– Mit tudsz elmondani az olvasóknak családi hátteredről?
– Adventista család második generációs tagja vagyok. Szüleim a Vecsési Adventista Gyülekezet tagjai voltak halálukig.
– Mint adventista szülők gyermeke, a legnehezebb időben voltál gyermek. Volt valamilyen nehézséged, hogy ott lehess a gyülekezetben? Milyen gyermekkori emlékeid vannak?
– Gyermekéveimet a Vecsési Gyülekezetben töltöttem 1958-1959-es alapítása után. Ebben az időben tilos volt minden vallásos összejövetel. Emlékszem, hogy családi rendezvénykét tartottuk a szombatot. Jöttek a testvérek, és a beárulás fenyegetettsége minden szombaton ott lebegett, hogy letartóztathatják miatta a szüleimet. De a hitünkben emiatt sohasem gyengültünk. Minden szombat megtartása egy közös tapasztalat volt az Úrral.
– Volt-e valamilyen pályaválasztással kapcsolatos vágyad? Hol és milyen iskolába jártál?
– Nem volt különösebb elképzelésem, mert az Úrra bíztam jövőmet. Tanulmányaimat a Közlekedésgépészeti Technikum Gépgyártás-technológiai szakán végeztem, Budapesten.
– Mint fiatal lány, tudtál-e a világi korszellemnek ellenállni?
– Nem kellet ellenállni az akkori fiatalkori világi szellemnek. Gyermekkorom, hithű szüleim, a gyülekezetben eltöltött évek már korán adtak egy bizonyos lelki erősséget. Nagyon fontos, hogy hol és hogyan nőnek fel a gyermekek.
Védelmet nyújtott, hogy a fiatalkori éveimet a szüleim házában töltöttem férjhez menetelemig.
– Hogyan emlékszel vissza a keresztségedre? Ki keresztelt és hol volt helyileg?
– Kovács Ibolya bibliamunkásnő munkássága sokat segített, hogy meghozzam döntésem. Emlékszem, hogy az otthonában közös bibliatanulmányozást vezetett, és többen vettünk részt ezeken az alkalmakon. Sokat beszélgettünk és imádkoztunk. Szerettem ott lenni, mert bátorított és támogatott. Amikor döntöttem, hogy szövetséget kötök az Úrral, ő készített fel a keresztségre. Nagyon hálás vagyok ezért Kovács Ibolyának, aki már várja a feltámadást, én pedig a viszontlátást. 1975-ben Szigeti Jenő testvér a Budapest Székely Bertalan utcai gyülekezetben megkeresztelt. Ekkor már megszülettek gyermekeim és a Pestszentlőrinci Gyülekezet tagja lettem.
– Hogyan alakult az életed mint családanya?
– Két gyermekemet, Ferit és Évát hitben neveltem, és házasságkötésükig velem laktak. Ma már boldog nagymama is vagyok.
Munkahelyeim gépipari tervezőirodában voltak, ahol gépésztechnikusi beosztásban dolgoztam, mint műszaki rajzoló, részletszerkesztő a nyugdíjba vonulásig.
– Hogyan és mikor lettél az ADRA munkatársa?
– Nyugdíjba vonulásom után az ADRA Alapítványnál dolgoztam önkéntesként, majd pénztárosi és raktárosi beosztásban 2000-től 2019-ig.
– Milyen élményeid és emlékeid vannak erről az időszakról?
– Az ADRA Alapítványban eltöltött időben megismertem az ország különböző helyein az ADRA önkénteseket, és elég nagy ismeretségre tettem szert az egyház tagjaival, ami e nélkül a munka nélkül nem történhetett volna meg. Szép élményekben volt részem a balatoni gyermektáboroztatás idején, ahol megismerkedtem a norvég támogatókkal, akik nagyon sokat tettek anyagilag és részvételükkel a gyerektábor sikeréért, ahol nagyon sok rászoruló gyermeknek örömet és lehetőséget teremtettek a nyaraltatással, és azzal, hogy megismertették a bibliai történeteket a tábor alatt, amire a szervezők nagy gondot fordítottak.
Az ADRÁ-nál eltöltött 19 év alatt kapcsolatokat, missziós lehetőségeket, a rászorulók segélyezésének örömét, valamint a munkatársakkal való szeretetteljes kapcsolatokat kaptam ennek a munkának a végzése közben.
Nagy öröm volt számomra, amikor a balatonlellei nyaralásból hazafelé a vonaton az egyik kolléganő felhívott, hogy volna-e kedvem az ADRÁ-nál pénztárosként dolgozni. Ezt én az Úrtól egy jelnek vettem, hogy elhívott erre a munkára. Nagyon hálás vagyok, hogy ezt a munkát 19 évig végezhettem a nyugdíjba vonulásom után.
– A Vecsési Gyülekezet ma a lelki otthonod. Hány éve?
– A gyülekezeti életem a Pestszentlőrinci Gyülekezetben kezdődött, majd gyermekkorom Vecsési Gyülekezetéhez kértem a levelem átküldését, amelynek a mai napig is tagja vagyok, immár 45 éve.
– Jelenleg is aktív tagja vagy a gyülekezetnek. Milyen szolgálatot végzel?
– A Vecsési Gyülekezet aktív tagja vagyok, ahol a pénztárosi munkát és az adminisztrációs, szervezési feladatokat végzem. Segítem a missziómunkát, és ismerőseimet, barátaimat, szeretteimet, mindig hívom, hogy közösen ünnepeljünk a gyülekezetben.
– Mit üzensz a mai fiataloknak?
– A fiataloknak sok kitartást kívánok és azt, hogy az emberek iránti segítőkészséget vigyék tovább, amíg az Úr Jézus visszajön, hogy ilyen munkában találja őket.
Köszönöm az interjút és további áldást kívánunk Éva néni életére és szolgálatára!
Bodnár Zsóka
NSZO vezető
