A világ Megváltója megmutatta, hogy a válság idején is helye van a dicséretnek: „És dicséretet énekelvén, kimenének az olajfák hegyére” (Mt 26:30). Pál és Silás is énekelt a bezártságban, szenvedések között, Istenhez fordultak jól ismert és kedvelt énekeikkel, bizalmuk a múltbéli tapasztalatokon alapult, hogy „mindezidáig megsegített minket az Úr”. Azonban ahogyan a héber ifjak fogalmaztak a tüzes kemence előtt: „De ha nem tenné is” (Dán 3:18) – akkor is Ő a mi Istenünk (lásd Zsolt 91:9). A hit szeme akkor is átlát a halálon, a feltámadásra, az örök Sionra, a mennyei Jeruzsálemre (Zsid 12:22–24).
A válság és a bezártság a mostani tavasz kísérője. Sokan felteszik a kérdést: Miért? Jónás útitársai is ezt tették. Miben vétkeztünk? Mit tettünk vagy mit nem tettünk? És imádkozott mindenki a maga istenéhez (Jón 1:5).
Dániel, Pál és Silás, de a bűnösök megváltásáért a földre született Jézus is megalázta magát Isten előtt csakúgy, mint Ninive lakói. Válság, kiszolgáltatottság, bűntudat és bűnvallomás elég érv, hogy Isten odafigyeljen az imádkozókra (lásd Dániel 9. fejezet; Jak 4:8–10). Ha helyesen fogadjuk, a válság és a kiszolgáltatottság nem minket emészt meg, hanem a bűneinket (Mal 3:3–6).
Kétezer évvel Jézus kereszthalála után is azt mondja az Úr, mint Jóel könyvében: „Térjetek meg hozzám teljes szívetek szerint” (Jóel 2:13).
A madarak is arra tanítanak, hogy nézzünk fel az égre, az otthonunk készen vár Jézusnál. Körülvesz minket a tavasz. A fűben egy rigó keresgél. Egy cinke a fán csicsereg, örülnek a fényben, a melegítő napsugarakban, felettük a kék ég.
A hóvirág, a krókusz, az ibolya, a nárcisz, a tulipán és a gyermekláncfű kibújtak már a földből, az Alkotót dicsérve. A madarak mintha dicséretet zengenének az Alkotónak. Örömmel tölti el az embereket az énekük. Reggelente a mi szívünk és nyelvünk is kész dicséretet énekelni az Úrnak.
Visszaemlékszem egy Miskolc környéki völgyre, ahol a madarak kórusa gyönyörűen dalolt. A feleségemmel sokszor kedves kis epizódokat figyeltünk meg a madarak életéből udvarunk fáin. Minket is gyakran énekre ihlettek.
Hitbeli elődeink bizonyára ilyen meggondolásból adták a reggeli otthoni áhítatnak a „reggeli dicséret” nevet. Az igeolvasás mellett az ének is Istenhez emel. Maradandóvá teszi az áldást, ami így napközben is többször eszünkbe jut. Esténként is sorra vehetjük énekeskönyvünk mély tartalmú énekeit. A feleségemmel szeretjük olvasni a Jézus élete vagy a Pátriárkák és próféták felemelő, tanulságos történeteit. Ezek mellett a mindennap énekelt énekek szövege is rögzül az elménkben, hogy legyen „olajtartalékunk”.
Emlékezhetünk a dicsérő zsoltárokra is: így a 63., 67., 68., 70., 145–150. zsoltárra! Az ének megőrizhet a bűntől és szabadulást adhat. Amikor Isten gyermekei énekelnek, angyalok csatlakoznak hozzájuk, írja Ellen White a Tapasztalatok és látomások című könyvében. Ezt tapasztaljuk mi is, amikor a reggeli és az esti igeolvasás mellett éneklünk. Olvassatok, imádkozzatok, énekeljetek! Örüljetek az Úrban!
Podina István
