Egy év kihagyás után ismét részt vettek a békési adventista gyülekezetek a Madzagfalvi napok elnevezésű városi rendezvényen, melyet idén is szeptember első hétvégéjén rendeztek meg a városban. A péntek délutántól vasárnap estig tartó rendezvénysorozaton a helyi szervezetek is megjelenhettek. A mi sátrunk a kézművesek közt kapott helyet. A két és fél napos programban a szombat délelőtt kivételével könyvárusítással és Lelki Betérővel vettünk részt. Majdnem mindannyian „Adventisták Békésért” feliratú pólót viseltünk.
Ezen a szombaton Sitkei Zoltán, az ADRA magyarországi vezetője volt gyülekezetünk vendége, így délután az Élet lehelete programmal ő is részt vett a rendezvényen. Sok érdeklődő hallgatta meg, hogy mit kell tenni, ha eszméletlennek látszó embert találunk, s ha meggyőződtünk róla, hogy valóban leállt a légzése és a vérkeringése. Az ambu babán jó néhányan ki is próbálták a bemutatott újraélesztési módszert.
A könyvek iránt eleinte nem mutatkozott nagy érdeklődés, mert a rendezvény látogatói elsősorban a különböző szórakozási lehetőségek miatt jöttek el, de később elkelt néhány kiadványunk.
A Lelki Betérőben résztvevők számára egy héttel korábban Csizmadia Róbert tartott egy tapasztalatokkal tarkított, tartalmas előkészítést. Ez volt az első alkalom, hogy ilyen módon ajánlottuk fel szolgálatukat a város lakóinak, ezért kíváncsian vártuk, hogy mi fog történni. Napközben a közelben elhaladókat kívánságvirág segítségével próbáltuk megszólítani, mely a gyermekek közt mindhárom napon nagyon népszerű volt. Többen is, csak azért jöttek be, mert látták, hogy itt virágot lehet készíteni. Első este senki sem jött be a sátorba beszélgetni, de a közelben elmenők gyakran hangosan olvasták egymásnak a nagybetűs feliratot: Lelki Betérő. A ledszalagból készített világító Biblia mindenki számára egyértelműen utalt rá, hogy mit is jelenthet ez a név. Bár lehet, hogy mégsem mindenki számára, mert ezen az estén valaki távolabbról, de számunkra is jól hallhatóan magyarázta egy fiatalokból álló csoportban: „Biztosan keresztények”.
A második este már sok látogatója volt a betérőnek, az eleredt eső jóvoltából. Csoportosan jöttek be jókedvű fiatalok, akik a koncert után mentek hazafelé, és éppen a közelben voltak, amikor jobban kezdett esni. Nem akartak igazán bejönni, csak a sátor szélén álltak meg, de beljebb hívtuk őket, hogy ne ázzanak meg, ülőhellyel és teával kínálatunk őket, és beszélgetni kezdtünk velük. Ketten később vissza is jöttek. Mások elveszett társaikat keresték, de a mobil az esőben megázott volna, és ugyanígy beljebb hívtuk őket. Mindkét esetben feltettek olyan kérdéseket is, ami Istenre, vagy az itt végzett tevékenységünkre vonatkozott. Egy ismerős fiatal párral alakult ki még egy jó beszélgetés.
Vasárnap este már olyan látogatóink voltak, akik azért jöttek be, mert a felirat és a világító Biblia alapján sejtették, hogy mire számíthatnak. Olyan kérdéseik és küzdelmeik voltak, melyekben lelki támogatásra, segítségre vágytak.
Összegezve: mindennap egy kicsit többet tudtunk adni abból, ami szerintünk igazán fontos. De az egyik visszatérő vendégünk telefonbeszélgetéséből elcsípett szavak alapján annyi biztos, hogy e két és fél nap után több ember tudja a városban, hogy kik vagyunk. Így mondta a társának: „Itt vagyunk, az adventista hit-sátorban.” Bízunk benne, hogy mindenki, akivel kapcsolatba kerültünk, akár a könyvek, akár a betérő kapcsán, kellemes emlékekkel ment el tőlünk. Abban mindannyian egyetértettünk, hogy ha lesz lehetőségünk, jövőre folytatjuk!
SCS
