Frissen végzett cserkésztisztjeink

Uniós cserkészvezetőnk, egyben a 431. Huenergardt János Frigyes cserkészcsapat parancsnoka, Kassai Csaba és felesége, Gizi (lásd a képen balról) adventista cserkészvezetők közül elsőként szerezték meg a legmagasabb cserkészvezetői képesítést. Az egész Kárpát-medencéből kilencedmagukkal végezték el a Magyar Cserkészszövetség 2017/2018-as cserkésztisztképzését május 11-én. Velük készítettem ezt az interjút.

 

– Miért jelentkeztetek erre a képzésre?

Cs.: Megszoktam, hogy úttörőként megyek előre. Ösztönzött, hogy voltak, akik hittek bennem. Jó lehetőségnek tűnt ez a képzés arra, hogy gazdagítsuk az adventista cserkészetet, és egyúttal növeljük annak súlyát a Szövetségen belül. Meg aztán amúgy is rám fér a tanulás. 🙂

G.: Szerettem volna jobban átlátni a szövetség működését. Ezen kívül fontosnak tartottam, hogy közülünk is kerüljenek ki végre cserkésztisztek. Vezetői találkozókon a segédtiszti nyakkendő „szériafelszerelés”. A tiszti nyakkendő ehhez képest olyan „extra”, ami elismerést szerez a viselője által képviselt egész közösségnek.

 

– Mit vártatok tőle, és abból mi teljesült?

Cs.: Két dolgot feltétlen vártam tőle: kapcsolatokat és szélesebb látókört. Mindkettőt megkaptam. Olyan cserkészvezetőkkel ismerkedhettünk meg és tanulhattunk együtt, akik az általunk eddig ismert csapatszint fölötti: regionális, országos vagy akár nemzetközi tapasztalatokkal rendelkeznek. A kiképzőkkel és a résztvevőkkel jó barátságok alakultak ki. Az oktatás és a kötetlen beszélgetések révén pedig mindnyájunk látóköre szélesebbé vált.

Mi kitekintést kaptunk pl. a Cserkész Világszervezetre, a hazánkon kívüli magyar és nem magyar cserkészetre, a hazai ifjúsági szervezetekre, ők pedig általunk ráláttak az adventista hitre és cserkészetre.

G.: Én azt vártam, hogy a részvételünk révén hatékonyabbá válik az együttműködésünk a Szövetség nem adventista többségével. Az eddigi tapasztalatok szerint ez így is lett.

 

– Hogyan zajlott a képzés?

G.: Ez egy több hétvégéből álló, egy tanéves képzés. A képzés módszertana változatos: vegyesen elméleti és gyakorlati, sok csoportos megbeszéléssel, nagy hangsúlyt fektetve a csapatmunkára.

Cs.: A hétvégi időpontok miatt számunkra a szombaton állt vagy bukott a képzés elvégezhetősége. A Cserkészszövetség vezetői rendkívül figyelmesek és segítőkészek, de nyilván nincsenek 100%-ig tisztában a határainkkal. Ebből fakadóan akadtak kihívások, sokat imádkoztunk és egyeztettünk. Nem könnyítette meg a helyzetüket, hogy a péntek estétől vasárnap kora délutánig tartó alkalmak java része értelemszerűen szombatra esik. Ezért velünk – rendhagyó módon – mindig előre egyeztették a programot, hogy mi az, ami a tervezettből számunkra szombaton „ehető”, és igyekeztek úgy intézni, hogy ami nem, az szombat naplemente utánra kerüljön. Ha ez mégsem sikerült, azon a képzési blokkon nem vettünk részt. És természetesen délelőttönként gyülekezetbe mentünk. Összefoglalva: a szombatból együtt voltunk a társasággal a reggeli és esti áhítatokon, étkezésekkor és a délutáni képzéseken, ha azok témáját összeegyeztethetőnek ítéltük a szombattal. (Ahogy gyülekezeti képzések is szoktak lenni szombat délutánonként, teljes összhangban Ellen White tanításával.)

De ami a legfelemelőbb volt számomra, amiben én Isten jelenlétét láttam: több ízben megkaptam egész hétvégére a képzést szervesen átszövő lelki program vezetését (zászlószertartások, áhítatok, étkezések előtti felolvasások…). Ezek a szombatok egészen felemelők voltak számomra. És még hónapok múlva is sok pozitív visszajelzést kaptam, hogy mit jelentett a többieknek egy-egy igehelyhez fűzött gondolat, vagy hogy a hozzá kapott egy-egy jelképet még mindig őrzik.

 

– Mi tetszett benne nektek a legjobban?

Cs.: A kialakult barátságok és az előbb említett lelki feltöltődés, amit másoknak adhattam, és általa én is üdülhettem. 🙂 És persze a nagyszerű képzések és remek gyakorlati feladatok.

G.: Nagyon tetszettek a képzés során kapott kreatív feladatok és a megoldásukhoz szükséges csapatmunka. Az is nagyon jó volt, hogy új barátságokat köthettünk, és hogy képviselhettük a hitünket.

 

– Min változtattatok, változtattok a képzésen kapott tudás alapján?

Cs.: Volt egy nagyobb horderejű dolog, ami végigkísérte a képzésünket: csapatunk a tavaly tavaszi kb. 60 főről őszre 80-85 főre, télre pedig már 150-160 főre nőtt. Ez új szervezeti felépítésért kiáltott, hogy a csapat működése átlátható legyen, és alegységeinek, a rajoknak további fejlődési lehetőséget biztosítson. Ennek a rendszernek a felépítése végigkísérte a képzési időnket, és a frissen szerzett ismereteinket, tapasztalatainkat rendszeresen beépítettük ebbe.

G.: Az eddig végzett munkánkat kiegészítendő nagyobb hangsúlyt fektetünk csapatunk tagjainak képzésére és aktivizálására.

 

– Miért tartjátok fontosnak, hogy az adventista cserkészvezetők részt vegyenek a szövetség képzésein?

Cs.: Egy önkéntes szervezetben, mint a cserkészet – de egyébként az egyház is ilyen –, nagyon fontos szerepet játszanak a személyes baráti kapcsolatok. Ezek nélkül a csapatok elszigetelődnek, belterjessé válnak, és hanyatlásnak indulnak.

De számunkra nemcsak az fontos, hogy mi ismerjünk másokat, hanem missziónk szempontjából az is, hogy minket ismerjenek és jó hírnevünk legyen. A magyar társadalomban az adventisták aránya tízezrelékben mérhető, ugyanakkor a Cserkészszövetségnek 1%-át adjuk. Így sokak számára mi vagyunk azok, akiken keresztül először találkoznak hitünkkel.

Mindkét előny a képzéseken való részvétellel érhető el leghatékonyabban.

G.: Ennek egy másik vetülete, hogy minél több regionális és szövetségi szintű vezető és minél több kiképzőgárda találkozik adventista cserkészekkel, összességében annál hatékonyabban tudjuk képviselni hitünket és tudunk érvényt szerezni nézeteinknek.

Ha jobban megismerjük egymást, mindkét oldal részéről leomlanak az önkéntelen előítéletek, és jobban tudunk együtt dolgozni, amivel mindkét fél csak nyer.

És ne feledkezzünk meg a képzések tulajdonképpeni céljáról, arról, hogy módszertanilag és emberileg egyaránt jól felkészült fiatalok és felnőttek foglalkozzanak a gyülekezeteink vonzáskörzetébe tartozó gyerekekkel!

 

– Mik a további terveitek?

Cs.: Mindenféleképpen szeretném tovább szolgálni az adventista cserkészetet. Az adventista csapatok közti összefogást fontosnak tartom, de szorosan a Cserkészszövetséggel és az azt alkotó többi csapattal. Olyan módon, ami minden felet gazdagít.

G.: Segíteni az adventista cserkészetet.

 

– Az összes adventista cserkész nevében, köszönésünkkel kívánok hozzá: Jó munkát!

 

 

Dr. Hegyi Márton cserkész segédtiszt,

a Tábortűz Adventista Cserkészközösség elnöke