A Budapest-Terézvárosi Gyülekezet fennállásának 100 éves jubileumát ünnepelte 2024. november 16-án, amikor dr. Szabó János lelkész a 145. zsoltár verseivel nyitotta meg Isten Igéjét: „Mindennap áldalak téged, dicsérem nevedet mindörökké. Nemzedék nemzedéknek hirdeti művedet, hatalmas tetteidet elbeszélik”.
Az ünnepséget megelőzően egy előadás-sorozat zajlott gyülekezetünkben hétköznap esténként. Meghívott előadónk az Egyesült Államokból érkezett, Ivan Omaña, aki a Hetednapi Adventista Egyház Kápláni Osztályának vezetője.
A szombati napon mintegy 25 országból voltunk együtt.
Az ünnepet Temesvári Szilvia, Terézváros oktatásért, civil ügyekért és egyházi kapcsolatokért felelős alpolgármestere is megtisztelte jelenlétével, és pár szóban köszöntötte az egybegyűlteket. Természetesen jelen volt még egyházunk elnöksége is, családtagjaikkal együtt, valamint a korábbi évtizedekben a gyülekezetünkben szolgáló lelkészek közül többen.
Az Igét Ócsai Tamás, a Magyar Unió elnöke, Kalocsai Tamás, a Dunamelléki Egyházterület elnöke, majd pedig Ivan Omaña nyitotta meg. A tolmácsolás szolgálatát Mercy Pickle és Görög Roland végezték ezen a napon.
Az igehirdetések között az ének- és zenei szolgálatok mellett köszöntések, üdvözletek hangzottak el azon meghívottak részéről, akik nem tudtak jelen lenni az alkalmon.
Ócsai Tamás arra hívta fel a figyelmünket igehirdetésében, hogy a visszaemlékezés mellett, az elődeink mögött álló Jézus Krisztusra tekintsünk, aki támogatta, segítette őket hosszú éveken át. Generációk követték egymást és annyi minden változott az elmúlt 100 év alatt, azonban Jézus Krisztus ugyanaz maradt. Nemcsak vissza, hanem előre is kell tekintenünk, ennek az igének a reménységében: „Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13:8).
Kalocsai Tamás a hála mellett, a szeretet különleges, átformáló erejéről szólt, idézve a szeretet himnuszából: „Most azért megmarad a hit, remény, szeretet – mint a közösség üzemanyagai – azonban e három közül legnagyobb a szeretet” (1Kor 13:13). Felidézte Isten egyik nagy csodáját, melyek ezen falakon belül történtek, és a gyülekezeti közösségben tapasztalt személyes megéléseit is megosztotta a jelenlévőkkel.
A harmadik igei gondolategységet Ivan Omañától hallhattuk, aki a végső célunk felé irányította a hallgatóság figyelmét. A 100 év alatti elkötelezett szolgálat, a közösségi élet, az állhatatosság csodás, azonban tovább kell haladni, a munkát folytatni kell, mert bár a gyülekezetben otthon vagyunk, de nem ez a végső hazánk. „A mennyben van polgárjogunk” (Fil 3:20), itt csak vándorok vagyunk, ez a 100 év mindössze egy nagy utazás a menny felé. Isten hív, hogy folytassuk a munkát, vezessünk másokat is az Ő országa felé. Szegezzük tekintetünket a menny irányába, és Isten ígéreteire támaszkodva haladjunk előre.
Délelőttünk az Örömóda eléneklésével és az ároni áldással zárult, végül pedig az ünnepélyes szombatnapunk egy komolyzenei koncerttel fejeződött be.
Soli Deo Gloria! – Egyedül Istené a dicsőség!
V. Zs.
