Regionális ifjúsági nap Miskolcon
Zene, istenkép, szolgálatok, közösség, hó, szánkózás… többek közt ezek a szavak juthatnak eszébe azoknak, akik február 10-én velünk töltötték az ifjúsági szombatot Miskolcon. Józsáról, Hajdúböszörményből, Budapestről és a közeli városokból érkeztek hozzánk fiatalok, hogy találkozhassanak az ismeretlen Istennel.
Palotás Kristóf tette fel nekünk a kérdést, ezután kibontotta a témát, hogy vajon mennyire ismerjük Istent. Ő formálja-e az életünket, vagy mi formáljuk a saját képünkre Őt?
Ebéd után volt lehetőségünk csoportokban is beszélgetni arról, hogy a gyakorlatban mit jelent megismerni a mi Urunkat. Ezen felül számos szolgálat – énekek, hegedűszóló, versek – színesítette a napot, majd átadtuk magunkat a friss levegőnek, és Bükkszentkeresztre mentünk élvezni a hófödte dombokat. A helyi általános iskola biztosított számunkra szánkókat, amikkel száguldva nemcsak igazán fiataloknak, de újra gyerekeknek is érezhettük magunkat. Egy közös pizzázással és játékkal zártuk a napot, majd a mihamarabbi viszontlátás reményében búcsúztunk el egymástól.
Örülünk, hogy együtt tölthettük ezt a napot és találkozhattunk veletek és a mostanra már kevésbé ismeretlen Istennel.
Matlák Tímea
Keresd a szeretetet! Találd meg Isten feltétel nélküli szeretetét!
Regionális ifjúsági nap Gyulán
„Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!” (Zsolt 133:1). – A szegedi fiatalokkal együtt, részt vettem a gyulai regionális ifinapon február 3-án. A cím alapján kíváncsi voltam a nap üzenetére, és a találkozás lehetőségének is nagyon örültem. Az eseményre legalább tíz településről érkeztek érdeklődők.
A program a szombatiskolai beszélgetéssel kezdődött. Két fiatalokból álló csoport két hatalmas kört alkotott. Sokan voltunk, és ez mindenkit örömmel töltött el. A beszélgetésben felvetődött téma jól körvonalazódott. Próbáltuk definiálni a szeretetet… Végül arra jutottunk, hogy Isten a szeretet! Közhelyesnek tűnhet, pedig nagyon fontos tudatosítani magunkban, hogy ez az Atya legmeghatározóbb tulajdonsága. Szeretetteljes és önzetlen Istenünk van, aki nem egy vádaskodó önkényúr. Véleményem szerint az őszinte hit alapja a helyes istenkép, ezért mindig hálás vagyok, ha olyan beszélgetéseken vehetek részt, amelyeken Istent jobban megismerhetem.
A déli istentisztelet zeneszámokkal, kórusművekkel kezdődött. Mások szolgálatát hallgatni, és a gyülekezet előtt énekelni is öröm volt. Meghallgathattunk egy „hajtogatós” gyermektörténetet is. Az Igét Palotás Kristóf hirdette. A prédikáció a szeretetadás fontosságára hívta fel a figyelmet. Elgondolkodtam… Vajon elég szeretetet árasztok a környezetemnek, vagy csak elvárom, hogy felém áradjon?
A déli és délutáni istentisztelet között kötetlen volt a program. Sokat énekeltünk együtt, és az ebédlőben ízletes ennivaló várt ránk. Beszélgetésfüggőként talán a társalgás volt számomra a nap kedvenc része; feltöltődtem és örültem az embereknek.
A délutáni istentiszteletet Osvald László tartotta, istentisztelet előtt pedig az összevont kórus allelujázott.
Lassan esteledett. Voltak, akik lélekben már a vasárnapi – erdélyi – szánkózásra készültek, mások már hazaindultak. A szombati program része volt még a vacsora és a sport.
Hálás vagyok minden szervezőnek – különösen a mennyei Főszervezőnek 🙂 – ezért a napért! Remélem, még sok hasonlóan színes és vidám ifinap részese lehetek! Akik most nem voltak köztünk, legközelebb bátran jöjjenek el, mindenkit várunk!
Szántó Réka Gabriella
