Bejegyzés

Ahol az üknagymamától kezdve mindenki adventista

Tegye fel a kezét, aki közületek harmad- vagy negyedgenerációs adventista! És ki mondhatja el magáról, hogy ő már az 5. generációja egy hívő családnak? Na, és ki az, aki 5. generációs, és még mind élnek az előtte levők? Sajnos itt már nem sok kéz emelkedhet fel… Viszont nemrégiben hallottam egy családról, ahol ez a ritka szép helyzet van, és örültem, hogy készek mesélni nekünk is kicsit magukról. Purákné Kis Bettit kérdeztem a családjáról.

 

 

– Hogy mutatnád be ezt az 5 generációt?

– Dédnagymamám 91 éves, még mindig külön háztartásban él, ahol főz, mos, takarít, van kertje is, aminek a gondozásához már segítséget kap a családtól. 4 gyermekétől 11 unokája, 17 dédunokája és 11 ükunokája született.

Nagymamám pár utcával arrébb él a nagypapámmal. Nyugdíjas koruk óta, meg persze előtte is, ők csak a családért, a hittestvérekért dolgoztak. Nagypapám most a békési gyülekezet gondnoka. Nagymamám meg nagyon szeret sütni, nincs olyan alkalom, hogy ne lepne meg minket valami finomsággal.

Édesanyám idősekkel foglalkozik: házilag nyújt segítséget nekik. Nagyon szeretik őt a gondozottjai, hiszen Isten szeretete sugárzik róla, minket is sokszor szinte családtagnak tartanak, Bálintnak is küldenek ajándékot.

Én jelenleg a kisfiunkkal, Bálintkával vagyok itthon, egyébként környezetmérnökként végeztem az egyetemen tavaly.

 

– Miként lett belőletek adventista?

– A legérdekesebb dédnagymamám megtérése, hiszen a további generációk már belenőttek, beleszülettek az adventizmusba. Dédi tanyán lakott akkoriban, és arra lett figyelmes, hogy a szomszédai nagyon kedvesek, barátságosak és segítőkészek. Ők szombatonként énekelve mentek haza, és ez nagyon megtetszett neki, meghívta őket magukhoz, persze a család nagyon szívesen ment. Sokat énekeltek közösen, kaptak Bibliát, amit főként dédnagypapám olvasott előszeretettel, nagy figyelemmel. Míg ők eljártak a bibliaórákra, a fiatal szomszédlány vigyázott a gyermekekre, így nyugodtan figyelhettek Isten Igéjére. A dédszüleim végül a következő év tavaszán meg is keresztelkedtek.

 

– Miben ad pluszt a kapcsolatotoknak, hogy nemcsak rokonok, de hittestvérek is vagytok?

– Mindenképpen plusz, hogy a hitbeli dolgokról is tudunk beszélgetni, valamint hogy közösen tapasztalhatjuk meg az ima erejét. Nagyon jó érzés nekem tudni, hogy sokan imádkoznak értem/értünk, bármi történjen is. Ha pedig valami rossz dolog történik a családban, tudjuk egymást támogatni Isten segítségével. Gyerekkoromban például sokat aludtam dédnagymamámnál, és nem kicsi a rokonság, de hallottam, ahogy név szerint imádkozik mindenkiért.

 

– Mit szeretnétek, ha Bálintka továbbvinne majd tőletek?

– Mindenképpen az Istenbe vetett hitet és bizalmat. Úgy gondolom, a dédnagymamám is ezért kapta Istentől ezt a hosszú életet, mert mindig Őrá tekintett, ha bármi volt, mindig Istenhez fordult. Nem azt mondom, hogy nem kell az egészséges táplálkozás, a sport, a pihenés stb., de ezek mind nem sokat érnek, hogyha nincs ott Isten a háttérben, ha nem tudjuk a gondjainkat elé letenni, és nem tudunk neki mindenért hálásak lenni. Ezenfelül szeretném, ha ő is önzetlenül adna másoknak, szeretettel fordulna mindig az emberekhez és tudná, hogy az élet nem könnyű, viszont ha Istennel jár, akkor van, akinek átadja a terhet.

 

Cz. O.

Gyermek- és családmisszió a kecskeméti körzetben

2017. február 4-én a Kecskeméti Gyülekezet lehetőséget kapott megismerni a Tesz-vesz gyülekezet nevű programot. A képzésen résztvevő gyülekezeti tagok lelkesen láttak hozzá a tesz-vesz alkalmak megtervezésének.

Május 27-én tartottuk az első ilyen istentiszteletünket. 20 tettre kész felnőtt sürgött-forgott, hogy egy maradandó élményt nyújtó gyerek-istentiszteletet készítsen elő a gyülekezet népes gyerekcsapatának (21 fő), a hozzájuk csatlakozó vendéggyerekeknek (10 fő) és szüleiknek. A közel 60 résztvevő megtöltötte a tereket. Jó hangulat jellemezte a tesz-vesz gyülekezeti alkalmat. A nap témája Noé bárkája volt, üzenete pedig az Isten iránti engedelmesség és a gondviselés.

Hálásak vagyunk Istennek, hogy sikerült olyan családokat is elérnünk, akik első alkalommal lépték át a gyülekezet küszöbét, és látható módon jól érezték magukat.

Június utolsó hetében folytattuk a gyerekmissziós alkalmaink sorát egy táborral, amit már több éve megrendez a kecskeméti közösség. Az idei napközis bibliatábor témája Dániel története volt, mottójaként pedig „Ha Isten velünk, oroszlánoktól sem félünk!” mondatot választottuk. A táborban 35 gyerek vett részt, melynek egyharmada nem adventista családból érkezett.

Táborzáró alkalomként szerveztük meg a második Tesz-vesz délutánunkat, melyen az elsőhöz hasonló létszámban jelentek meg gyerekes családok. A vendégek között voltak olyan gyerekek, akik részt vettek a táborban, és erre az alakomra elhozták a szüleiket is, voltak visszatérő vendégeink is, akik az első tesz-vesz délutánunkon is jelen voltak. Egy héttel később az egyik anyuka egy videót osztott meg velünk, amint gyerekei otthon az udvaron sorban állva énekelik a tesz-vesz délutánon tanult éneket. Bízunk benne, hogy ezek által is sikerül maradandó élményt nyújtani ezeknek a gyermekeknek, és így az Isten megismeréséhez is közelebb kerülhetnek.

A kecskeméti körzet egy másik kiemelkedő nyári programja az Erdélyi túratábor volt, ahol minden nap megmásztunk egy-egy csúcsot a Tordai-hasadéktól a Vigyázó csúcsig. A túratábor különlegessége, hogy igazi családos tábor volt, a résztvevők életkora 3 és 70 között lévén, minden korosztály képviseltette magát. A tábori áhítatok keretében egy kevésbé ismert bibliai személy, Barnabás történetét ismertük meg. A közös kirándulások jó alkalmat adtak a beszélgetésre, közösségápolásra, egymásra odafigyelésre, egymás támogatására. Így lehetőségünk volt gyakorlatba ültetni a Barnabás történetéből tanultakat. Hálásak vagyunk Isten gondviseléséért és vezetéséért, melyet a tábor egész ideje alatt megtapasztalhattunk!

ÁrPa