„Menjetek be az ő kapuin hálaadással, tornácaiba dicséretekkel; adjatok hálákat néki, áldjátok az ő nevét! Mert jó az Úr, örökkévaló az ő kegyelme, és nemzedékről nemzedékre való az ő hűsége!” (Zsoltár 100: 4–5)
2017 október 14-én ismét megtartottuk hálaadó istentiszteletünket. Bár városi gyülekezet vagyunk, de a testvérek a saját kertjeikben termelt zöldségekkel és gyümölcsökkel zsúfolásig rakták a hála asztalát. Mindenki pontosan tisztában volt azzal, hogy Isten nélkül semmit sem érne a kerti munkánk és bölcs tapasztalataink. Mind a gyerekek, mind a felnőttek készültek énekekkel, verssel.
Soós Róbert lelkész testvérünk Mózes igéiről beszélt: „És örömet találj mindabban a jóban, amelyet ád néked az Úr, a te Istened, és a te házadnépének” (5Móz 26:11/a). Először is tehát annak örüljünk, amit az Úr ad, és ne a Sátán és a világ által nyújtott elillanó örömöket keressük. Másodszor, tudnunk kell, hogy Isten jó. Vannak olyan dolgok, melyekben nehéz meglátni az örömöt, ilyenek a próbák, amikor „prés” alatt érezzük magunkat, de ezek megedzik a hitünket. Isten eszközei az örök életre való felkészítésünkben az ima, a Szentírás, a közösség, a szolgálat és a próbák. Ha valami rossznak tűnik, vagy nem tudjuk megmagyarázni, Isten akkor is jó, csak mi még nem értjük. Harmadszor pedig, osszuk meg az örömöt másokkal, a családunkkal. A példamutatás a leghatékonyabb, mert a szavaknál sokkal többet mondanak a tettek.
Közösen köszöntük meg Isten gondviselését, szeretetét, a terményeket és minden ajándékát, melyekkel megáldott. Ezentúl pedig az ígéreteit is, melyek mindennap elkísérnek. Végül megemlékeztünk az Ő országában ránk váró áldásokról, ahol már nem csupán egy boldog napot tölthetünk majd el együtt, hanem a teljes örökkévalóságot. Dicsőség az Úrnak, a mi Istenünknek!
(Jónás Tibi, óbkk)
