AdventInfo

Kim Allan Johnson, 2019. május 24.

Minden hetednapi adventistának megvannak a sajátos elképzelései arról, hogy „hogyan kell egyháznak lenni”. Ez a fejünkben kialakított kép, modell határozza meg a gyülekezeti élet személyiségét és kultúráját is. Ezért létfontosságú, hogy minden egyes tag alaposan megvizsgálja gondolkodásmódját, és megbizonyosodjon arról, összhangban van-e az a Szentírással.

Az adventizmuson belül a két legjelentősebb egyházi modell 1) az „információs modell” és 2) az „isteni szeretet modellje”. Az, hogy melyiket fogadjuk el, drámaian eltérő dinamikát eredményez a helyi gyülekezeten belül.

Jelenleg sok hetednapi adventista gyülekezet az „információs modell” szerint működik. A modell szerint egyházunk fő célja az, hogy helyes bibliai információkat tanítson világszerte. Egyházunk létezésének központi oka az igazság megismertetése. Ennek a modellnek számos gyümölcse, következménye van.

Először is, a helyes bibliai információ kapja a legmagasabb prioritást. Ez a központi kérdés. Ha az információ elsődleges, akkor hajlamosak vagyunk egyre inkább a programokra és a médiára hagyatkozni a tájékoztatásban, mert ezek juttatják el a leggyorsabban a legtöbb emberhez az információt; hajlamosak leszünk szinte kizárólag az aratásra összpontosítani. Az információt az emberek vagy elfogadni, vagy elutasítani tudják. Szinte egyáltalán nincs középút.

Ezek az aratási szolgálatok általában nagyon kevés lelki ajándékra támaszkodnak, leginkább az evangelizáció és a tanítás ajándékaira. Azok a tagok, akik nem rendelkeznek ezekkel az ajándékokkal, nem találják a helyüket. Úgy érzik, hogy az ő sajátos lelki ajándékaik közel sem olyan értékesek. És ha a szolgálat egyre inkább a szakemberek (lelkészek, evangelizátorok) kezébe kerül, a tagok nézőkké válnak, a gyülekezet munkája főként a lelkipásztorra hárul, aki ennek eredményeképpen nem tudja betölteni a bibliai szerepét, mint felkészítő.

A Szentírás valójában egy teljesen más egyházi modellt mutat be, az „isteni szeretet modelljét”. Eszerint az egyház fő célja olyan embereket képezni, akik képesek megélni Isten szeretetét. Ebből a megközelítésből nagyon különböző gyümölcsök vagy következmények származnak. Itt az emberek állnak a középpontban, és nagyon fontossá válnak a kapcsolatok.

Ha mindenféle embert el akarunk érni, akkor mindenféle igényt ki kell tudnunk elégíteni, ezért az összes lelki ajándékot ki kell használnunk. Mindegyiknek fontos és különleges helye van. Ahhoz, hogy a tagok aktivizálják lelki ajándékaikat, meg kell érteniük, hogy mindannyian szolgálók. Lehet, hogy nem rendelkeznek a lelkipásztorkodás ajándékával, de az ő hivatásuk ugyanolyan fontos, mint a lelkipásztoré. Most, hogy a tagok részt vesznek a szolgálatban, a lelkipásztor felszabadul arra, hogy betöltse bibliai szerepét.

Ez nem jelenti azt, hogy a helyes bibliai információ nem fontos. Az igazság létfontosságú, de nem öncélú. Tanításaink fő célja az, hogy segítsenek megérteni Isten szeretetét, és mi is szeretetteljesebb emberekké váljunk. Az információ valójában a nagyobb „isteni szeretet modelljének” része.

Az Ószövetségben található történetek, intések, törvények, próféciák, zsoltárok és közmondások soha nem arra voltak hivatottak, hogy öncélúvá váljanak. Azért kaptuk őket, hogy olyan betekintést és megértést nyújtsanak számunkra, amelyre szükségünk van ahhoz, hogy úgy szeressünk, ahogy Jézus szeret. Ugyanez elmondható az Újszövetségről is.

Életbevágóan fontos, hogy félretegyük előítéleteinket és preferenciáinkat, és időt szánjunk arra, hogy gondosan és mélyen megértsük Isten modelljét és tervét. Nem tanulhatjuk meg, hogyan kell szeretni pusztán azáltal, hogy olvasunk róla. A szeretetről kapcsolati úton is tanulunk, amikor jelentőségteljes módon érintkezünk egymással a családunkban, a gyülekezetünkben, a munkahelyünkön és a közösségünkben. Bibliai szempontból a legfontosabb cél, amire bármely adventista gyülekezet törekedhet, hogy Isten kegyelméből a szeretet szakértőivé válunk.

A szemle forrása:

https://spectrummagazine.org/views/two-models-church-which-one-you-choose-makes-all-difference

A cikket szemlézte: Cserpán Ádám