Bejegyzés

iCOR képzés Nyíregyházán

2019. október 26-án iCor – azaz ifibarát gyülekezeti képzési és régiós ifjúsági nap került megszervezésre Nyíregyházán. Az Isten közelségébe hívó, dicsőítő éneklést a következő heti országos rendezvényre, az ÉS Napokra összeállt zenész és énekes csapat vezette, melynek tagjai Hajdúhadház-Debrecen-Nyírmeggyes gyülekezeteiből jöttek.

A képzésen, amelyet Palotás Kristóf ifivezető tartott, kiemelésre került, hogy az egyház jövőjét nagymértékben meghatározza az, hogy ma milyen mértékben képesek közösen növekedni, fejlődni egy gyülekezetben az ott élő, valamennyi generáció. A képzés komolyan felrázott bennünket abban a tekintetben, hogy nincs idő sokat tervezgetni, meg várakozni. Most van itt az idő, hogy a minőségi gyülekezeti élet feltételeit megteremtsük: egészséges vezetési és mentoráló környezetet biztosítsunk. Olyan gyülekezetet kell építünk, ahol az istentisztelet mai nyelven szólítja meg az embereket, ahol a szolgálatban mindenkinek megvan a helye, és a vezetők nem azért vannak, hogy 40 évig ugyanabban a pozícióban legyenek, hanem hogy a soron következőket kiképezzék a szolgálatra. A gyülekezet lelkésze és ifivezetője munkafüzeteket is kapott, hogy ez az értékes nap ne csak elméletben maradjon meg, hanem gyakorlati lépésekhez is vezessen.

A nap nem zárult le a képzéssel, hanem folytatódott az esti ifivel, ahol közös pizzázás, pingpongozás és Pozitivity játék volt a program.

Köszönjük a szervezőknek, résztvevőknek és a képzést megtartónak ezt a nagyon értékes napot! Reménységünk, hogy Magyarországon az adventisták közössége hatást fog gyakorolni a társadalom minden szintjére, és azáltal, hogy ifibarát gyülekezeteink lesznek, javul közösségünk tagmegtartó ereje is.

 

Cs.R.

Retró ÉS Napok – 2019 Debrecen

Október 31. és november 3. között került megrendezésre a Retro ÉS Napok Debrecenben. Na de miért retró? A válasz egyszerű! Debrecen az ÉS Napok „hazája”, hiszen innen indult el a rendezvény néhány egyetemista fiatal ötletének köszönhetően a 2000-es évek elején.

A plenáris előadások alkalmával egykori szervezők emlékeit, tapasztalatait vagy éppen vicces történeteit hallhattuk a kezdeti nehézségekről, az akkori ÉS Napokról. Az áhítatok fő témája a VisszatérÉS volt. A csütörtöki alkalmat Czeily Tibor nyitotta meg, pénteken Sitkei Zoltánt és Ősz-Farkas Ernőt hallhattuk, szombaton Palotás Kristóf és Csizmadia Róbert, vasárnap pedig Restás László beszélt a visszatérésről. Visszatérni Istenhez, ha elszakadtál tőle, és várni a nagy visszatérést, amikor színről színre láthatod Őt. Az előadásokat az énekes csapat szolgálata és a sok közös éneklés tette még áldásosabbá.

Jó volt látni a szombati nap alkalmával, hogy a debreceni gyülekezet megtelt fiatalokkal, akik szolgálataikkal dicsérték Istent. Ének, fuvolaszóló, költemény, próza, mind-mind közelebb vitték a hallgatóság szívét a Teremtőhöz.

A hétvégén a lelki feltöltődés mellett sor került a közös mozgásra, sportra is. Csapat (foci, röpi, floorball), illetve egyéni (bowling, billiárd) bajnokságok indultak, ahol a résztvevők és a szurkolók is sok izgalmas percet élhettek át. A bajnokságokon kívül örömsportra is volt lehetőség.

Esténként teaház fogadta a résztvevőket, ahol jó társaság, finom tea, egy kis ropogtatnivaló és sok társasjáték segített abban, hogy a sport után beszélgess egy jót a régi barátokkal, ismerősökkel, és újakat is szerezz.

Hiszem, hogy ez a hétvége feltöltődést, erőt és motivációt adott a résztvevőknek a mindennapokhoz. Köszönjük a szervező csapatnak, hogy közösségben lehettünk egymással és Istennel!

 

KTA

„…jobb egy nap a te tornácaidban, hogysem ezer másutt…”

Imaházszentelő ünnepély Szarvason

2019. október 17-én Szarvason, a Jókai utca 66/1 sz. alatt különleges esemény részesei lehettünk, amikor a szarvasi imaház felszentelésére gyűltünk össze.

Lélekemelő volt hallani a szarvasi adventisták történetét. Ahogy a  történések mozaikszerűen egymásba illeszkedtek, valamennyiünk számára kikristályosodott az isteni gondviselés. A magukban talán kevésbé jelentékenynek tűnő események mind-mind egymásba kapcsolódtak. Az idő távlatából szemlélve minden apró részletet egy gondos kéz szervezett, egy mindenre odafigyelő gondos tekintet irányított, egy tekintet, amely már a kezdetekkor előre látta  a véget.

Az első adventista testvér munkálkodása az I. világháború idejéből eredeztethető. A háború poklában Borbély János adventistaként Isten szeretetéről tett bizonyságot. A háborút túlélve Dispiter János, volt katonatársával adventista közösség szervezésébe fogtak. Gyülekezési helyük ugyanezen a Jókai utcán állt, mindössze néhány épülettel távolabb a jelenlegi, 66/1. házszámtól! Az Úr sok-sok embert állított munkába: adventista hívőket, más felekezetek képviselőit és  olyanokat is, akik még távol voltak a hittől. Sokszor ezek az emberek mit sem tudtak egymásról, de erőfeszítéseik egy irányba mutattak.

Az az időszak, melybe már jobban belelátunk, Szabó László lelkész álmával kezdődött, amit  folytattak  a térségben dolgozó lelkésztársai. A Békéscsabai Gyülekezettől az Orosházi Gyülekezet vette át a szarvasi misszió feladatát. Nemcsak a lelkészek – Kormos Erik, Szabó János, Kis István, Csalami László, Osvald László, Bicskei Róbert – dolgoztak fáradhatatlanul, de áldozatos munkájukat presbiterek – Csonka Zoltán, Pörneki Attila, Pörneki István, Rajki Antal, Rajki Attila,  Sárközi Géza – támogatták, sokszor erejükön felül.

A rengeteg erőfeszítés „Az Úr csodásan működik” ének megvalósulása volt, hisz az emberi próbálkozások az isteni ütemterv részeivé váltak.

Az imaház felépülése nem csak a szarvasiak öröme, de öröme a sok-sok testvérnek is, akik   nem adták fel a szarvasi misszió ügyét. A lehetetlen Isten segítségével lehetségessé vált.

Hegyes-Horváth Géza, a TET elnöke prédikációjában kiemelte, hogy az imaház megépülése Isten kegyelmét, gondviselését példázza, de a szarvasi testvérek számára most kezdődik az igazi feladat: a misszió hirdetése Szarvas egész lakosságának.

A város polgármestere, Babák Mihály kifejezte abbéli örömét, hogy van egy közösség Szarvason, mely a hit, remény, szeretet üzenetét hirdetve jótékony hatással lesz a város lakóira.

Nóbik Erzsébet, Szarvas nyugalmazott evangélikus lelkésze, aki korábban nem egyszer   saját lakásán adott gyülekezőhelyet az adventista testvérek számára, ugyancsak a misszió szükségességét hangsúlyozta  Szarvas térségében.

A feladat egy lelkes kis csapatra vár, amely a sok-sok tapasztalattal rendelkező Rajki Antal orosházi testvér áldozatos támogatásával, Dombi Sándor szarvasi testvér lelkiismeretes irányítása alatt, készen áll az elhívásra.

Egy imaház avatása nem mindennapi történés. A felemelő alkalom részeseként  valamennyien áhítattal csatlakoztunk a felszentelő litánia fenséges szavainak tolmácsolásához.  Megható volt az imaházat együttesen Isten kegyelmébe ajánlani, együttesen elköteleződni a szolgálatra. Látván a szarvasi testvérek első szeretettől áthatott lelkesedését, lélekben valamennyien felemelkedtünk. Az ünnepélyességet fokozták a Békés megyei Advent Kórus által előadott énekek, a testvérek által elmondott szavalatok, melyek mind-mind a hálaadás kifejeződései voltak.

Hegyes-Horváth Géza délutáni prédikációjában is megerősítette: az imaház tagjai számára az igazi munka most kezdődik. De a kis csapatnak nincs mitől félnie, az Úr nem hagyja őket magukra: „Istened, az Úr vonul előtted, mint emésztő tűz” –  hangzott zárásként bátorításul Isten  Igéje.

 

S.A.

 

„Légy bátor, mint Dániel!” – Szünidei Bibliatábor Nyíregyházán

A tábor egész időtartama alatt ez a példamondat lebegett a szemeink előtt: „Légy bátor, mint Dániel!” Azt gondolom, jobb mottót, témát nem is választhattunk volna, hisz a mai gyerekeknek nagyon bátraknak kell lenniük bizonyos élethelyzetekben. Ki kell állniuk magukért, megvédeni a saját véleményüket, vállalni önmagukat. Ehhez a tábor hetében sok segítséget és gyakorlati tanítást kaptak Dániel történeteinek tanulmányozása által.

A résztvevő gyerekeket három korcsoportba tudtuk osztani. Minden csoportban két tanító foglalkozott a gyerekekkel. A reggeli gyülekező után zászlófelvonás, közös éneklés és imádkozás következett, majd a gyerekek az aznap feldolgozásra kerülő történetet láthatták a táborvezetők előadásában. Ez egy élő szereplőkkel bemutatott előadás volt, ami mindig különleges élmény volt számukra, hiszen a szereplők (táborvezetők) korhű jelmezbe bújtak, és díszletet, eszközöket is használtak a még hitelesebb megjelenítéshez.

Ezt követően a csoportok játékos formában feldolgozták a látott történetet és megbeszélték annak erkölcsi mondanivalóját. Ez adta meg a táborunk különleges értékét, mert szerves része volt a gyerekekkel való lelki közösség, lelki kapcsolat kialakítása és a szemléletük formálása.

Szabad játékra a gyülekezetünk udvarán volt lehetőség, ahol nagyon sokféle játék állt a gyerekek rendelkezésére, míg előkészültünk az ebédeltetéshez.

Ebéd után a gyerekcsapat két részre oszlott, az egyik fele csapatversenyeken, a másik kézműves foglalkozáson vett részt, majd cseréltek.

A tartalmas délelőtti „tanulás” után örömmel mérték össze ügyességüket a sorversenyekben, amelyek sok nevetésre, jókedvre, adtak okot. A gyerekek elmondása alapján a kötélhúzás a táborvezetőkkel, a dinnyeevő verseny és a vízibombacsata volt a legemlékezetesebb.

Ezen a héten valóban felhőtlen gyermekzsivaj töltötte meg a gyülekezet udvarát, amit mi csodaként könyveltünk el, hiszen az időjárás-előrejelzés szerint ezen a héten végig szakadó esőnek kellett volna lennie, ám mi gyönyörű napsütéses, igazi nyári időt kaptunk a mi Urunktól.

A kézműves foglalkozások is a heti téma köré épültek. A gyerekek egyik kedvenc története a „Dániel az oroszlánok vermében” volt. Ehhez csodás, puha oroszlánfejpárnákat csomóztunk.

A háladobozba, mely az első napon készült, a gyerekek egész héten gyűjthették a gondolataikat, érzéseiket, amiért hálásak Istennek, hogy a szombati záró istentiszteleten elővegyék és hangosan elmondjanak belőle egyet-kettőt.

„Hálás vagyok a finom ebédért.” (Dávid, 5 éves)

„Hálás vagyok, mert sokat tanultam Dániel történeteiből, és jó volt beszélgetni a felnőttekkel. (Lili, 13 éves)

„Én azért vagyok hálás Istennek, mert új barátokat ismerhettem meg.” (Ricsi, 11 éves)

„Én azért vagyok hálás, mert itt lehettem, és azt szeretném, ha jövőre is lenne ilyen tábor…, és hogy ne legyen vége…”  (Hanna, 10 éves)

Ilyen és ehhez hasonló, őszinte gyermeki hozzászólások után, mi magunk is azon leszünk, hogy a gyerekek kapcsolata ne érjen véget a tábor befejeztével. Célul tűztük ki, hogy negyedévente családi napot szervezzünk a táborban résztvevő gyerekeknek és szüleiknek. A köztük kialakult szoros köteléket, összetartást ápolni kell, mint ahogyan tette ezt Dániel is a barátaival!

Páll Gabriella

Madzagfalvi napok – Békés

Egy év kihagyás után ismét részt vettek a békési adventista gyülekezetek a Madzagfalvi napok elnevezésű városi rendezvényen, melyet idén is szeptember első hétvégéjén rendeztek meg a városban. A péntek délutántól vasárnap estig tartó rendezvénysorozaton a helyi szervezetek is megjelenhettek. A mi sátrunk a kézművesek közt kapott helyet. A két és fél napos programban a szombat délelőtt kivételével könyvárusítással és Lelki Betérővel vettünk részt. Majdnem mindannyian „Adventisták Békésért” feliratú pólót viseltünk.

Ezen a szombaton Sitkei Zoltán, az ADRA magyarországi vezetője volt gyülekezetünk vendége, így délután az Élet lehelete programmal ő is részt vett a rendezvényen. Sok érdeklődő hallgatta meg, hogy mit kell tenni, ha eszméletlennek látszó embert találunk, s ha meggyőződtünk róla, hogy valóban leállt a légzése és a vérkeringése. Az ambu babán jó néhányan ki is próbálták a bemutatott újraélesztési módszert.

A könyvek iránt eleinte nem mutatkozott nagy érdeklődés, mert a rendezvény látogatói elsősorban a különböző szórakozási lehetőségek miatt jöttek el, de később elkelt néhány kiadványunk.

A Lelki Betérőben résztvevők számára egy héttel korábban Csizmadia Róbert tartott egy tapasztalatokkal tarkított, tartalmas előkészítést. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen módon ajánlottuk fel szolgálatukat a város lakóinak, ezért kíváncsian vártuk, hogy mi fog történni. Napközben a közelben elhaladókat kívánságvirág segítségével próbáltuk megszólítani, mely a gyermekek közt mindhárom napon nagyon népszerű volt. Többen is, csak azért jöttek be, mert látták, hogy itt virágot lehet készíteni. Első este senki sem jött be a sátorba beszélgetni, de a közelben elmenők gyakran hangosan olvasták egymásnak a nagybetűs feliratot: Lelki Betérő. A ledszalagból készített világító Biblia mindenki számára egyértelműen utalt rá, hogy mit is jelenthet ez a név. Bár lehet, hogy mégsem mindenki számára, mert ezen az estén valaki távolabbról, de számunkra is jól hallhatóan magyarázta egy fiatalokból álló csoportban: „Biztosan keresztények”.

A második este már sok látogatója volt a betérőnek, az eleredt eső jóvoltából. Csoportosan jöttek be jókedvű fiatalok, akik a koncert után mentek hazafelé, és éppen a közelben voltak, amikor jobban kezdett esni. Nem akartak igazán bejönni, csak a sátor szélén álltak meg, de beljebb hívtuk őket, hogy ne ázzanak meg, ülőhellyel és teával kínálatunk őket, és beszélgetni kezdtünk velük. Ketten később vissza is jöttek. Mások elveszett társaikat keresték, de a mobil az esőben megázott volna, és ugyanígy beljebb hívtuk őket. Mindkét esetben feltettek olyan kérdéseket is, ami Istenre, vagy az itt végzett tevékenységünkre vonatkozott. Egy ismerős fiatal párral alakult ki még egy jó beszélgetés.

Vasárnap este már olyan látogatóink voltak, akik azért jöttek be, mert a felirat és a világító Biblia alapján sejtették, hogy mire számíthatnak. Olyan kérdéseik és küzdelmeik voltak, melyekben lelki támogatásra, segítségre vágytak.

Összegezve: mindennap egy kicsit többet tudtunk adni abból, ami szerintünk igazán fontos. De az egyik visszatérő vendégünk telefonbeszélgetéséből elcsípett szavak alapján annyi biztos, hogy e két és fél nap után több ember tudja a városban, hogy kik vagyunk. Így mondta a társának: „Itt vagyunk, az adventista hit-sátorban.” Bízunk benne, hogy mindenki, akivel kapcsolatba kerültünk, akár a könyvek, akár a betérő kapcsán, kellemes emlékekkel ment el tőlünk. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy ha lesz lehetőségünk, jövőre folytatjuk!

 

SCS

„A ti imaházatok a legjobb hely!” – Gyermektábor Békésen

Július végén ismét sok gyermek gyűlt össze a békési Kert utcai imaházban. A húsz, főleg óvodás és kisiskolás résztvevő közt voltak gyülekezeti tagjaink, a Szent Lázár Alapítvány dolgozóinak gyermekei, illetve unokái, az ő barátaik, osztálytársaik, és a tavaly szeptember óta minden hónapban megszervezett Bibliai Játszóház látogatói közül is.

Hétfőtől péntekig mindennap meghallgattunk, eljátszottunk, vagy megbeszéltünk egy-egy izgalmas fejezetet Eszter történetéből, tanultunk egy, a történethez kapcsolódó éneket és bibliaszöveget, kézműveskedtünk és játszottunk. A tízórait és az uzsonnát rendszerint örökifjú testvéreink készítették a gyermekeknek, szerdán pedig pizzát sütöttünk egyikük udvari kemencéjében. Pénteken egész napos játszótéri játék volt a program a békéscsabai Csaba parkban. Szombaton a tábor résztvevői felolvasták a napi történetek összefoglalóit, elénekelték a héten tanult énekeket, és elmondták a bibliaszövegeket a meghívott hozzátartozóknak, akiket kis uzsonnával is megvendégeltünk.

A vendég gyermekek nagyszülei közül volt olyan, aki hihetetlen, kedvező változásról számolt be unokája viselkedésében. Egy másik vendég kisgyermek pedig azt mondta, hogy: „A ti imaházatok a legjobb hely!”

A szervezők számára rendkívül fárasztó volt a hét. Voltak köztük olyanok, akik a folyamatban lévő költözés teendőit halasztották azért, hogy részt vehessenek a gyermekekért végzett szolgálatban. Látva a gyerekek és hozzátartozók örömét, hallgatva köszönetüket, mindannyian úgy gondoltuk, hogy megérte a belefektetett időt és fáradságot. A résztvevők közül egy gyermek jelezte, hogy részt szeretne venni a szeptembertől folytatódó játszóházban, ketten pedig a kis tinik számára tartott esteken.

Köszönet a szervezőknek, és hála Istennek, aki végig támogatott minket!

 scs

Csodák hete a Tiborszállási Péchy László Adventista Általános Iskolában

Újabb Csendes hét zárult le az ősz beköszöntével. A mostanra hagyománnyá vált programhetet idén ötödik alkalommal rendeztük meg iskolánkban.  Eleinte csak lelki feltöltődés céljával indultunk el, azonban mostanra egy aktív, élményekben dúsgazdagon megszervezett hetet tudhatunk magunk mögött.

Ahogy körültekintettem a világban és azon töprengtem, hogy valami igazán aktuális témával ruházzam fel a mostani Csendes hetet, rájöttem, hogy annyi mindennel foglalkozunk, de amellett sokszor elsiklunk, hogy Isten nem csak a bibliai időkben tett csodákat. Ő képes arra, hogy ma, a mostani világban is csodákat hozzon létre életünkben és környezetünkben. Így az idei tanév őszi időszakában az iskolakezdést és a sokszor nehézkes elindulást gondoltam, kicsit izgalmasabbá tehetnénk, és tanulhatnánk a csodákról, azokról, amiket Jézus tett és azokról, amiket mi élhetünk át.

A hét minden napján megismerkedtünk, vagy felelevenítettünk egy bibliai csodát vagy példázatot, amelynek célja az volt, hogy a gyerekek még jobban megismerjék Isten irántunk tanúsított szeretetét. Ezeket a történeteket  egy-egy délutáni foglalkozás követte és mélyítette el a gyerekekben. Megismerkedtünk a jó Pásztorral, és elkészítettük saját, megtalált báránykánkat, de beteget is láttunk meggyógyulni, és magot is vetettünk, hogy a példázat szerint, Isten bennünk is növekedést indítson el.

A hetet most különleges módon sikerült lezárni, ugyanis két vendégcsapat is érkezett iskolánkba. Délelőtt a Ker-Songs énekegyüttes koncertezett és dr. Kormos Erik gondolataival megfűszerezve még inkább elmélyíthettük a héten tanultakat. A együttes közös éneklésre is hívta a gyerekeket, amely nagy élményt jelentett sok apróságnak. A délutáni alkalom sem maradt izgalommentesen, ugyanis az ADRA Alapítvány munkatársai is meglátogattak bennünket, akik hasonló módon, zenével és játékokkal, kreatív foglalkozással készültek iskolánk tanulói számára.

A későbbi véleménykutatás alkalmával a megkérdezett gyerekek nagy többsége nyilatkozta, hogy számára különleges élmény volt ez a szombat, és várják vissza vendégeinket.

Ezúton is szeretném megköszönni a meghívott vendégeknek, hogy megtiszteltek jelenlétükkel, és reméljük, hogy mihamarabb találkozhatunk. Továbbra is nagy szeretettel várjuk mindazokat, akik szeretnék megismerni iskolánkat, pedagógusainkat és gyermekeinket, akik rendelkeznek azzal a csodával, hogy képesek bármennyi szeretetet adni, ha hagyjuk!

 

Csomó Hajnalka
iskolalelkész

Családi áldás

Tavasz, napfény, melegség a szívünkben! Ismét egy különleges szombat ma is. Egy család: négy gyermek, egy édesanya és egy édesapa. Egy szerető nagybácsi, aki lelkész, áldást kér; örömmel, mosolyogva, mindenkire. A kicsi Szofira is. Isten vezesse! Isten óvja meg! Segítse, terelje! Szülőknek tanácsolója legyen!

Egy gyülekezet, mely készül, süt-főz, együtt örül. Vendéget fogad, örömmel. A hely kevés, nem baj, az udvar is telik. Eső úgysem esik.

Áldás, útravaló, ajándék a család minden tagjának, hogy érezzék, ők mind egyformán szeretve vannak. Ebéd, beszélgetés, nevetés. Isten jelenléte. Új barátságok.

Kicsi Szofi, az Ég áldjon!

 

2019. április 13-án a Sándorfalvi Adventista Gyülekezetben Fekete Richárd és Feketéné Horváth Krisztina gyermekeiket Isten oltalmába helyezték, áldást kértek életükre. Krisztina testvére, Horváth Gábor lelkipásztor mondott útravalót Isten Igéjéből a családnak és a gyülekezetnek, majd ő kért áldást a családra, különösen a legkisebb gyermekre, Szofira.

Örömünkre szolgált, hogy sok barát és rokon el tudott jönni, hogy együtt örüljenek a családdal és velünk. Az imaterem és a kisterem is zsúfolásig megtelt, el sem fértünk az épületben. Ez ismét megerősítette bennünk a felismerést, kinőttük az imaházat.

A gyülekezet minden tagja nevében kívánok jó egészséget és sok örömteli pillanatot az egész családnak! Isten áldjon meg benneteket!

 

Polgárné Papp Katalin

a sándorfalvi adventista gyülekezet presbitere

Rejtett erő. Küzdj és győzz!

Nyárzáró IFINAP Medgyesegyházán
Számos fiatal (és szívében fiatal) gyűlt össze Isten dicsőítésére 2019. augusztus 31-én
szombaton a medgyesegyházi Civil Házban. A regionális ifjúsági nap témája az
imameghallgatás volt, Osvald László és Palotás Kristóf szolgálatán keresztül olyan fontos
kérdésekre kereshettük a választ, mint: Ha Isten mindent lát és tud miért fontos, hogy
imádkozzunk? Miért érzem egyszer magam közel Istenhez máskor pedig olyan távolinak?
Gyakran nem az imádság hossza számít, hanem az, hogy mindig kapcsolatban legyünk
Istennel, és őszintén fel tudjuk tárni előtte a szívünket. Jó tudni azt is, hogy az erő Istennél
van, Ő küzd értünk és nem egyedül kell megállnunk az élet viharaiban.
A Medgyesegyházi Advent Énekegyüttes vezetésével a közös énekek által közelebb
kerültünk a mennyhez és egymáshoz is.
A napot egy közös sportolással zártuk a helyi sportcsarnokban, ahol mindenki talált
kedvére való mozgásformát.
B.S.B.

Egy királyfi barátokat keres

 

Gyerektábort szervezni nem könnyű. Sok feltételnek kell megfelelni: személyi, anyagi és tárgyi vonatkozásban egyaránt. Amikor kevés emberrel, nem sok pénzből és kicsi felszereltséggel kell megvalósítani, akkor még nagyobb a kihívás. Isten azonban mindent ki tud pótolni. Ő tud segítőt küldeni Szolnokról, elég lesz a kevés pénz, a 202 Ft/fő/ebéd, és váratlan ajándékokkal segíti a tárgyi feltételek megvalósulását is. Például az egyik napon ugrálóvár és csúszda érkezett nagy meglepetésünkre és a kicsik hatalmas örömére! Jó volt mindezeket megtapasztalni a tiszaburai roma misszióban 2019. június 24. és 30. között.

35 gyereket hívtunk meg, de mindennap 45-50-en jöttek. Ebből 10 fő rendszeresen jár a gyülekezetbe, a többi, tehát a nagy részük olyan ismeretlen gyermek volt, akiket ritkán vagy soha nem is láttunk még eddig, és a legtöbbjük 8-10-12 éves. Három csoportba osztottuk őket. Minden napot közös imával és reggelivel kezdtünk, ezután mi, felnőttek jelmezekbe öltöztünk. Nagy volt a vidámság és a nevetés, amikor megjelentünk a gyerekek előtt! Hétfőtől csütörtökig négy bibliai történetet játszottunk el nekik, és minden egyes alkalomhoz hiténeket is tanultunk.

Hétfőn Dániel és barátai a hatalmas babiloni király fogságába estek, kedden Dániel megfejtette a király álmát, szerdán Dániel barátait tüzes kemencébe dobták a katonák, és csütörtökön szegény Dánielt az oroszlánok közé vetették be.

A délelőtti jelenetek után szívesen oldották meg a feladatokat a gyerekek. Ők egymásnak is sokat segítettek, mi pedig fatallérokkal díjaztuk őket. A tallérokat egész héten lelkesen gyűjtötték, mert tudták, hogy a vasárnapi búcsúbulin majd vásárolhatnak velük.

Pénteken aztán a gyerekek vették fel nagy örömmel a jelmezeket, és ők játszották el a jeleneteket. Szombaton előadták a szüleiknek is, így ők is megtanulták, hogy mennyire valóságos az Istenbe vetett bizalom, és hogy Jézus a nagy Szabadító, akire minden körülmények között számíthatnak.

Olyan jól sikerült a vasárnapi alkalom, hogy nem maradt idő a kötélhúzásra, de elmaradtak más játékok is, úgyhogy ezeket még tervezzük bepótolni!

Egyszer azt hallottuk – miközben sétáltunk az utcán –, hogy az egyik házban ezt éneklik: „Édes Jézus, légy vendégünk, áldd meg, amit adtál nékünk…” Később a gyerekek elmesélték nekünk, hogy a szüleiket is megtanították rá. Olyan tapasztalatunk is volt, hogy a szülők eladták a gyerekeik videojátékait, miután elmondtuk nekik, hogy azok mennyire ártalmasak a későbbi jellemfejlődésükre. Egy nagy lepedőre pedig szórófestékkel ráírtuk, hogy „Hetednapi Adventista Egyház”, így a gyerekek és a szüleik is pontosan fognak emlékezni arra, hol töltötték el ezt az Istentől megáldott hetet.

A tábort egyházunk segélyszervezete, az ADRA Alapítvány és a Szolnoki Gyülekezet is támogatta. Köszönjük a testvérek szolgálatát és kérünk benneteket, hogy gondoljatok ránk is imáitokban!

 

Rinkó Sándor, Soós Róbert és a kis tiszaburai roma misszió