A templomok éjszakája egy olyan rendezvénysorozat, amelynek keretein belül vallási közösségek mutatkoznak be és tárják ki kapuikat a nagyközönség felé. A sátoraljaújhelyi gyülekezet is csatlakozott e rendezvénysorozathoz, de nem hagyományos, megszokott istentiszteleti renddel, hanem inkább egy élményt adó műsorral.
A programot szeptember 19-re, az esti órákra hirdettük meg, amikor az imateremben már halványultak a nappali fények. Ahogyan az est sötét ruháját öltötte magára, mécseseket gyújtottunk meg. A mennyezetre csillagfényes eget vetítettünk és közben olyan ismert dicsőítő dallamokat hallhattunk a gyülekezet énekegyüttesétől, mint az:
– Itt vagyok a legjobb helyen…
– Szürke a föld…
– Mindenütt a földön…
– Rejts most el…
– Homokba kell írni…
– Tudd van egy gyertya…
– Egy nap mindent újjá teszel…
Nagy örömünkre szolgált, hogy sokan részt vettek a zenés esti áhítaton, még olyan vendégeink is akadtak, akik vették a bátorságot és ismeretlenül látogattak el hozzánk.
Egy sárospataki vendégünk, Katalin, szívesen válaszolt a feltett kérdésekre a templomok éjszakája rendezvény kapcsán.
– Miért döntöttél úgy, hogy részt veszel az adventista közösségi ház templomok éjszakája rendezvényen?
– Egy ismerősöm hívására mentem el, de megvallom őszintén, érdekelt is a program.
– Ez az esti áhítat hagyományos templomi liturgikus alkalom volt, vagy inkább egy újszerű, kreatív ötletekkel megvalósított élményteli alkalom?
– Inkább újszerű élményteli alkalom. Tetszettek a kreatív megoldások.
– Például?
– Zoránnak a Kell ott fenn egy ország című dala mindig is megérintett. Sokat gondolok édesanyámra, akit hirtelen veszítettem el, de ez a dal egy hitkapaszkodót nyújt a föld és az ég közé. A rendezvény előtti napokban éppen arra gondoltam, hogy meg szeretném hallgatni ezt a reményt adó dalt, de valahogy nem sikerült.
Aztán ahogy aznap este ott ülök a gyülekezetben a sorok között, szembe jön velem Zorán dala…. Kell ott fenn egy ország. Épp akkor úgy éreztem, a legjobb helyen vagyok.
Miközben hallgattuk az éneket, mondtam egy imát a szüleimért, a családomért és a húgomért, aki több ezer km távolságra volt tőlem.
– Miben volt ez más a megszokott istentiszteletekhez képest?
A dalok között összekötő szövegeket hallhattunk az adott dal keletkezéséről. Arról is hallottunk, hogy Isten országa jelen lehet a szívünkben, ha szeretnénk.
Éjszakai hangulatot hozott közénk a mennyezetre vetített sok csillag. Egy rövid időre Planetáriummá vált az imaház.
Ajándékként igés köveket kaptunk. Az általam választott kőre az ároni áldás került.
– Melyik dal, vagy történet tetszett a legjobban?
– Itt vagyok a legjobb helyen című dal és a történet, amely a Zorán és testvére Dusán nevéhez fűződik. A nagymamájuk esténként titokban tanította őket imádkozni. A dalszöveg így árulkodik erről: „S ha látta, apánk nem figyel / Esténként súgva kezdte el / tedd össze így a két kezed.”
– Megmozdult benned esetleg valami, ami arra inspirál, hogy tegyél valami jót szűkebb értelemben a családodért, vagy tágabb értelemben az embertársaidért?
– Ez egy nagyon jó kérdés. Már aznap este megfogalmazódott bennem az a vágy, hogy még mielőtt késő lenne, szeretném megtanítani az unokáimat imádkozni!
Szőllősyné Nagy Annamária
