Miért dönt ma a keresztség mellett egy fiatal?
Huszonéves lány, előtte az élet a lehetőségek tárházával. A kérdés magától adódik: mi hiányzik neki, mit adhat egy értékrend melletti elköteleződés? Nem találtuk ki a választ, inkább megkérdeztük.
– Dorka, miért?
– Miért ne? Tudtok egyetlen ellenérvet mondani arra, hogy miért ne kötnék szövetséget Istennel? Az életemben van egy biztos pont: Jézus, a barátom és a megváltóm. Mindabban, amit átéltem, megtapasztaltam, hogy vezet, sőt inkább fogja a kezem. Hát ezért!
– Van egy belső késztetésed, de kik segítettek ezen az úton?
– Kilenc hónapon át együtt készültem Áronnal és Borcival, és lassan minden értelmet nyert, amit gyerekként kaptam. Ugyanakkor szeretném kiemelni a baráti kör megtartó erejét. Először a közösség jön, és csak azután a tanítás.
– Mi fog változni a keresztség után?
– Először is hálás vagyok a családomnak; ez most még tudatosabbá vált bennem. A közösség, amelyet az egyház által kaptam, felfoghatatlan érték számomra. Nagy örömmel tölt el, hogy egy ilyen gyülekezetben élhetem meg a hitemet. Szeretek szolgálni, és tudom, hogy lesz rá lehetőségem. Mit mondjak még? Tudom, hogy nagyon boldog leszek.
Péntek este, június 26-án fiatal felnőttek nagy számú jelenlétében Molnár Dorka szövetséget kötött Istennel. Az alámerítést Gyulai Áron, a Zuglói Adventista Gyülekezet presbitere végezte, aki feleségével együtt készítette fel őt a keresztségre. Az Igét dr. Ősz-Farkas Ernő, a gyülekezet egyik lelkésze szólaltatta meg Mózes elhívástörténete alapján, az útravalót pedig Frend László, a Zalaegerszegi Gyülekezet lelkésze.
A csipkebokor előtt most Dorka állt meg. „A keresztség az a pillanat, amikor a szíved is hallja, hogy Isten a neveden szólít.” Isten ma is elhívja a fiatalokat, hogy érte égjenek, és olyan tervet tartogat számukra, amelyről álmodni sem mernek. A felismerés után pedig megszületik a bizonyosság: „Én ehhez kevés vagyok, de Te elég leszel!”
(Adventista Kommunikáció)
