Szegedi Kovács György költői estje

Ha testvéreink másutt nem is, de a heti Bibliatanulmányok lapjain találkozhattak Szegedi Kovács György verseivel. Műveit mára 11 kötet foglalja magába, és hamarosan készen lesz a következő is. Verseinek egy része nem elmondásra készült, hanem elmélyült olvasásra. Nem is könnyű megérteni, de azoknak, akik erőt vesznek magukon, és félretolják azokat a szellemi termékeket, amelyek a mélyebb gondolkodástól elszoktatnak, egy olyan világ feltárulásában lesz részük, mint azoknak a barlangászoknak, akik a világ legszebb kristálybarlangjait találták meg.

A költőnek szinte egyetlen verse sincs, amelyben ott ne lenne Isten. Ezek a költemények nagyon őszinték, és megtaláljuk bennük a saját vívódásaink, kételyeink, a megváltás átélt élményének valóságát.

  1. április 15-én délután 17 órakor, Újbudán, a gyülekezeti terem adott otthont a költőnek és versei hallgatóságának találkozójára. Kellemes hangulatban érkeztünk, és így is telt az idő. Istennek hála, nem nagy létszámú, de a nemes költészetet valóban szerető közönség jelent meg, és a közel 2 órás vers- és ének-zenehallgatás után nehezen hagyta el a termet.

A versmondókat: Makkos Norbertet, Mudris Anettet és Tokics Marikát csak dicséret illeti a szép kiejtésért, a versek értő tolmácsolásáért. Hálás köszönet a Hungarikum Együttesnek, a tőlük megszokott, letisztult, magas színvonalú ének-zenei szolgálatáért: Kremniczky Gézának és Takács-Mudris Anettnek.

Külön öröm volt a közönség soraiban köszönteni dr. Szigeti Jenőnét, hiszen Szigeti Jenő sok bátorítást és szeretetteljes baráti támogatást adott a költőnek már évtizedekkel ezelőtt is.

A költő életébe, a könnyűnek nem nevezhető gyermekkor megismerésébe, az eltelt időben történt irodalmi tevékenység kiteljesedésébe is bepillanthattunk E. Kökényes Zsuzsának, a régi barátnak közreműködésével, aki bemutatta Szegedi Kovács Györgyöt és vezette a vele folytatott beszélgetést.

Úgy éreztük, hogy a költő egyik pár soros versében megfogalmazott, szinte az egész emberi lét, küzdelem végét jelző tapasztalatot élhettük meg ezen az estén: A kiáltás a koponyahegyről/a Teremtésig visszhangzik;/mintha annak része lenne,/S valaki kihajol belőlem,/megigazítja hófehér köntösét,/egészen a vállamtól/a bokámig.

Mindnyájan, akik jelen voltunk ezen a szép eseményen, éreztük a vágyakozást, hogy bárcsak már úgy élne bennünk Krisztus (Gal 2:20), hogy Ő hajolhatna ki végre belőlünk, „megigazítani” azt a hófehér köntöst, amely egykor minden megváltottat befed (Jel 19:8). Istennek a befejezett teremtés felett érzett egykori öröme, a kijelentés, amelyben „igen jó”-t hallatott a mennyei Szó, ismét felhangzott a „koponyahegyről”: „Beteljesedett, elvégeztetett”.  – Ez lett a bűnbe esett ember „új teremtésének” ára és záloga, és nemsokára ez a Szó tölti be az egész kozmoszt, jelezve az „Új Föld” teremtését. Legyen részünk benne!

 

Egervári Miklós