AdventInfo

Merész kérdésfelvetéssel indult a két európai divízió Egészségügyi Szolgálatok osztályvezetőinek (ESZO) szervezett tanácskozás.

Az adventista egyház 19 század eleji alapításakor áldatlan állapotok uralkodtak. Az emberek féltek a friss levegőtől, az érett zöldség és gyümölcsféléktől, mert ezeket a betegségek terjesztőinek gondolták. Az orvosok hat hónapos „képzés” után kaptak működési engedélyt, az akkor alkalmazott „gyógyszereket” pedig ma mind a veszélyes méreg kategóriába soroljuk. A legtöbb testületi ülést el kellett halasztani, mert a vezetést alkotó harmincas korosztály rendszeresen megbetegedett. Ekkor indult el a maga útján az egészségi üzenet, ami gyökeresen megváltoztatta a korai adventisták életmódját. Akkor merész kísérletnek tűnt, ma a bizonyítékalapú egészségőrzés alapját képezi. Isten áldásként adta, és az atyáink így is élték meg.

Mi változott több mint 160 év után? Amit akkor hitben kellett elfogadni, azt ma a tudomány igazolta. Mondhatnánk, hogy az áldás megduplázódott. Másrészt megjelent a fanatizmus (életmód általi megigazulás), a közömbösség („valamiben meg kell halni”), a természet imádata (minden jó, ami nem gyógyszer) és a kuruzslás (képesítés nélküli influenszerek a közösségi médián keresztül „rendelnek”). Átok lett, ami egykor áldás volt? A résztvevők három munkacsoportban keresték a megoldás lehetőségeit.

Dr. Zeno L. Charles-Marcell, a Generálkonferencia frissen kinevezett vezetője arra hívta a részvevőket, hogy az ajándékot használjuk arra, amire kaptuk. Legyen ismét a szeretet, a felebaráti segítség szolgálata. Karen Holford, TED vezető az együttérzés szerepét hangsúlyozta, dr. Viriato Ferreira EUD vezető pedig az egészségi misszióra fókuszált. … Dr. Heidi Schulz genetikus tudományos előadásai tovább erősítették azt a bizonyosságot, hogy az atyáktól a legjobb örökséget kaptuk.

Minden unió bemutathatott egy projektet, amiben jó tapasztalataik vannak. A Magyar Unió képviselője a „Kék Zónáktól a Krisztus Zónáig" koncepciót adta át, amit több unió is szeretne átvenni.

A záró alkalom rítusa legalább annyira meglepő volt, mint a kezdő felütés. A három vezető egy fekete filccel, ünnepélyesen kitakarta a plakáton az átok szót, hogy csak az áldás maradjon ott. Látva a kezdeményezések sokféleségét, a missziós tapasztalatokat, az elkötelezett szakemberek táborát, minden okunk megvan azt feltételezni, hogy az áldás elfújja az átok fellegét.

(ŐFE)