Egyik nap érdekes levél érkezett az ADRA elektronikus postafiókjába: egy levél, melyet több segélyszervezetnek is elküldtek. Egy különös segélykérés volt: egy fiatalembernek kerékpárra volt szüksége munkába járáshoz. Önmagában ebben semmi különleges nincsen, de ha a beérkező kérelmeket tekintjük, melyekben pénzt és/vagy élelmiszert kérnek, akkor ez merőben eltérő levél volt. Mielőtt hozzákezdtünk volna a bicikli előteremtéséhez, utánajártunk a dolgoknak és a következő derült ki: a fiatalember érettségi után kapott munkát, de nehézséget okozott neki a bejárás, mert buszbérletre nem igazán volt pénze, pláne úgy, hogy azt meg kellett volna előlegezze.
A háttér ellenőrzése után a közösségi médiát hívtuk segítségül: rövid felhívást tettünk közzé, hogy ha valaki tud segíteni egy kerékpárral, jelentkezzen! Mivel korábban ilyen módon nem használtuk ki a világháló adta lehetőségeket, így nem tudtuk, mire számíthatunk. Természetesen imádkoztunk is: ha Isten jónak látja, teremtse meg a lehetőségét annak, hogy segítsünk. Az eredmény: 2, azaz kettő órán belül jelentkezett egy adományozó! Nem csak egy, hanem rögtön két kerékpárt ajánlott fel, egy nőit és egy férfit. A segélykérőt értesítettük is: megvan a kerékpár, egyeztessük az átadás részleteit – bár a női kerékpárral kapcsolatban nem volt túl sok ötletünk, hová adhatnánk… Hamarosan megtudtuk, hogy a fiatalember édesanyjának is szüksége volt egy kerékpárra, viszont nem mert kérni. Titkon vágyott arra, hogy kerékpárral járhasson be a munkahelyére, hogy a kevés munkabérét jobban beoszthassa, mivel egyedül neveli gyermekét. (Úgy gondolta, hogy a buszbérlet árát megspórolná, ha kapna egy kerékpárt…)
Döbbenten álltunk a tapasztalattal, hogyan is működik Isten – „Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram” (Zsolt 139:4).
Némi átfutási idővel sikerült kézbesíteni a kerékpárokat. (A képen az édesanya látható a kerékpárokkal.) Az édesanya – mert a fiatalember nem volt otthon, akkor is dolgozott – elmondta, hogy évekkel ezelőtt elvesztette a férjét, aki olyan adósságokat hagyott hátra, amiről neki (a feleségnek) nem is volt tudomása. Ráment a lakásuk, de a megegyezés során sikerült annyi összeget mégis megtartani, hogy vettek egy kis házat, külterületen. Sok munka van még most is rajta. A fiú ilyen körülmények között kitűnő eredménnyel érettségizett, és felvételt nyert informatika szakra.
Nyáron azért kellett munkát vállalnia, mert az árvasági támogatást édesapja után nem kaphatja addig, amíg két tanulói jogviszony között van. Az édesanya mindent erejét megfeszítve dolgozik, de buszbérletre már nehezen futja, pláne, hogy a ház vásárlásakor fölvett kölcsönt is fizetnie kell. Mindezen körülmények között még talpon vannak és küzdenek. A fiú állást kapott az egyetemen is, melyet tanulás mellett lát majd el.
Hálásak vagyunk Istennek, hogy egy olyan ügyben segíthettünk és tapasztalhattuk meg áldását, melyben ott van az egymásért való tenni akarás!
Sitkei Zoltán
