Csodálatos hetet töltött együtt a Terézvárosi Gyülekezet gyermekiskolája a balatonlellei üdülőben június 19–25. között. A tábort Pacsai Teca, gyermekiskolánk vezetője szervezte, a lelki táplálékról pedig Zarka Péter és Kriszta gondoskodott. Gyülekezetünkben hosszú évek óta nem volt már nyári tábor a 3-18 évesek részére, tehát most hiánypótló alkalmunk volt. A gyermekiskolánk elnyerte az unió anyagi támogatását egy pályázaton, és ebből erre a célra is fordítottunk, amit ezúton is köszönünk!
Rendkívül hálásak lehetünk a jó Istennek azért, hogy végig ragyogó időnk volt, így élvezhettük a tópart adta lehetőségeket, valamint a betegségektől és balesetektől is megóvott minket az Úr – néhány kagylóvágást leszámítva.
A kis csapat 21 gyermekből és 7 felnőttből állt a lelkészházaspárral együtt. Érdekes, hogy az óvodás korosztályt csak lányok, míg az iskolásokat két lány kivételével csak fiúk alkották. Öröm volt nézni, hogy a nagyok mennyit foglalkoztak a kisebbekkel, méghozzá saját maguktól. A picurkák persze roppant élvezték, ha például megkergethették a nagyfiúkat!
A tábor igei magját Jézus csodatételei alkották: ezt dolgoztuk fel a reggeli és esti áhítatokon. Különleges volt, hogy lelkészeink a gyermekek nyelvén szólva adták elő a történeteket, vidáman és interaktívan, a gyerekek pedig közben eljátszották, odaillő hangokkal aláfestették, elmutogatták a hallottakat! Sokkal jobban megmaradt így bennük. Mind átéltük a százados szolgájának, Jairus lányának, illetve Bartimeusnak a meggyógyítását, a vihar lecsendesítését, a csodálatos halfogást, Zákeus megtérését vagy az öt kenyér és két hal megszaporítását. Jézus csodáiról az ovisok és iskolások külön foglalkoztató füzetet kaptak, és ezeket szépen töltögették a történet után. Az áhítatok kezdésekor és végén énekeket is tanultunk.
Naponta több nagyszerű órát töltöttünk a Balcsiban, pancsoltunk, úsztunk, versenyeztünk, ugráltunk a stégről, vízibicikliztünk, labdáztunk… A parton még egy homokozó is szolgált a kicsik örömére. A nagy izgalommal várt lángosevő versenyt is a vízben rendeztük meg. Több csapat mérhette össze ügyességét, gyorsaságát egymás után, a gyerekek hátratett kézzel, dicséretre méltó módon gyűrték le a nagy falatokat. A srácok az üdülő árnyas fái között sokat szaladgáltak, fociztak, pingpongoztak, sakkoztak, a kicsik pedig a játszóteret rohamozták meg nagy lelkesedéssel.
A jó levegő, sok mozgás és remek hangulat hatására az éhes kis csapat általában alig várta, hogy megkonduljon az étkezésre hívő nagy harang. A konyha az egész tábor alatt finom ételekkel készült, például palacsinta, sült krumpli, szombaton gyümölcsleves, csokitorta. Az étkezések mellett a gyermekek még kaphattak jégkrémet, üdítőt, az utolsó napokban a szülők még dinnyét is hoztak. A legnagyobb sikert azonban a „hot-dog” aratta a srácok körében, amiből még vacsora után egy órával, az esti áhítat kezdésekor is felpattantak repetáért.
Ebéd után társasozhattak, illetve kézműveskedhettek a gyerekek, volt kavicsfestés, cserépdíszítés szalvétával, pókháló szövés fonalból, gipszöntés és festés, könyvjelző készítés, repülő készítése csipeszekből… szebbnél szebb alkotások születtek!
Öröm volt, hogy együtt ünnepelhettük Péter és Kriszta házassági évfordulóját egy torta elfogyasztásával kísérve! Ők is sokat játszottak, beszélgettek, fürödtek a gyermekekkel.
Péntek este mindannyian kimentünk a partra megcsodálni, hogyan rak tüzet a nap a felhőkben és tükröz aranyhidat a ringó Balatonra, majd imával kezdtük meg a szombatot. Ez a nap volt a tábor fénypontja. Több szülő is leutazott, hogy meglátogassa csemetéjét. A délelőtti istentiszteleten a gyermekek két énekkel is szolgáltak az Úrnak, a hallgatóság nagy örömére („Jó Atyánk úgy szeretünk, imádunk Téged”; „A szeretet tesz minket ily nagyon boldoggá”). Az ötéves Rebeka a szeretetről mondott egy hosszú verset. Ezután a kenyérszaporítás történetét dolgoztuk fel a lelkészeinkkel, majd el is játszottuk. Persze a srácok legjobban az esti tábortüzet várták, de ki is vették részüket a rőzsegyűjtésből. A parton raktunk tüzet, amit mindannyian körbe ültünk, és ima, éneklés (Tüzed Uram, Jézus, és egyéb énekek) kíséretében gyönyörködtünk benne, hálás szívvel a Teremtő iránt. Teca kérdésére mindenki elmondta, hogy mi volt számára a legnagyobb élmény a táborban. Az esti fürdőzés egy amolyan búcsú meglepetés volt, a legtöbb gyermek kedvence. Naplemente után is kellemesen meleg volt a víz, a partól világított a tábortűz fénye.
Az egyik gyermek elárulta, hogy ez volt élete legjobb tábora. Köszönet illeti Tecát, aki valóban remekül megtervezte és levezette az egész hetet, illetve mindazokat, akik valamilyen formában közreműködtek abban, hogy a gyermekek ilyen jól érezték magukat. Miközben a természetben tanultak Jézusról, valóságos közösséggé formálódott a kis csapat. Az Úré a dicsőség az elvett áldásokért!
Dr. Boros-Kovács Szilvia
