AdventInfo

Húsvét vasárnapján sokan sétálnak Kecskemét belvárosában. Templomba igyekeznek, vagy éppen onnan jönnek. Mások fagylaltozás miatt sétálgatnak a családjukkal, vagy csak egyszerűen mozogni vágynak. Ezek az emberek csodálkozva tapasztalták, hogy a Domus-parkolóban egy egész kis reformációs falu nőtt ki a földből. Mintegy 400-an barangolták be az elmúlt 500 év történelmét 7 + 1 interaktív sátorban. 

• A járókelőket Márton testvér fogadta a wittenbergi vártemplom kapujánál. Arról beszélt, mennyire félreismerik Istent azok, akik azt hiszik, hogy pénzzel, vagy jó magaviselettel ki lehet érdemelni a Mindenható szeretetét. Tetzel János például azt hirdette, hogy csak annak bocsát meg Isten, aki búcsúcédulát vásárol. Erre tiltakozásul – vagy mondjuk stílszerűen, protestálva – Márton testvér kitűzte 95 tételét a vártemplomra, világossá téve, hogy Isten mindenkit feltétel nélkül szeret.
• A második sátorban Kálvin János éppen fő művén, A keresztyén vallás rendszerén dolgozott könyvtárszobájában. De mikor meglátta a járókelőket, lelkesen behívta őket, és Isten megismeréséről beszélt nekik. A Mindenható megismerhető a természetből, a bibliai történetekből, de legjobban az Ő fia, Jézus Krisztus nyilatkoztatta ki Őt.
• A harmadik sátorban az emberek az 1568-as tordai országgyűlésbe kapcsolódtak bele. Bárki érvelhetett pro és kontra a vallásszabadság kérdésében, és sokszor heves – ugyanakkor játékos – vita alakult ki Dávid Ferenc lelkész, és egy maradi magyar kardcsörtető nemes között. Végül azonban János Zsigmond király kihirdette a világ első vallási türelemről szóló törvényét:

„Minden helyökön az prédikátorok az evangéliumot prédikálják, hirdessék, ki-ki az ő értelme szerint, és az község, ha venni akarja, jó, ha nem, senki kénszerítéssel ne kénszerítse. De oly prédikátort tarthasson, az kinek tanítása ő nékie tetszik. Ezért pedig senki az szuperintendensök és püspökök közül az prédikátorokat meg ne bánthassa. Ne szidalmaztassék senki az religióért senkitől, mert a hit Istennek ajándéka. Midenik éljön az aranyos békességben egymással.”

• A negyedik sátorban magával a nagy magyar bibliafordítóval, Károli Gáspárral találkozhattunk, aki abbéli reményét fejezte ki a járókelők felé, hogy talán eljön az az idő, amikor minden magyar kézben foghatja az Istentől ihletett Szentírást. Itt mellékesen még a lengyel nyomdász, Mantskovits Bálint nyomdagépét is ki lehetett próbálni.
• Az ötödik sátorban John Wesley, a Metodista Egyház alapítója prédikált az oxfordi előkelőségeknek, és bátran nekikszegezte a kérdést: „Vajon Oxford keresztyén város?” De mielőtt a járókelők nyugodtan továbbmentek volna, Wesley tovább folytatta a faggatózást: „És Kecskemét, vajon Kecskemét keresztyén város?” Vajon mennyire vagyunk hitelesek? – tette föl mindenki magában a kérdést.
• A hatodik sátor a gyönyörű Walesbe kalauzolta el a járókelőket. Egy kislány, Mary Jones 6 éven át gyűjti a pénzt, majd 42 km-t gyalogol, hogy egy walesi nyelvű Bibliát vásároljon. A lelkészt annyira meghatja Mary története, hogy lelkésztársával megalapítja a Brit és Külföldi Bibliatársulatot, melynek célja, hogy minél olcsóbban és minél nagyobb példányszámban nyomtassanak nemzeti nyelvű Bibliákat. Az, hogy ma mindenki számára könnyedén hozzáférhető a Biblia, egy 16 éves kislánynak köszönhető.
• A járókelők a hetedik sátorban egy katonai parancsmegtagadásnak lehettek tanúi. Desmond Doss amerikai katona ugyanis elhatározta, hogy nem öl embert, helyette inkább életeket ment. „A reformáció – hangzott az adventista katona szájából – nem csak egy 16. századi történelmi esemény, az a te életedben is meg kell történjen. A Biblia úgy nevezi ezt, megtérés.”
• Végül pedig az utolsó sátorban a gyerekeket várták a szervezők, ahol egy reformátor karakterét kiválasztva barangolhatták be Európát, játszhattak a Luther-kártyajátékkal, vagy részt vehettek a kézműves foglalkozáson. Eközben a többiek ajándék tárgyakat vagy könyveket választhattak, vagy falra mászhattak.

Sok gyerek és felnőtt térhetett haza élményekkel a tarsolyában, ugyanakkor a kecskeméti gyülekezet közössége is jobban összekovácsolódott. Ha Isten is megsegít, jövő húsvétkor ugyanitt találkozunk…

Árvai Tamás

[av_gallery ids='3277,3278,3279,3280,3281,3282,3283,3284,3285,3286,3287,3288,3289,3290,3291,3292,3293,3294,3295,3296,3297,3298,3299,3300,3301,3302,3303,3304,3305,3306,3307,3308,3309,3310,3311,3312,3313,3314,3315,3316' style='thumbnails' preview_size='portfolio' crop_big_preview_thumbnail='avia-gallery-big-crop-thumb' thumb_size='portfolio' columns='5' imagelink='lightbox' lazyload='deactivate_avia_lazyload' custom_class='']   Megvalósult az Emberi Erőforrások Minisztériuma – és az Emberi Erőforrás Támogatáskezelő támogatásával. [av_image src='https://adventista.hu/wp-content/uploads/wisc/2017/11/emet.webp' attachment='7967' attachment_size='full' align='center' styling='' hover='' link='' target='' caption='' font_size='' appearance='' overlay_opacity='0.4' overlay_color='#000000' overlay_text_color='#ffffff' animation='no-animation' custom_class=''][/av_image]