Parádfürdőn táboroztunk a Terézvárosi Gyülekezet Gyermekiskolájával
Idén először új helyszínen, a Mátra hegység északi oldalán fekvő Parádon tartotta a Budapest–Terézvárosi Gyülekezet a nyári gyermektáborát 2022. június 19. és 24. között. A gyermekiskolánk vezetője, Pacsai Teca által szervezett táborban összesen 52 fő vett részt, a gyerekek életkora a két hónapos csecsemőtől kezdve a 17 éves korig terjedt. Nagyon mozgalmas, de csodálatos négy és fél napot tölthettünk el együtt, közösségben Istennel és egymással.
A tábor témája a Tízparancsolat volt, ezt dolgoztuk fel a reggeli, illetve esti áhítatok alatt az óvodás, kisiskolás, és kamasz csoportokban. A tanítók a gyermekeket bevonva, életkori sajátosságaikat figyelembe véve, interaktívan vették át az Isten által az emberiségnek adott törvény fogalmát, jelentőségét és a mai, mindennapi életünkben való gyakorlati szerepét. A felnőttek számára lelkészünk, Szabó János és felesége, Timi tartottak mély beszélgetést a megbocsátásról. Végigvettük, hány fajtája van a megbocsátásnak, miért nehéz gyakorolni, mit jelent és mit nem vár el tőlünk Isten, miután elárultak, illetve hogy függ össze a bizalommal, hol vannak a határaink.
A Muskátli vendégház két épületében szálltunk meg, ami egy adventista testvérünk tulajdona. Háromszori finom, változatos étkezéssel készültek, húsos, vegetáriánus, vegán és gluténmentes menü közül választhatott mindenki kedvére. A gyülekezet mindennap egy-egy gombóc fagylalttal kedveskedett a gyerekeknek, ami nagyon jólesett a hőségben.
Sokat énekeltünk tábori- és gyerekdalokat, gyülekezetünk kórusvezetője, Tajti Enikő segítségével, szintetizátor kísérettel, Döbrei Judit pedig csengettyűzést is tanított – a gyerekek nagyon ügyesen és szívesen játszottak ezen a szép hangszeren. A vendégház kertjében sokat sportoltak, volt csapatjáték, óriás kötéllel együtt ugrálás, célba dobás, és persze a reggeli torna, amire trombita ébresztette a tábort.
Az érkezés napján a környéket, a gyógyvizéről híres Parádot és Parádfürdőt jártuk körbe, ami Parádsasvárral együtt 1847-ben került a Károlyi család birtokába. Ismerős idegenvezető kalauzolt el a háromdinasztiás grófi család emlékét őrző helyszínekre: a Cifra istálló, a Károlyi (korábbi Grassalkovich)-kastély, a Parádfürdői Park és a több mint 300 éves Rákóczi-fa – amelyre felmásztak a gyerekek –, a gesztenyefasor, az Ybl Miklós által tervezett Parádfürdői Állami Kórház mind különösen szép történelmi és természeti kincsek.
Másnap a parádsasvári üveggyár egyedülálló élmény volt: a szemünk előtt készítették a különböző formájú, méretű és színű üvegeket, például üvegrózsát, piros és kék liliomot, hattyút, miközben sok érdekességet tudhattunk meg és vásárolhattunk. A Németországból rendelt pasztillát 1040 fokos kemencében megolvasztják, majd egy rúddal óvatosan kiemelik és különböző alakúra fújják. Délután Magyarország legmagasabb természetes vízeséséhez, a 10 méter magas Ilona-völgyi vízeséshez túráztunk a meseszép mátrai erdőben – egy aktív játszóterezést követően a kisbabákat a hátukon vitték az anyukák a patak mellett kanyargó meredek, vadregényes terepen, de megérte a fáradtságot!
Kedden délelőtt tábori programok és pólófestés, délután pedig egy hűsítő strandolás várt, ami a legtöbb gyerek kedvenc élménye volt. Az utolsó egész napunkat Egerben töltöttük, ahova busszal utaztunk. A Dobó téren csoportkép készült a festett pólókban, majd az egri vár lábánál lelkészünk történészként mesélt Eger ostromáról. Lenyűgöző, hogy a maroknyi, kétezer várvédő az ötvenezer fős török sereggel szemben győzelmet aratott, sőt a törökök száz évig vissza sem tértek – ez bátorságuknak, kitartásuknak, hitüknek s az összehangolt munkának köszönhető. A Palacsintavárba sétálva különleges, habos palacsintákat kóstolhattak meg a gyerekek a gyülekezet jóvoltából, és még a szuvenír boltra is jutott idő. A búcsúesten a vacsora után köszöntöttük a gyermektanítókat, foglalkozásvezetőket és a gyermekiskola-vezetőt szolgálatkész munkájukért, aki még más meglepetést is tartogatott: két hatalmas és elképesztően finom torta érkezett a cukrászdából, amit közösen fogyasztottunk el. Nemsokára elkészült a tábortűz, melynek fényénél sokat énekeltünk, majd már szokás szerint mindenki elmondhatta, hogy mi volt számára a legnagyobb élmény a táborban. A gyerekek nagyon izgatottak voltak, késő estig „bandáztak” a barátaikkal a másnapi elválás előtt.
Aki elfelejtett volna jókedvet hozni, arra itt ráragadt. Az önfeledten játszó, vidám gyermekek, az aktív fiatalok, a finom falatok, jó beszélgetések, a szívből jövő énekszó és csilingelő csengettyűk hangja, a közösségben rejlő erő, a felemelő lelki tanítás és a festői hegyvidéki táj békéje messze űzték a hétköznapok gondjait. Köszönet Urunknak és gyülekezetünknek ezért a lehetőségért!
Dr. Boros-Kovács Szilvia
