AdventInfo

2016. május 14-én hangos ének- és zeneszó remegtette meg a nemesvámosi adventista imaház falait. 14 kórus 260 énekese engedte ki a hangját külön-külön, majd együtt a zsúfolásig megtelt épületben. Zala, Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Fejér, Somogy megyéből és Budapestről érkeztek a fellépők, de volt, aki szinte a fél országot szelte át azért, hogy e maradandó élményben részesüljön. A Békés és Csongrád megyei kórusok 350 km-ert utaztak – nem hiába.  Méltathatnám a résztvevőket, a karvezetőket, zenészeket, de nem teszem. Legyen a hála és dicsőség Istené, aki a zene nyelvét teremtette, és megtanított minket beszélni és érteni e nyelven. Kicsiket és nagyokat, akik csillogó tekintettel együtt lelkesedtek, énekeltek. Szinte fel sem tűnt a hely szűke, az időjárás zordsága, a gazdag lelki és testi táplálék mindent feledtetett. A kórustalálkozóra épülő jótékonysági koncert kitárta karját a falu lakói felé is. Délután az összevont kórus hat énekkel lépett fel. A műsorban elhangzott: Gerzsenyi László: Jertek áldjuk Istent; Silcher: Ó nézd a Golgotát; Butler: Megváltva; Ismeretlen sz.: Feltámadt Hős; Mendelssohn: E nagy világ mind áld; Rathbone: Mondj új dalt az Istennek. És hogy miként hatott? Következzen egy vendég vallomása:

„Vannak olyan pillanatok az életben, amikor egy-egy pillanatra megállunk és apró csodákban van részünk, elgondolkodunk, magunkba fordulva értékelünk és köszönetet mondunk a pillanatért. Ez mindazokkal megtörtént ma, akik részt vettek a Hetednapi Adventista Egyház nemesvámosi imaházában megrendezett jótékonysági hangversenyen.... Ritka pillanat az, amikor egyszerre hall az ember 5-6 kórust közösen énekelni olyan hangzással, mely betölti a teret, feszegetve a falakat... csodálatos hegedűszótól könnyekre fakad, és olyan verset-előadót hall, amitől nem csak egy pillanatra rendül meg. Szívből köszönöm, hogy részese lehettem. A rendezvény célja a nemesvámosi Petőfi Sándor Általános Iskola támogatása volt ebben az évben és nem tudom szavakba foglalni a hálát, melyet érzek a felajánlott adományért. Köszönjük.... Köszönöm a résztvevő minden hívőnek és vendégnek, az ADRA Alapítványnak, az előadóknak és mindannak, aki segített a rendezvényt létrehozni.... Rab Zsuzsa: Vaspántok Ha igy szólnék a kedves, fiatal kalauzhoz: – Kalauz úr, hogyha ma este hazamegy, ölelje meg nagyon a feleségét, dicsérje meg, ami épp rajta van, akár az ócska pongyoláját – Ha igy szólnék – ugye… bolondnak tartanának? Ha igy szólnék a bottal kopogó nyugdijas bácsihoz a boltban, mikor épp forintjait guberálja, végül levágat tiz dekát a »kicsit-hosszabb-lett« kenyérből: – Bácsi! Itt van ötszáz forint. Tegye el, kérem. Épp ma kaptam. nem számitottam rá. Fölösleges. – Ugye, bolondnak tartanának? Ha igy szólnék az útkövezőkhöz: – Útkövezők! Én ezt a kis kavicsot elviszem, mert az erezetében lehorgadt Krisztus-fejet látok. Engedjék meg, hogy elvigyem! – Ugye, bolondnak tartanának? ha igy szólnék a torzonborz kamaszhoz: – Gyere, fiam, üljünk le valahol, s te elmeséled, mitől nőtt vállig a hajad, mi ellen mered ez a tüske tejes arcod körül, s egyáltalán, mitől vagy te ilyen kérlelhetetlen? – Ugye, bolondnak tartanának? Ha igy szólnék padon sütkérező, újságpapirból eddegélő nénikéhez: – Néni, jöjjön velem, amit szeret, azt főzök vacsorára, puha ágyat vetek, előtte pedig mindent elbeszélhet, a menyasszonykorát, azt a szülést, a császármetszést is, és szegény jó ura szivszélhüdését, és hogy mivel ültette be a sirját, azt is, milyen a szomszédasszony, azt is, hogy a fia hogyan él Kanadában, meg hogy mit irt föl, és mire, az orvos. Mindent apróra elbeszélhet. Sóhajtozhat és imádkozhat az ágyban. De éjjel egyszer – maga úgyis sokszor fölébred – keljen fel, takarjon be engem, mert éjjel mindig lerúgom a takarómat… Ha igy szólnék – ugye, bolondnak tartanának? Konvenciók, bevett szokások hideg vaspántjai szoritják lüktető, eleven húsig lenyúzott szivünket.”

Ne álljunk meg itt! A zene mindenkié. Lerombolja a falakat, széttöri a vaspántokat, és közel enged Istenhez és embertársainkhoz. Engedjük, hogy megváltoztassa az életünket!

kneszma