Történelmi esemény a Hetednapi Adventista Egyház életében
Kubinyi Zoltán Andor Tivadar lelkész, fegyvertelen adventista hős tiszteletére konferenciát tartott az Adventista–Zsidó Baráti Társaság és emléktáblát avattak a Budapest, Székely Bertalan utcai kápolna épületének udvarán 2023. december 7-én, csütörtökön délelőtt 11:25 órakor, Michnay László emléktáblája mellett. Az emléktáblát Henry Fuchs, a holokauszttúlélő fia és Zarka Péter lelkész leplezte le.
Kubinyi Zoltán katonatiszt száznegyven zsidó munkaszolgálatos rabot vezetett a szabadságba. A Yad Vashem – A Világ Holocaust Emlékközpontja a Világ Igaza elismerést adományozta Kubinyi Zoltán részére, amit a fia, Márton vett át 1993. január 24-én.
„Kubinyi Zoltán neve emlékezet arra, hogy minden ember Isten képére van teremtve, mert ő életét kockáztatva megvédte a parancsnoksága alatt álló zsidókat. Története egyszerre szól egy rendkívül kalandos szökésről és egy magyar katonatiszt példásan gerinces kiállásáról a második világháború borzalmai közepette. Olyan hős, akiről méltó, hogy megemlékezzen a Hetednapi Adventista Egyház és az utókor” – ekként nyitotta meg az Emlékkonferencia és táblaavató ünnepséget dr. Tokics Imre, az Adventista–Zsidó Baráti Társaság vezetője.
A rendezvényen köszöntő beszédet mondott egyházunk elnöke, Ócsai Tamás: „Örömmel tölt el, hogy … emlékezhetünk arra, aki emberséges tudott maradni akkor is, amikor az embertelenség, a kegyetlenkedés mindennapos volt a világunkban. Minden korban, minden társadalomban a többség nyomása hihetetlen terhet tesz az emberekre. Rendkívüli módon befolyásolja az emberek döntését. … A II. világháború is egy olyan kor volt, amikor természetes volt az embereket származásuk miatt nemcsak kiközösíteni, de megalázni és kegyetlenkedni velük. S egy ilyen világban azt mondani, hogy »én nem«, ez az igazi Emberség…”
Moran Birman nagykövethelyettes, Izrael Állam Nagykövetsége képviseletében köszönetet mondott egyházunk Adventista–Zsidó Baráti Társaságának, hogy megszervezte a konferenciát és hangsúlyozta: „Kubinyi élete megmutatta, hogy a sötétség és szenvedés világában is van helye az emberi jóságnak és az önzetlenségnek.”
Daniel Dragan Stojanovic Jeruzsálemből érkezett, mint a Hetednapi Adventista Egyház Izraeli Területének elnöke, ekként szólva: „Szeretnék megemlékezni azokról, akik olyan nagylelkűen felemeltek másokat és szeretetet tanúsítottak irántuk. A Biblia tele van az ilyen áldozatos szeretet példáival, különösen, ha József történetét szemléljük. S ez mindként irányba hat, úgy a zsidók–nem zsidók, és a nem zsidók és zsidók felé. … Komolyan hiszek abban, hogy Kubinyi Zoltán is ilyen nagybetűs Ember volt.”
Fináli Gábor a Hunyadi téri zsinagóga rabbija beszédében hangsúlyozta: „…aki ilyen körülmények között, mint Kubinyi, kockára teszi az életét felebarátaiért önzetlenül, az dicséretre és ámulatra méltó”.
A konferencián bemutatkozott Hódmezővásárhelyről a 112. Kubinyi Zoltán cserkészcsapat. Hegyi Bálint róluk szólva elmondta: „A névválasztással célunk egyrészt az volt, hogy ezáltal is ismertebbé tegyük Kubinyi inspiráló, embermentő hőstettét (mindig örömmel meséljük el a történetét az érdeklődőknek), illetve hogy mi, a 112-es csapat tagjai példaként tekinthessünk rá, ahogy Jelenések 2:10 verse mondja: »Légy hű mindhalálig«.”
A meghitt és különleges táblaavatáskor dr. Szécsi József vallásfilozófus, a Keresztény–Zsidó Társaság főtitkárának gondolatai hangzottak el: „Kubinyi jóérzésű, bátor ember volt, aki segítette a zsidókat az együttérzés kifejezésétől az életveszélyt is vállaló, önfeláldozó mentőakciókig…”. Ezután felcsendült Rosenfeld Dániel főkántor zsoltárimádsága és a sófár hangja.
Ezt követően a jelenlévők megnézték a „The Soliders Uniform” című, Kubinyi Zoltánról készített filmet, amely a YouTube-csatornán is látható.
Kubinyi Zoltán Morton (Miksa) Fuchs életét is megmentette, akinek a fia, Henry Fuchs szintén részt vett és előadást tartott a konferencián, elkísérte őt felesége Susan és a lánya Mirjam.
Henry Fuchs professzor az előadásának végén hangsúlyozta: „Kubinyi megtestesítette hite legnemesebb értékeit, melyek az együttérzés és a kedvesség önzetlen tettei. A judaizmusban egy elhunyt szent vagy igaz emberről mondjuk, amit itt és most igazán Kubinyi Zoltánról mondhatok: Legyen áldott az emléke, »zikhrono livrakha«!”
A konferencia főelőadója, Clifford Goldstein testvér a Generálkonferencia Felnőtt Bibliatanulmányok szerkesztője „Teodicea: Isten jósága a gonosz arcán” címmel tartotta előadását, amit nagy érdeklődéssel figyeltek a hallgatók. „Isten miért nem állítja meg a gonoszságot? – ez egy nehéz filozófiai kérdés. … Jób mély dolgokat élt át. Jób 14:22: »Teste csak önmaga fájdalmát érzi«. A Teodicea Isten igazolása és nem a gonoszság igazolása. A gonoszságot nem lehet magyarázni, mert az igazolná. Nem akarjuk igazolni a gonoszságot, hanem csak Isten jóságát és igazságát.”
A konferencián nyolc előadás hangzott el, köztük Radnóti Zoltán főrabbi „Vitakultúra zsidó hagyományban” témakörben ezt emelte ki: „A zsidó hagyomány szerint: Lehetnek viták emberek között, hiszen több milliárd van, ám minden vita induljon a szívből! Ám nem lehet olyan vita, amelyben az egyik oldal a másik ellen harcol, mert az már nem vita, hanem »kóráhi« világfelfordulás, ami ellen küzdeni kell…”
Dr. Schweitzer Gábor professzor a vészterhes időszakról szólva elmondta: „A jogalkotó az izraelita felekezet tagjait érintő jogkorlátozó, illetve jogfosztó rendelkezésekkel indokolta az izraelita felekezet közjogi státuszának csorbítását, hiszen nem maradhat érintetlen a felekezet jogállása akkor, amikor számos joghátrány érte az izraelita vallású lakosságot. …
A magyarországi zsidóság tragédiája 1944-ben teljesedett ki, amikor az országot megszálló baráti náci Németország exponensei a kollaboráns magyar kormányzattal karöltve a hazai zsidóság százezreit fosztotta ki, zárta gettóba, majd hurcolta haláltáborokba.”
Prof. dr. Szita Szabolcs előadásában bemutatta a katonai életmentések szerepének jelentőségét a zsidók túlélésében.
Dr. Szabó János a Terézvárosi Gyülekezet lelkésze a „Zsidó munkaszolgálatosok a II. világháborúban (rövid történeti áttekintés)” című előadását így kezdte: „…mint tartalékos őrnagy nemcsak egy adventista lelkészre emlékezem, hanem egy bajtársra is.” … „A munkaszolgálatosok harmada nem térhetett vissza, akiket erőszakkal kivittek Németföldre vagy a határterületekre, ahogyan ez Kubinyi Zoltán esetében is történt.”
Dr. Sebes József szólt a svéd embermentők és az egyházak kapcsolatairól.
Dr. Manchin Róbert, a magyar és a nemzetközi szociológia kiemelkedő képviselője előadásában bemutatta két ember, Kubinyi Zoltán és Manchen Mihály lelkész kortársak életének párhuzamos sorsát, megemlítve Lenk Lajos lelkészt is, akik mások szolgálatában álltak, feláldozva életüket. Ők el tudták mondani: „A vészterhes évek alatt tanultam meg azt, milyen jó Isten.” „Vajon el tudjuk-e mondani ezt mi is?” – kérdezte az előadó.
Kubinyi Zoltán Andor Tivadar 1901. október 18-án született Budapesten, Magyarországon. 1944. 06. 15-én hunyt el, Focsanti, Románia, NKVD 176. szovjet átmeneti fogolytáborban, tífuszfertőzésben.
Az Encyclopedia of Seventh-day Adventist honlapján is lehet olvasni Kubinyi Zoltán életéről, angol nyelven. https://encyclopedia.adventist.org/article?id=9IE1&highlight=school
Marta Fuchs: „Egy megmentés öröksége: A túlélő lányának tiszteletadása” címmel könyvet jelentetett meg, amelyben többek között részletesen ír – édesapja, Morton (Miksa) Fuchs vallomása alapján – Kubinyi Zoltán munkaszolgálatosok iránti jóságáról és a Biblia iránti tiszteletéről.
A konferencia ideje alatt a tolmácsolást Zarkáné Teremy Krisztina és Zarka Péter lelkész testvérek nagy odaadással és szívesen látták el. Ezúton is köszönjük a szolgálatukat!
Kubinyi Zoltán unokája, Tamás és leánya, Anna, akiknek családi betegség miatt kellett távol maradni e jeles eseménytől, üdvözletüket küldték a konferencia résztvevőinek.
Az Embermentő Kubinyi Zoltán élete és példája bátorítson mindenkit a másik ember tiszteletére, szeretetére és megbecsülésére.
Kubinyi Zoltán azt hagyta örökségül az utókornak, hogy van értelme világító szövétnekként élni, még a holokauszt sötét világában is. Olyan adventista lelkipásztor volt ő, Michnay Lászlóval együtt, akikkel igencsak híjával volt az akkori Európa. Előremutatott arra, hogy a szenvedésekkel teli világban helye van az evangéliumi emberségnek és az erkölcsös jellemnek. Olyan hős volt, aki nem tudhatta, hogy halálát követően hősként fognak megemlékezni róla. Azért vállalta, amit tett, mert számára az erkölcs, a hazaszeretet, a hit és egyház, az emberség és tiszteletadás ugyanazt jelentette. Emléke legyen áldott!
„…mi is tartozunk azzal, hogy életünket adjuk testvéreinkért” (1Jn 3:16).
Dr. Tokics Imre
