Jeles nap volt október 6. az Új Advent Kórustársaság (ÚJAK) életében, de nem az állami ünnep miatt. Kétéves kórusunk eddigi műsorainak legszebb darabjait válogattuk össze, és lelkesen készültünk már hónapok óta, hogy ezen az estén szakmai tekintélyek előtt is előadhassuk őket. Minősítő hangversenyünk célja azonban több volt egy minősítés megszerzésénél, és emlékezetes zenei élmény nyújtásánál. Szerettük volna az üzenetünket, Istenbe vetett hitünket és reménységünket is átadni olyanoknak, akikkel más apropóból nem feltétlenül találkoztunk volna.
A szakmai zsűri tagja volt Tardy László, Liszt- és Magyar Örökség-díjas kántor-karnagy, egyházzenész, aki több mint 50 éve a Mátyás templom karnagya; Tóth Péter zeneszerző, a Kontrapunkt kottakiadó vezetője, a SZTE dékánja; valamint Strausz Kálmán Liszt Ferenc-díjas karnagy, a Budapesti Nemzetközi Kórusverseny alapítója, a Honvéd férfikar vezetője.
A Veresegyházi Szentlélek templom kiváló akusztikát biztosított, Isten pedig csodásan megáldotta az énekhangjainkat: többen torokbetegséggel küszködtek, mégis végig tudtak énekelni. Szokásunkhoz híven a rövid igei gondolatokat sem mellőztük, melyek Isten szeretetéről, hűségéről, segítségéről és csodálatos ígéretéről, az adventről és örök életről szóltak.
A zsűri megbeszélése alatt tovább énekeltünk a hallgatóságnak, majd dallal köszöntöttük a visszatérő szakembereket. Az izgalom nagy volt, de annál nagyobb öröm volt az értékelést hallani. Ugyanis a bizottság elnöke, Tardy László karnagy első sorban nem a szakmai színvonalat dicsérte, habár nagyon igényesnek vélte a műsort, jól kidolgozottnak a darabokat és a kórus telt, meleg hangzását is méltatta, különösen a romantikus és osztott kórusos tételeknél. Úgy fogalmazott, hogy öröm volt számukra ez a szűk 1,5 óra. Kiemelte, hogy érezhető, hogy a kórus hittel énekelt, komoly elkötelezettséggel és küldetéstudattal. A három szakember, és az elnök szintén karnagy feleségének egybehangzó véleménye: „Bár sok ilyen amatőr kórus lenne!” A minősítésnél – aminél álmodni sem lehet jobbat (arany dicsérettel, azaz kiemelt arany) – is többet jelentett számunkra, hogy üzenetünk ennyire célba ért. A „Boldogok azok, kik Istent félik” kezdetű zsoltárfeldolgozással köszöntöttük őket búcsúzóul.
Ahogyan eddig, ezután is Isten munkatársaiként szeretnénk tovább haladni, immáron olyan új területeken is, ahová ilyen minősítés híján nem juthattunk volna el. Soli Deo Gloria!
óbkk
