Bejegyzés

Világíts! Engedd, hogy Isten álma valóra váljon az életedben! – Őszi ifjúsági találkozó

Egyszer volt egy őszi ifi idén (október 20–22.) Debrecenben… Mire emlékszem majd vissza szívesen ebből a pár napból?

–   Találkozhattam egy csomó, rég nem látott baráttal – országhatáron túlról is –, és ez mindig öröm, különösen, ha közben új arcokkal is megismerkedhetünk.

–   Sokat énekeltünk együtt. Volt, amit már kértünk, hogy hadd legyen megint!

–   Szombat délelőtt a keresztség ünnepélyes alkalmára szinte megtelt az imaházunk környékbeli testvérekkel, és ekkor nemcsak egy új testvérért imádkozhattunk a medencénél, hanem azokért is, akik dönteni szeretnének Isten mellett, vagy újult erőért könyörögnek hozzá. Jó megtapasztalni, milyen egy ekkora, védelmező család tagjaként élni és szolgálni! Ilyenkor is elfog az érzés, hogy jó adventistának lenni.

–   Majd a szombati ebéd után többen ellátogattunk a Gyerekklinikára, ahol kis időre eltereltük a benn lévő kicsik figyelmét a betegségükről, és nekem különösen jólesett, hogy még az ápolónők és a szülők is hálásan fogadtak minket. Innen mindig feltöltődve köszönök el.

–   A vasárnap a reformációs sétáról szólt, amit különösen megáldott a jó Isten, hisz bár hűvösre fordult az idő, mégis jöttek érdeklődők, sok komolyabb beszélgetés is kialakult, és reméljük, hogy a lakosok figyelmét sikerült egyházunkra (is)felhívni  a szolgálatunk által.

–   Gondoltunk azok kikapcsolódására is, akik szerettek volna mozogni, esténként játszani vagy a barátokkal együtt lógni.

–   Örülök, hogy ezen a hétvégén nem csak a magunk szórakozására figyeltünk, hanem kimozdultunk a gyülekezet falai közül, hogy mások életébe is elvigyük a fényt, amit kaptunk Istentől. Remélem, hazaérve a mindennapok során is folytatjuk a világítást a suliban, a munkahelyen és a családunk, barátaik körében, hisz milyen nagyszerű, ha nem csak pár óráig, néhány napig tart, hanem egész életünk a világításról szó!

 

Czinkota Orsolya

Egy rendes adventista lány nem jár fesztiválra… – Vagy mégis?!

LelkiFröccs a Campuson

Egy rendes adventista lány nem jár fesztiválra. Egy rendes adventista lány még büszke is erre! – Így gondolkoztam még néhány éve. De ma már arra vagyok büszke, hogy immár 2. éve a nyaram egyik meghatározó eseménye a debreceni Campus fesztivál, ahol LelkiFröccs sátrunkkal az ott bulizó fiatalok, kisgyerekes anyukák és tinik, középkorúak vagy nagypapák tízezreit érjük el.

Az idei a jubileumi Campus volt (július 19–23.). 105 000 látogató fordult meg a fesztiválon, és ezt mi is éreztük: tavalyhoz képest mindent nagyobbra terveztünk – összesen 27 önkéntessel mentünk ki, kétszer akkora sátorral, rengeteg színes programmal, és érezhető volt a ránk nehezedő nyomás is, de mindennap áhítattal és közös imával kezdtünk, hogy jó képet alakítsunk ki első benyomásként Istenről és az egyházról, és megismerkedjünk a nálunk leülőkkel.

És ők áramlottak is.

Délutántól naplemente körülig gyakran sorban álltak, hogy pl. kapjanak egy csillámtetkót vagy színes tincset a hajukba, húzhassanak egy napi idézetet, vagy kérjenek egy lájk jelet a karjukra, beszélgessenek a kint feszítő fegyvertelen katonával, és felírják az üzenőfalunkra, hogy szerintük mi az élet értelme… (a deriválás, a Trónok harca és a macskája), de sokan már ilyenkor is leültek velünk beszélgetni. Érezhető volt rajtuk, hogy mintha hiányoltak volna valamit abban a hatalmas forgatagban. Egy kis pihenést. Békét. Egy helyet, ahol meghallgatják őket. Mi jelentettük nekik a béke szigetét, ahogy egyikük megfogalmazta.

És éjjel még többen jöttek, hogy rövidebb-hosszabb időre leüljenek a párnákra, sokszor otthagyták a sörüket is, mert jobban ízlett nekik a gyümölcsteánk. És beszélgettek. Meséltek a felvételijükről, mit szeretnének kezdeni az életükkel, a munkahelyváltás dilemmájáról, de az istenkeresés is szóba került vagy a párválasztás nehézségei. És jöttek újra és újra. Ismerőseinkké váltak, és már szinte hiányoltam, ha egyikük-másikuk nem ugrott be hozzán aznap.

Mi a fesztivál egyik kis oldalösvénye mellett sátraztunk a rockaréna folyamatos hangorkánjától kísérve. De ezen a keskeny ösvényen mégis ezrek haladtak el, és közülük több mint ezer látogatóval kerültünk kapcsolatba, akik letértek a széles útról, gyakran csak azért, mert az adventistákat keresték. Egy fesztiválon. Ugye, milyen csodálatos?

Megéri kint lenni! Elmenni az emberek közé, ahogy Jézus tette, hogy ott legyél, ahol ők vannak, és elnyerd a barátságukat. Mi ezt tesszük. Rengeteg tapasztalatot szereztünk, és ez mind-mind a mi kincsünk Istentől. Hálásak vagyunk neki ezért a lehetőségért, és ha megsegít, jövőre is kimegyünk a LelkiFröccs sátorral a debreceni Campus fesztiválra!

 

Czinkota Orsolya

Ifi tábor

Idén voltam először az Ifi táborban, melyet július 2–9. között rendeztek Bózsván. Amikor megérkeztem, rögtön megfogott a környék szépsége. Arra gondoltam, hogy Bózsva a lehető legalkalmasabb hely arra, hogy Istennel egy kis időt tölthessek ebben a táborban. A tábor egyszerűsége számomra igazán otthonossá tette a helyszínt. Különösen tetszett, hogy igen sok állat vett körül minket, akik a táborhoz tartoztak. Mivel a nagypapám is állatokat tart, nagyon pozitív benyomást keltett bennem az állatok közelsége. Egyik délután kaptam is a lehetőségen, és elmentem lovagolni. De ez csak egyike a sok élménynek, amikről most szeretnék beszámolni.

Az ifi tábor egy olyan fiataloknak szóló tábor, ahol lehetetlen unatkozni. Én úgy mentem oda, hogy csak néhány ismerősöm volt ott, mégis szinte esélyem nem volt rá, hogy egyedül érezzem magam, vagy ne ismerjek meg új embereket. Mindig volt valami szuper program.

Délelőttönként nagyszerű áhítatokon vehettünk részt, majd az áhítat után mindenkinek volt lehetősége kiválasztani egy-egy témát, így csoportos beszélgetések alakultak ki. Nekem ez volt a kedvenc programom, mivel családias légkörben jöttek létre őszinte beszélgetések.

Délutánonként a szervezők izgalmas programokkal kedveskedtek nekünk, mint például várlátogatás, sport délután, kisebb-nagyobb túrák, izgalmas vetélkedő a faluban. Úgy gondolom, sportkedvelő ember vagyok, de az ifi tábor sport délutánja számomra is meglepetés volt. Igazán vicces játékokat próbálhattam ki. Csakhogy felkeltsem az érdeklődést, elárulom a játékok nevét: frizbi-foci, alibaba, kézi-foci, bakancsos bika, de ha valaki igazán kíváncsi, az jöjjön el és próbálja ki őket! Nem fog csalódni.

Esténként újra összegyűltünk a nagysátorban, összegeztük a napot, és végignéztük a nap folyamán készült fotósorozatot. Ezután a saját csoportunkhoz mentünk, ugyanis mindenki be volt osztva egy-egy csoportba. Ott a csoportvezetőktől függően vagy beszélgetés alakult ki, vagy szuper játékokat játszottunk. Volt olyan este, hogy külső helyszínen töltöttük ezt az időt. Vittünk pokrócokat, figyeltük a csillagokat, és kint a szabadban játszottunk.

Azt gondolom, jól tettem, hogy részt vettem ebben a táborban. Új barátságokkal és nagyszerű élményekkel, emlékekkel lettem gazdagabb. Biztos, hogy jövőre is megyek!

 

Kiss Laura

Európai Adventista Ifjúsági Konferencia – Valencia

Közel 270 hazai fiatal vett részt idén a négyévente megrendezésre kerülő Európai Adventista Ifjúsági Konferencián, melyre Spanyolországban, Valenciában került sor augusztus 1-től 5-ig, összesen több mint 4000 fiatal részvétele mellett.

A magyar delegáció jó része, 220 fiatal három autóbusszal indult útnak július 30-án. Azonnal nagyon jó közösségi hangulat alakult ki. A hosszan együtt töltött idő úgy összekovácsolta az egy buszon utazókat, mint még talán soha semmi. Együtt éneklés, jó beszélgetések, imádkozás, filmnézés, és rengeteg nevetés volt a program. Sokkal nehezebbnek bizonyult a hosszan egy helyben ülés és még inkább az álmatlanság azoknál, akik puha ágyhoz szoktak. De ezeket az apróbb megpróbáltatásokat is nagyon hamar elfelejtette mindenki, amikor Olaszország egy kicsi, de annál gyönyörűbb városkájában, San Remóban megállt a busz, ahol volt lehetőségünk 9 órát pihenni, fürdeni, bejárni a várost – már akinek volt ilyenre energiája azután, hogy keveset aludt.

Akármennyire is jó volt az együtt töltött idő a buszokon, egy sokkal komolyabb élménnyel készültek a konferencia szervezői. A legmaradandóbbak ezek közül talán a reggeli és esti áhítatok voltak, amelyeknek egyik fő része volt az Istent dicsőítő közös éneklés és a szívet és elmét megmozgató közös gondolkodás Megváltónkról. A kongresszus alapgondolata az „utazás“ volt. Hogyan érdemes az élet nevű utazást megtenni? Mikre figyeljünk oda? Miket tartsunk szem előtt, ahogy napjainkat éljük? Ezekre a kérdésekre próbáltak többen is választ adni.

A reggeli áhítatokat különböző kisebb előadások követték. Rengeteg féle témából és előadóból válogathattak a résztvevők aszerint, hogy ki milyen témában volt érdekelt. Délutánonként a fiatalok több program közül is választhattak. Volt lehetőség közös testmozgásra, ahol bárki kipróbálhatta magát többféle sportágban is. Mások kihasználták az időt a város felfedezésére, vagy lementek a tengerpartra. A magyar fiataloknak az utóbbiakra volt lehetőségük szervezett módon is. Megint mások missziót végeztek a környéken lakó emberekért, és voltak, akik Jeffrey Rosario és Ty Gibson előadásában érdekes és mély témákról tanultak. A délutáni kikapcsolódás után a napot záró esti áhítat alkalmával Sam Leonort hallgathattuk meg, aki az ifjúsági találkozó főelőadója volt, és aki nyílt és őszinte kifejezésmódjával olyan közel hozta Isten jelenlétét, hogy mindenki feltöltődött szeretettel és jókedvvel.

A csütörtök délután volt talán az egyik legemlékezetesebb, amikor Valencia egyik főterén a város előtt bemutatásra került egy szögekből készült mozaik arckép Jézus Krisztusról. Minden résztvevőnek és arra járónak lehetősége volt egy-egy szöggel hozzájárulni a több ezer szögből álló műalkotáshoz, amellyel sikerült Guinness-rekordot is felállítani. Mindezzel azt az üzenetet közvetítettük Valencia számára, hogy mindenkinek a története egy-egy mozaikdarabka, amellyel – ha összefogunk – be tudjuk mutatni a Megváltó szeretetét, az Atya képmását. Ennek a programnak a segítségével több száz olyan személyes beszélgetés alakult ki, amely során a város lakói közelebb kerülhettek Istenhez.

Nehéz volt a sok jó tapasztalat és lelki élmény után újra buszra szállni, hátrahagyva azt a helyet, ami máris annyira a szívünkhöz nőtt. Azonban az első néhány csendes óra után a busz újra hangos volt a konferencián kötött új barátságoktól, élménybeszámolóktól és énekléstől. A hazafelé utat még színesebbé tette az olaszországi Garda-tó egyik leggyönyörűbb kisvárosában, Sirmionéban elöltött néhány óra. Mindannyiunk számára feledhetetlen élmény maradt a kis város hangulatos főutcája, az óriási olasz fagylalt, nem beszélve a kis település központjában található pizzázóról, amit percek alatt megtöltött a magyar delegáció. A nap végéhez közeledve, tudtuk, hogy már csak pár óra választ el a magyar határtól, ami azt jelentette, hogy hamarosan el kell búcsúznia a csapatnak. Éreztük, hogy ez elég nehéz lesz, hiszen még jobb közösséggé kovácsolódtunk a hazaút során.

Hála Istennek, hogy gondoskodott egy ilyen nagyszerű alkalomról, amelynek köszönhetően lelkileg új élettel teli fiatalok lephetik el a magyarországi adventista gyülekezeteket!

Henter Zsombor

Az Ifjúsági Osztály programajánlata 2017-ben

  • Bibliai olimpia (március 4., május 6., október 28.)
  • Ifjúságvezetők képzése (március 4–5.)
  • Ifjúsági imahét (március 18–25.)
  • Ifjúsági világnap (március 18.)
  • ÉrtékteremtŐ Konferencia (március 24–26.)
  • ÉS Napok (április 13–16.)
  • Ifjúsági Tábor (július 3–9.)
  • Cserkésztábor (július 9–17.)
  • Európai Adventista Ifjúsági Konferencia – Valencia (augusztus 1–5.)
  • Cserkésztábor (augusztus 9–18.)
  • Országos ifjúsági nap (szeptember 30.)
  • Őszi Ifjúsági Találkozó (október 20–22.)
  • Ifjúsági szilveszterek (december 31.)

További információk: www.ifiinfó.hu

E-mail: adventista.ifi@gmail.com

Valencia  –  Mit jelent együtt utazni a menny felé? Azt jelenti, tudjuk merre tartunk, odafigyelünk egymásra tisztelve a természetet és a környéket, miközben átutazunk rajta. Egyszóval, együtt elmélkedünk azon, hogy mit jelent Adventista Kereszténynek lenni azon az úton, amit mi életnek nevezünk.

Regisztrációs link: https://goo.gl/forms/GhPb1pPwFNCwA5yI3

További információ: adventista.ifi@gmail.com

Palotás Kristóf

A fiatalok helyzete kulcsfontosságú

Interjú Palotás Kristóffal, akit a Plenáris Unióbizottság 2016. november 25–27. ülésén az Ifjúsági Osztály vezetőjévé választott.

– Hogyan fogadtad a kinevezésedet?
– Bízva abban, hogy ez Istennek az életemmel, családom életével  kapcsolatos tervének a része. Az ifjúságért végzett munka egy olyan területe a szolgálatomnak, amit Isten különösen a szívemre helyezett.  Tudom, hogy Ő gondoskodik a kinevezéssel járó körülmények, kihívások megoldásáról is.

– Milyennek látod a fiatalok jelenlegi helyzetét az egyházban?
– Isten szereti a fiatalokat. Az ifjúságért végzett szolgálatnak fontos szerepe van az egyház stratégiájában, terveiben. Az egyház vezetése – beleértve a Magyar Uniót is – különös figyelmet fordít erre a munkára.  A fiatalok helyzete kulcsfontosságú az egyház missziója szempontjából. Az a gyülekezeti közösség, ahol bármely fiatal befogadó közösségre, otthonra talál és a generációk együtt tudnak gondolkodni, előbbre van a küldetése teljesítésében, mint az a gyülekezeti közösség, ahol ez hiányzik. Az egyház missziója szempontjából kulcsfontosságú a fiatalok látása, világnézete, lendülete.

– Milyen terveid vannak a jövőre nézve? Hogyan szeretnéd a fiatalokat még jobban bevonni a gyülekezeti életbe és a misszióba?
– Tervem fenntartani, építeni, továbbvinni azt, ami jó, ami szerves része az unió és az egyházterületek fiatalokért végzett munkájának. Regionális bizottságok, regionális vezetés kiépítése. Tudatosítani, hogy a gyülekezetek küldetésének a  teljesítésében, emberekért végzett szolgálatában az első számú cél a fiatalok megtartása. Ennek legfontosabb eszközei: Jézus tanítványsági elveinek az alkalmazása, együttgondolkodás a fiatalokkal, valamint a fiatalok szolgálatkészségének, lendületének, talentumainak a hasznosítása.  Meggyőződésem, hogy Isten olyan közösségeket szeretne látni – legyen az család, gyülekezet  – ahol a fiatalok otthonra lelnek és megtalálják helyüket, félelem nélkül élhetik meg hitüket.

– Mit üzensz a gyülekezeteknek, hogyan segíthetik a munkádat?
– Az igazán jó dolgok ott kezdődnek el, ahol egyének és közösségek nyitottá válnak Isten vezetése előtt és elkezdik őszintén keresni az Istennel való együttműködés lehetőségét. Egy osztály vezetése nem tudja pótolni, helyettesíteni azt, amit a helyi gyülekezet elmulaszt. Ez az ifjúsági munkára is igaz. Legyen fontos számunkra az, ami Istennek is fontos, és ha valamit fontosnak találunk, akkor tenni fogunk érte, és ha mi áldozatot hozunk, Isten nem marad adós.

Névjegy
Születési hely és idő: Marosvásárhely, 1986. március 25.

Iskolák:

  • 1993–2005, Művészeti Líceum,  zongora szak; Marosvásárhely
  • 2005–2009, Institutul Teologic Adventist, teológia szak; Cernica, Románia
  • 2009–2010, Inst. Teol. Adventist – Andrews University, Master of Arts in Religion; Cernica, Románia

Családi állapot: 2008-ban kötött házasságot Pásztor Melindával. Fiuk, Palotás Noel Márk öt és fél éves.

KiVi

Események

Sajnos a keresett tartalom nem létezik.

Sorry, no posts matched your criteria