LelkiFröccs a Campuson
Egy rendes adventista lány nem jár fesztiválra. Egy rendes adventista lány még büszke is erre! – Így gondolkoztam még néhány éve. De ma már arra vagyok büszke, hogy immár 2. éve a nyaram egyik meghatározó eseménye a debreceni Campus fesztivál, ahol LelkiFröccs sátrunkkal az ott bulizó fiatalok, kisgyerekes anyukák és tinik, középkorúak vagy nagypapák tízezreit érjük el.
Az idei a jubileumi Campus volt (július 19–23.). 105 000 látogató fordult meg a fesztiválon, és ezt mi is éreztük: tavalyhoz képest mindent nagyobbra terveztünk – összesen 27 önkéntessel mentünk ki, kétszer akkora sátorral, rengeteg színes programmal, és érezhető volt a ránk nehezedő nyomás is, de mindennap áhítattal és közös imával kezdtünk, hogy jó képet alakítsunk ki első benyomásként Istenről és az egyházról, és megismerkedjünk a nálunk leülőkkel.
És ők áramlottak is.
Délutántól naplemente körülig gyakran sorban álltak, hogy pl. kapjanak egy csillámtetkót vagy színes tincset a hajukba, húzhassanak egy napi idézetet, vagy kérjenek egy lájk jelet a karjukra, beszélgessenek a kint feszítő fegyvertelen katonával, és felírják az üzenőfalunkra, hogy szerintük mi az élet értelme… (a deriválás, a Trónok harca és a macskája), de sokan már ilyenkor is leültek velünk beszélgetni. Érezhető volt rajtuk, hogy mintha hiányoltak volna valamit abban a hatalmas forgatagban. Egy kis pihenést. Békét. Egy helyet, ahol meghallgatják őket. Mi jelentettük nekik a béke szigetét, ahogy egyikük megfogalmazta.
És éjjel még többen jöttek, hogy rövidebb-hosszabb időre leüljenek a párnákra, sokszor otthagyták a sörüket is, mert jobban ízlett nekik a gyümölcsteánk. És beszélgettek. Meséltek a felvételijükről, mit szeretnének kezdeni az életükkel, a munkahelyváltás dilemmájáról, de az istenkeresés is szóba került vagy a párválasztás nehézségei. És jöttek újra és újra. Ismerőseinkké váltak, és már szinte hiányoltam, ha egyikük-másikuk nem ugrott be hozzán aznap.
Mi a fesztivál egyik kis oldalösvénye mellett sátraztunk a rockaréna folyamatos hangorkánjától kísérve. De ezen a keskeny ösvényen mégis ezrek haladtak el, és közülük több mint ezer látogatóval kerültünk kapcsolatba, akik letértek a széles útról, gyakran csak azért, mert az adventistákat keresték. Egy fesztiválon. Ugye, milyen csodálatos?
Megéri kint lenni! Elmenni az emberek közé, ahogy Jézus tette, hogy ott legyél, ahol ők vannak, és elnyerd a barátságukat. Mi ezt tesszük. Rengeteg tapasztalatot szereztünk, és ez mind-mind a mi kincsünk Istentől. Hálásak vagyunk neki ezért a lehetőségért, és ha megsegít, jövőre is kimegyünk a LelkiFröccs sátorral a debreceni Campus fesztiválra!
Czinkota Orsolya
