Bejegyzés

Keresztségek Veszprém megyében

A 2020-as év sokáig emlékezetes marad a Veszprém megyei gyülekezetek számára, hiszen az Úr 17 testvért vezetett közösségeinkbe ebben az esztendőben. Dicsőség Istennek megmentő szeretetéért, amellyel magához vonzza az Őt keresőket!

Balatonfüreden Gabriella; Nemesvámoson Ibolya, Nikolett és Violetta; Pápán Nikolett és Tamás, valamint 10 Gábor testvér; Veszprémben pedig Ágnes találtak lelki otthonra.

Köszöntünk titeket, testvéreink, Isten nagy családjában! Örülünk, hogy veletek együtt haladhatunk tovább a cél felé, Jézus Krisztus küszöbön álló visszajöveteléig, ahogyan Pál apostol is tette: De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára” (Fil 3:14).

KáTé

Lelkészek ünnepélyes megbízása

A lelkészi életpálya legfontosabb állomása a felszentelés. Két év gyakornokság, hat-nyolc év segédlelkészi szolgálat után az Unióbizottság hoz döntést a végleges felhatalmazásról. Amennyiben a testület egyházterületi javaslat és egy látogatóbizottsági jelentést figyelembe véve felismeri az életre szóló, Istentől jövő elhívás jeleit és gyümölcseit, határozatot hoz a felszentelésről vagy meghatalmazásról, amely lelkészi fogadalmat és felajánló-áldáskérő imádságot is magában foglaló ünnepélyes szertartásban valósul meg. A felszentelt és meghatalmazott lelkészi jogosítvány hasonló jogköröket tartalmaz, azzal a különbséggel, hogy a meghatalmazott lelkész csak az adott unió területén végezhet lelkészi megbízást igénylő feladatokat, míg a lelkészi felszentelés világszéles felhatalmazást jelent. A fogadalom, a megbízás, az áldáskérés és a felelősség ugyanaz. Árvai Tamás a Tiszavidéki Egyházterületnél kezdte a szolgálatát, Stramszki István és Frend László öt éve csatlakoztak a Hetednapi Adventista Egyházhoz és a Dunamelléki Egyházterület alkalmazásába kerültek. Életükre és szolgálatukra Isten áldását kérjük ezúton is. (det)

Különleges szombatban lehetett részünk 2020. szeptember 26-án. A Kecskeméti Gyülekezetet érte az a megtiszteltetés, hogy megszervezze azt a lelkészszentelő ünnepséget, melynek keretében három testvérünk kapott lelkészi megbízást: Frend László a hévízi körzetből, Stramszki István DET kincstárnok és Árvai Tamás a kecskeméti körzetből.

A jelenlegi járványhelyzetre való tekintettel és valamennyiünk egészségét szem előtt tartva úgy döntöttünk, hogy nem a kecskeméti kápolnában adunk helyet ennek az ünnepélyes alkalomnak, hanem a nagyobb létszám befogadására képes kecskeméti baptista imaházban, amit sikerült is erre a napra igénybe vennünk.

Az érintett körzetekből összesen 100 fő jött össze ezen a szombaton, hogy együtt ünnepeljünk lelkészeinkkel. A lelkészszentelő istentiszteletet Csizmadia Róbert uniótitkár nyitotta meg, akitől megtudhattuk, hogy mit is jelent a felszentelés és a meghatalmazás, valamint arra is felnyitotta a szemünket, hogy mindannyian kaptunk kézrátétel általi megbízást a szolgálatra (Krisztus misszióparancsa) a keresztségünk alkalmával. Valamennyien rendelkezünk lelki ajándékokkal, melyeket azért kaptunk Istentől, hogy azokkal mások áldására lehessünk.

Ezt követően a felszentelésre váró testvéreink bemutatása következett: Árvai Tamásról Csizmadia Róbert, Stramszki Istvánról Ősz-Farkas Ernő DET elnök, Frend Lászlóról pedig Bihari Csaba DET titkár beszélt barátsággal és nagy szeretettel; jó volt őket hallgatni, és testvéreink életéről, családjaikról többet megtudni.

A bemutatkozások után Ócsai Tamás unióelnök beszélt a lelkipásztori szolgálatról  ApCsel 22:14–15 verseiben foglaltak fényében. Pál apostol élettörténetén keresztül elmondta, hogy a lelkipásztori szolgálat sohasem volt könnyű. Hangsúlyozta, hogy bármely szolgálat, így a lelkipásztori is Isten kiválasztásával, elhívásával kezdődik. Elmondta továbbá, hogy a szolgálat elengedhetetlen feltétele, hogy személyesen ismerjük azt a valakit, aki elhívott minket, és ha naponta igényeljük az Ő vezetését, akkor nem lesz kérdéses számunkra, hogy mi a feladatunk.

Ezután a lelkészi fogadalom ünnepélyes pillanatai következtek, amikor Isten, a mennyei seregek és Isten földi gyermekei előtt felruházták testvéreinket egyházi tekintéllyel, hogy őrállók legyenek és szolgáljanak mint pásztorok.

Nagyon szép pillanat volt, amikor lelkészeink és feleségeik letérdeltek egy közös, áldáskérő imádságra.

A megbízási okmányok átadását követően a lelkészcsaládok nevében Ócsai Irénke, a lelkipásztori közösség nevében pedig Csizmadia Róbert köszöntötte a felszentelt lelkészeinket és családtagjaikat egy-egy kedves ajándék kíséretében, valamint az érintett körzetek képviselői is nagy szeretettel köszöntötték őket.

Az istentisztelet meghittségét és ünnepélyességét emelték az igényes zenei- és kórusszolgálatok.

Az ünnepélyes testvéri együttlétet egy nagyon ízletes – a járványügyi szabályokat tiszteletben tartva –, egyéni csomagokból álló közös ebéddel és meghitt beszélgetésekkel zártuk a baptista imaház szép kerthelyiségében.

„…Íme, mily jó és mily gyönyörűséges, amikor együtt lakoznak az atyafiak!” (Zsolt 133:1).

 

Farkas Réka

Templomok éjszakája Kecskeméten

A Kecskeméti Gyülekezet egyik missziós profilja az Ambrus Anett által szervezett zenés áhítatok. Szeptember 12-én este 8-ra, a Templomok éjszakájára terveztük az évadnyitó koncertet, de komoly aggodalommal töltött el bennünket az emelkedő koronavírus-megbetegedések száma. Lehet, hogy le kellene fújni az egészet? Vagy kockáztassunk? Végül is úgy döntöttünk, hogy a gyülekezet udvarán rendezzük meg az alkalmat.

Nehezen hozhattunk volna ennél jobb döntést. Így nemcsak a fertőzés veszélyét minimalizáltuk, de programunk olyanok számára is hozzáférhetővé vált, akik csak véletlenül kanyarodtak arra. A gyülekezet előterét misztikusan beragyogó mécsesek és a kerítésre erősített, fényesen lobogó fáklyák keveredve Mozart muzsikájával és Ellen White elveszett juhról szóló példázatával olyan hangulatot varázsoltak, mely felejthetetlen élményt nyújtott a hallgatóságnak – akár bent ült az udvaron, akár megállt a kerítésen kívül, akár online követte az eseményt. Mintha csak Jézus mondása teljesedett volna be konkrét és átvitt értelemben egyaránt: a lámpást nem a véka alá, hanem a lámpatartóba tettük (Mt 5:15). Üzenetünk messziről látható és hallható volt, Isten mindenki életébe fényt és harmóniát akar vinni.

Köszönjük a gyülekezetünk, és annak holdudvarában lévő zenészeinek, és köszönjük Istennek!

 

Árvai Tamás

Lelkészbeiktatás Ráckevén

Ünnepélyes istentisztelet keretében köszöntöttük a Ráckevei Gyülekezet új lelkészét, Bihari Csabát szeptember 12-én, dr. Ősz-Farkas Ernő területi elnök igei gondolatainak kíséretében. Az igehirdetésen Ősz-Farkas testvér hangsúlyozta, hogy az evangélium kincs és nem szégyen, és a gazdagsággal, amelyet ad, nem az ember rendelkezik, hanem sáfárkodik. Isten azt mondja, hogy őrizzük ezt a kincset, és ne szégyelljük az evangéliumot!

Bihari Csaba köszöntő szavaiban ugyanezt a gondolatot folytatta Pál szavaival 1Korinthus 1. fejezetéből: az igazi gazdagság Isten kegyelmét Krisztusban elfogadni.

A beiktató imádság után Ócsai Sándor, a gyülekezet presbitere ünnepélyesen átadta a gyülekezet kulcsát, majd a kórus az Ézs 6:8-ra írt, „Küldj el engem!” c. énekkel köszöntötte az új lelkészt – természetesen maszkban.

 

Csírkés Sára Borbála

Festőkör Székesfehérváron

Évek óta dédelgetett álom valósult meg idén márciusban. Biztató volt hallanunk a „Bajai festőkör” sikeres működését, és mi itt, Székesfehérváron is elkezdtük szervezni a festőkört. A Bibliai Szabadegyetemre járt egy kedves hölgy, Szemenyei Éva, aki több festőiskolát végzett, Art-díjas művész, és elvállalta, hogy vezeti, tanítja a jelentkezőket. Évikével közben a Bibliát is „tanuljuk”. Imádkoztunk, gondolkodtunk, pályáztunk, meghirdettük. Végül annyi jelentkező gyűlt össze, hogy volt olyan alkalom, amit háromszor kellett megismételni, mert egyszerre nem fértünk volna a terembe, nem szólva arról, amikor a járvány miatt nagyobb távolságra kellett ülniük a festőtanulóknak.

A programot több helyen is meghirdettük: a szabadegyetemen, a testvér-gyülekezetünk által vezetett egészségügyi missziós programokon, az osztálytársak, a barátaink, ismerőseink között. Jelentkezett fiatal, idős, férfi, nő. Nagyon örültünk mindenkinek, és főleg annak, hogy az első gondolat után, amely mindenki fejében így fogalmazódott meg: „én ezt biztosan nem tudom megcsinálni”, a végén mindenki örömmel vitte haza a kész művet.

Egykori lelkészünk, Kökényes Zsuzsika személyében kedves támogatóra találtunk, aki rövid bibliai gondolattal, imával kezdi meg az alkalmakat, de Hites Gábor, mostani lelkipásztorunk is szívesen vállalja a kis lelkes csapat köszöntését.

A márciusi két alkalom után júniusban és júliusban tudtuk folytatni a művészet tanulását. Széntechnikával kezdtünk, és szeptember végén, ha lehet, már olajfestékkel szeretnénk dolgozni.

Az elmúlt hét alkalmon több mint negyven személy tapasztalta meg az alkotás örömét. Szinte mindannyian laikusok vagyunk, de egy jó tanító sokat segíthet a kezdeti nehézségekben. Idővel szeretnénk kiállításon is megmutatni az elkészült képeket. Talán ajándékozhatunk is az elkészült rajzokból, festményekből. Az örömünk az, hogy új embereket tudtunk megszólítani; sok kedves személy, aki más rendezvényünkre nem jönne el, itt örömmel vesz részt az egyes festőköri kurzusokon. Nem látjuk pontosan, kinek, hogyan segítünk ezzel a programmal, milyen tapasztalatokat, örömöket tartogat nekünk Istenünk, de hálát adunk mindenért.

 

Kovács Györgyné Fazekas Piroska
Székesfehérvár

Hírek az Óbudai Gyülekezet életéből

Presbiterszentelés és bababemutató

A több hónapos bezártságot az Óbudai Gyülekezet életében egy igencsak eseménydús időszak követte. 2020. július 11-én együtt örülhettünk a Horváth házaspárral, Robival és Zsuzsival, akik elhozták gyermeküket, a kis Bálintot, hogy bemutassák az Úrnak. Ez az alkalom kettős ünnep volt, ugyanis a fiatal apuka, Horváth Róbert testvér maga is részese lehetett egy új szakasz kezdetének az Úr szolgálatában. A felszentelő imában Isten áldását kértük presbiteri szolgálatára.

 

Lelkészbúcsúztatás

A különleges események sorozata folytatódott a követő szombaton is, amikor Bodnár János testvér több évtizeden át tartó lelkészi munkáját zárta le, melyből közel 7 éven keresztül az Óbudai Gyülekezetet építette, lelki és fizikai értelemben egyaránt. János testvér – amint sokak előtt ismert – mindig szívén viselte a közösség lelki, ugyanakkor fizikai épületének is az állapotát.

Nem volt ez másként a Beszterce utcai gyülekezetben sem. Ő, akit joggal nevezhetünk „építő prédikátornak”, 2013-ban, amikor elkezdte szolgálatát Óbudán, mint építkezésben jártas szakember, azonnal meglátta a gyülekezeti ház gyenge pontjait, és már abban az évben papírra került a terv, amit kivitelezés követett. 2014-ben sikerült is átadni egy teljesen megújult, és megszépült épületet. A megszépült imaház természetesen csak akkor éri el rendeltetésének valódi célját, ha a lelki ház, vagyis a közösség is megújul. A gyülekezet komoly imába kezdett, hogy a 35-40 fős, többnyire szépkorú tagság átlagéletkora „fiatalodjon”. Az Úr hamarosan meg is válaszolta ezeket a kéréseket, ugyanis 2015 nyarának végén közel 35 – korábban a KERAK-hoz tartozó – testvér fejezte ki, hogy a Hetednapi Adventista Egyház Óbudai Gyülekezetének tagja kíván lenni.

A gyülekezet nevében ezúton is szeretnénk kifejezni köszönetünket Bodnár János és Bodnár Jánosné Zsóka testvéreknek, valamint lányuknak, Emesének és fiúknak, Benjáminnak a közösség fizikai és lelki építésében végzett áldozatkész szolgálatukat.

 

Lelkészbeiktatás

Augusztus 29-én került sor a körzet új lelkipásztorának, Szilvási-Csizmadia Andreának a beiktatására, aki öt év szülési szabadság után tér vissza a szolgálatba. A beiktatást dr. Ősz-Farkas Ernő egyházterületi elnök testvér végezte. Andrea 2009-ben a Budapest-Rákoscsabai körzetben kezdett lelkészgyakornokként, majd 2011-től három éven át volt a Székesfehérvári körzet lelkipásztora. Presbiteri felszentelésére, valamint meghatalmazott lelkészi megbízására 2013-ban került sor.

Andrea a bemutatkozó szolgálatában 2Kor 4:5–10 igeszakasz alapján arról beszélt, hogy Isten belénk, cserépedényekbe hatalmas kincset rejtett, az evangéliumot, melyet őriznünk és továbbadnunk kell a körülöttünk élőknek. A kincs a lényeg, nem mi. Ezért hát közös szolgálatunkkal emeljük magasra Krisztust, Isten megváltó szeretetét, és forduljunk ezzel a szeretettel egymás felé.

Isten áldását kívánjuk szolgálatára és családjára. Férje, Ádám, valamint lányaik, Blanka és Abigél szintén gyülekezetünket fogják erősíteni. Dr. Szilvási András testvér, az ATF tanszékvezetője, a lelkészváltás után is folytatja 2019-ben megkezdett támogató lelkipásztori szolgálatát körzetünkben.

Egyed Róbert

Közösségfejlesztő program

Az 1990-es években Christian Schwarz német teológus figyelte meg, hogy a fejlődő keresztény közösségek rendelkeznek 8 minőségi jellemzővel (megerősítő vezetés, ajándékalapú szolgálat, szenvedélyes hitélet, hatékony struktúra, inspiráló istentisztelet, holisztikus kiscsoportok, szükségorientált evangelizáció, szeretetteljes kapcsolatok).

A természetes közösségfejlődés az ezekre való tudatos odafigyelés. Ezt segíti az NCD. A magyarországi alapítók, Süveges Gergő és Margit a következőképpen fogalmaznak: „A Természetes Közösségfejlődés (Natural Church Development) abban segít, hogy egy krisztuskövető közösség – tartozzon bármelyik felekezethez – egyre egészségesebben működjön, és egyre jobban betöltse Isten által neki szánt hivatását.” A Kormány pályázata lehetőséget biztosított az adventista egyház 3 közösségének is, hogy az NCD segítsége által tudatosan mérjék föl saját közösségüket, és közösen építhessék a gyülekezetet.

Könyvtárat neveztek el egy adventistáról

Július 25-től Pilisszántó könyvtára immár Kormos Sándor nevét viseli. Az ünnepélyes keretek között megrendezett névadó esemény egyszerre volt fájdalmas és örömteli, hiszen Sándor idén márciusban távozott közülünk. Neve ugyanakkor örökre összefonódott a magyarországi szlovák nemzetiség kultúrájával.

Sándor kimagasló és példaértékű tevékenységet végzett ebben a gyökereit semmibe vevő, romboló világban. Tagja volt a Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének, a L’udové noviny hazai szlovák hetilap szerkesztőségének, valamint tanított a budapesti és a békéscsabai szlovák iskolában. Emellett hosszú évekig dolgozott az Etnikum Tankönyvkiadóban. Költőként és műfordítóként rengeteg verset szerzett. Műveit olvasva elmondható róla, hogy kiválóan forgatta a tollat magyarul és szlovákul egyaránt. Összesen hat önálló kötetet adott ki. Sándor a szavak világán kívül a zenében is otthonosan mozgott. A „F santofském, Pilíši” (A szántói Pilisben) c. népdalgyűjtemény 360 szlovák népdalt dolgoz fel, melyekből a névadó rendezvényen elhangzott néhány, a helyi hagyományőrző kórus előadásában. Vezette a békéscsabai szlovák iskola mandolinzenekarát, a budapesti iskolában gitárszakkört tartott, továbbá Pilisszántón és Piliscséven tanított gyerekeket gitározni. Az utolsó tanítványa is fellépett a rendezvényen. Nemhiába írta róla költőtársa, Králik Aladár: „Kormos Sándor kétségtelenül a legsokoldalúbb, nyugtalan szívvel és átható értelemmel megáldott magyarországi szlovák költő.”

Sándor kulturális tevékenysége mellett a Hetednapi Adventista Egyház Zuglói Gyülekezetének aktív tagja volt. A település polgármestere és egyben az esemény házigazdája, Csicsmanczai Tamásné a Zuglói Gyülekezetet is meghívta. A gyülekezet lelkészi köszöntővel, verssel és Sándor egyik zenei szerzeményének bemutatásával járult hozzá az ünnepséghez. Sándor minden újszülöttnek írt „babazenét”, melyet a gyerekbemutatón hallgatott meg a gyülekezet. Mély bibliaismeretével és sajátos humorával különleges légkört teremtett a szombatiskolákon. Hamisítatlan kovászos uborkáját a közös ebédek elmaradhatatlan köreteként tartotta számon a gyülekezet.

Sándor minden adventista számára követendő példa, hiszen talentumaival egy kis közösséget gazdagított, önzetlenül. Egy helyi nemzetiségi kultúra virágzik még évekig neki köszönhetően. A pilisszántói közösség hálája jeléül egy könyvtár őrzi tovább mindazt, amit Sándor képviselt egész életében.

Ősz-Farkas Ábel, történelem-könyvtár tanári szakos hallgató

Hogyan kössük le a tiniket? – A tinédzserek hitoktatása

„Míg a kisgyermekek könnyen szerethetőek, addig a tinik az a korosztály, amelynek a viselkedését nem könnyű elviselni, hát még szeretni. Lázadnak, a maguk útját keresik” – így indította Kerekes Szabolcs, a ReMa Alapítvány munkatársa 2019. november 10-én a Budapest Újbudai gyülekezetben megtartott országos Gyermektanítók és szülők képzését.

A tinik azok a 11-14 évesek, akiknek bizonytalan az identitásuk: már nem szeretik, ha gyerekeknek nevezzük őket, de nyilvánvalóan még nem is felnőttek. A testükben végbemenő változások hatására tele vannak félelemmel, csúnyának, esetlennek érzik magukat, és azt gondolják, hogy ezentúl már csak ilyenek maradnak. Eddigi gyermeki hitüket megkérdőjelezik, elutasítják (lehet, hogy nem is tudatosan), de mindenképpen újraépítik a hitüket. A korábbi módok, ahogyan a bibliai történeteket elmeséltük nekik, már meseszerűen hangzanak a számukra, gyerekesnek élik meg. Érzelmileg és identitásukban olyan gyors és speciális változások vannak, hogy azzal, hogy keresztény igazságokkal „bombázzuk” őket (pl. imádkozz és olvasd a Bibliát mindennap), nem érjük el őket. Igyekezzünk a problémáikra egyedi üzenetekkel válaszolni. Jó beszélgetési téma például a tisztelet, a harag, a félelem, a társaság nyomása, a férfi/női identitás szépsége stb. A Biblia tele van a tinédzser korosztályhoz kapcsolódó üzenetekkel.

A mintegy 25 résztvevő nem csak a tinédzser (11-14 év) és kamasz (14-18 év) lélek jellegzetességeit ismerhette meg, az előadó rávilágított arra is, hogy a tinédzserekkel folytatott munka elsősorban közösségépítésből (közösség Istennel és egymással) és nem ismeretátadásból áll.

A gyülekezeti tinédzsercsoport nem természetes közösség. Azért jönnek ide a tinik, mert szüleik ebbe a közösségbe járnak. Míg egy sportklubban, zenekarban azonos a gyerekek érdeklődési köre, egy gyülekezeti tinédzsercsoportról ez nem mondható el. Egy tanítónak heti 2-3 óra áll a rendelkezésére, hogy közösséget formáljon a fiatalokból. Egy jó közösség olyan, ahol a tini azt érzi, hogy elfogadják, ahol jól érzi magát. Forduljunk feléjük megértéssel, akkor is, ha olykor furcsán viselkednek (végigvihogják az órát), esetleg lázadnak dolgok ellen. A cél az, hogy a gyerekek barátokká váljanak, hogy segítsünk nekik megtalálni az utat egy egészséges hit kialakításához, hogy legyen egészséges csoporttudatuk, hogy tudják miért tartoznak ehhez a közöséghez (már nem csak a szüleik miatt).

A közösségépítés eszköze lehet:

– A művészet (pl. dráma, báb, pantomim csoport). Határozzunk meg egy értelmes célt, legyenek fellépési lehetőségek a gyülekezetben és azon kívül is.

– A zene (dicsőítő csoport, zenekar). Időnként vezessék a tinik a gyülekezetben a dicsőítést, éneklést.

– Sport (foci, röplabda, különböző játékok).

– Szeretetszolgálat (mozgássérültek, öregek, értelmi fogyatékosok között). Olyat csinálhatnak, aminek értelme van, és ez magasabb szintű cél, mint például egy kosárlabdacsapat. Ez a tevékenység a személyiségük fejlődésében nagyon sokat segít.

Köszönjük Szabolcsnak, hogy segített nekünk megérteni a kamaszok gondolkodásmódját, a tini közösség mibenlétét és fontosságát, valamint gyakorlati tanácsokkal látott el bennünket egy befogadó, interaktív, kooperatív és érzelemteljes tiniközösség kialakításához!

Ezúton szeretném megköszönni az Újbudai Gyülekezet lelkészeinek, hogy rendelkezésünkre bocsátották az imatermet, a gyermektanítóinak pedig a szívélyes vendéglátást és meleg teát!

A következő képzés, amelyet a Családi Osztállyal közösen tartunk, 2020. november 15-én lesz. Vendégelőadónk Karen Holford, a divízió Családi Osztályának vezetője, a 100 kreatív módszer könyvsorozat szerzője lesz. Szeretettel várjuk a tanítókat, a szülőket és az érdeklődőket!

Mihalec Dóra
Gyermekszolgálatok Osztálya

 

A hála és az öröm napja Pestlőrincen

Keresztségi istentiszteletünk volt 2020. február 15-én gyülekezetünkben. Négy Gábor-család kötött szövetséget Istennel.

Nemcsak a menyben volt ünnep és öröm ez alkalommal, hanem a keresztelkedő testvérekkel együtt örvendő gyülekezet és a nagy családi közösség is hálás szívvel fordult Istenhez és örült együtt a keresztelendőkkel.

A keresztségi istentiszteleten Igét hirdetett Henter Barna lelkész, aki  kiemelte, hogy a keresztelő-medence bár egy fontos állomás egy keresztény életében, de a célba érkezéshez fontos mindennap Isten mellet dönteni, és a mindennapi teendők közepette vele haladni az úton.

Az alkalmat még ünnepélyesebbé tette Bereczki Csaba pánsípos szolgálata.

Isten vezetését és áldásait kívánjuk a megkeresztelt családok részére!

 

Deák Klára és Vilmos