérni, üzenj valamit a lelkészfeleségeknek és a többi olvasónknak!
– Gyerekkorom óta nagy halom füzetet írtam tele könyvekből vett idézetekkel, versekkel, énekekkel. Ezek mind megvannak. Innen adok át két verset, végül egy bibliaszöveget.
„Isten nem ígért rózsaágyakat,
de erőt ígért a naphoz,
pihenést a munka után,
kegyelmet a próbák alatt,
fentről segítséget,
el nem múló kedvességet
és halhatatlan szeretetet.”
Moldován Vilmos
Értéked a jellemed
Igazi értéked nem a vagyonod,
sem állás, végzettség vagy eredet,
mert ezek elfolynak ujjaid között…
Egyetlen értéked a jellemed!
Igazi hatalmad nem a nyers erő,
sem diplomád, sem éles szellemed!
Mert csak akkor vagy erős és hatalmas,
ha minden hatalmad – a jellemed!
Meglásd: egykor mindent itt hagysz a földön,
mint hamis, értéktelen szemetet,
mert Istent nem érdekli semmi más,
mint hogy e földön milyen volt a jellemed!
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít” (Fil 4:13).
Hegyes-Horváth Csilla
az NSZO munkacsoportjának tagja
