Bejegyzés

Dunaújvárosba látogatott a Szüret utcai gyülekezet

Fantasztikusan zárult az augusztus Dunaújvárosban. Több Szüret utcai család látogatta meg kis gyülekezetünket ezen a szombaton. Kevésnek bizonyult a bekészített 40 szék. Először egy interaktív szombatiskolában volt részünk, majd három fiatal taggal bővült gyülekezetünk taglétszáma: Nagy Imre testvér, felesége, Enikő és kislányuk, Niki  szeretnék szolgálatukkal erősíteni kis gyülekezetünk munkáját.

Ezután a gyermekek, fiatalok, és a régebben volt gyermekek szolgálatában gyönyörködhettünk, végül Gyetvai Gellért testvér nagyon komoly, aktuális próféciamagyarázatát hallgathattuk meg.

Az ebéd, majd a csoportos, jó hangulatú beszélgetés után a csapat közösen kirándult a Szalki szigetre. Ott még folytattuk a beszélgetést és szeretetünk kifejezését.

Olyan hálásak vagyunk a jó Istennek ezért a napért. Azért, mert az irtózatos meleg ellenére, velünk volt. És mert testvéreink is kifejezték, nem vagyunk egyedül. Bizony, jó tudni, hogy egy nagy család része lehetünk. Számomra még külön öröm volt látni Kovács Zsuzsikát, aki egész életére odaszánt, elkötelezett, gyermekszerető gyermektanító lett. Isten áldása kísérjen mindannyiunkat egészen a célig!

(GyP)

Balatonlellén jártunk

Dunaújvárosban bár nagyon kevesen vagyunk, de lelkes a kis csapatunk. Az idén márciusban kaptunk a várostól egy kis bérleményt – az egyik, már nem üzemelő iskolában egy termet –, azóta több dologgal is próbálkoztunk. Programjainkat Reménypont néven indítottuk. Bibliaolvasó kör, egészség-előadások, szabadegyetem, kreatív klub. Volt, ami bejött, volt, ami kevésbé.

Azért, hogy előkészüljünk, feltöltődjünk az őszi folytatáshoz, augusztus 22-én ellátogattunk Balatonlellére. Jöttek velünk néhányan a barátaink közül is. Bekapcsolódtunk a nyugdíjas tábor aznapi programjába, és igazán nagyon jól éreztük magunkat. Sokat énekeltünk, beszélgettünk, fürödtünk. Igazán szép és tartalmas napot töltöttünk együtt.

Megújult lelkesedéssel, tervekkel nézünk előre. Szeretnénk a városban minél több embert elérni a programjainkkal. Hiszünk abban, hogy Istennek még sok népe van ebben a városban, és szeretnénk jó eszközök lenni abban, hogy segítsünk az embereknek megtalálni azt, aki a megoldást hozza az ő számukra is.

(GyP)

Az idősek otthonában jártunk, Dunaújvárosban

Lelkes kis csapatunk a hajléktalanszálló után most az időseket kereste fel a Duna soron. Vittünk, és kaptunk sok mindent! Vittünk énekeket, zsoltárt, jelenetet, mosolyt, könyveket, Igét, és kaptunk rengeteg boldog tekintetet, együtténeklést velünk, könnyet és örömöt. Olyan jó volt náluk és velük!

Voltak, akik emlékeztek előző ottlétünkre. A felajánlott könyv, amit ajándékba vittünk, bizony kevés lett. Annyira boldogok voltak, hogy nemcsak karácsony táján nyitja rájuk az ajtót valaki, hanem így, évközben is. Mi meg kaptunk rengeteg megerősítést, bátorítást és erőt. Már megvan a következő idősek otthona, és az időpont is, ahova megyünk. Szeretnénk, ha ez a vírus más gyülekezeteket is megfertőzne.

 

Gyürüs Istvánné

Szeretetszolgálat Jézus lábnyomán

A Győri Gyermekvédelmi Központban – Karácsony előtt a norvég Utekontakten Nittedal partnerszervezet munkatársaival, külföldi és magyar önkéntesekkel ismét ellátogattunk Győrbe, ahol találkozhattunk azokkal a gyerekekkel is, akik a nyári ADRA táborokban részt vettek.

Bodnár Zsóka hitoktató, és kuratóriumunk tagja tanulságos, valós sikertörténetet mondott a gyerekeknek és fiataloknak. Az „Áldott kezek” című dokumentumregényről mesélt, dr. Ben Carson adventista sebész élettörténetét megrázóan tárta a gyerekek elé, hogy mekkora erő rejlik a szorgalommal végzett munkában és tanulásban. Kiemelte, hogyha Isten is megáldja mindezt, akkor nagy távlatok nyílnak meg a nehéz sorsú gyerekek előtt is, csakúgy, mint a kis Ben életében.

Ajándékokat, játékokat, ruhaneműt vittünk a kis barátainknak, ők pedig tiszta szívből örültek neki. Számos kisgyermeket és fiatalt ismertünk meg, akik az intézmény újabb lakói, de sikerült velük is beszélgetnünk. Komolyabban és vidámabban is. Jutott idő játékra, nevetésre is, hisz nagy szükségük van a gyerekeknek a jókedvre, szeretetre és együttérzésre. Mindegyikük egy-egy mély sebet, fájdalmat hordoz a kis szívében. Akadnak olyanok, akiket a szülei egyáltalán nem látogatnak. Gyermekvédelmi programunk jelmondata most is mélyen igaz volt: „Fontos vagy Istennek!”. Ebben a helyzetben nyomatékosan igaz ez, amikor a szülő nagyon-nagyon messze van!

 

Dunaújvárosban – A kis csapatot nagyon várták már a gyerekek a Dunaújvárosi Család- és Gyermekjóléti Szolgálatnál is, melynek munkatársai erre az alkalomra meghívták azokat a gyermekeket, akik szüleikkel krízishelyzetben élnek.

Pappné Szigeti Gyopár, hűséges önkéntesünk karácsonyi története után élelmiszer egységcsomagokat, téli ruházatot és karácsonyi ajándékdobozokat osztottunk, és sokat játszottunk, beszélgettünk velük.

 

Ózdon – Az Ózdi Család- és Gyermekvédelmi Központban az intézet munkatársai összeállított kép- és videofelvételekkel vártak ránk. Levetítettek néhány emléket a nyári tábor programjairól, pillanatképeiről, mely (egyéb visszajelzések mellett) tükrözi azt, hogy a mélyszegénységben élő gyermekek részére az ADRA tábor hatalmas jelentőséggel bír.

A gyerekek kedvence, „Zsóka néni” tanulságos története itt is nagyon megérintette őket, majd ezt követően közös játék vette kezdetét, utána élelmiszercsomagok, ajándékok kerültek kiosztásra.

Ózdon családlátogatáson is voltunk. Egy nehéz szociális helyzetben élő, 8 gyermekes családnál, ahol az apuka az egyedüli kenyérkereső. Kevés fizetésért 60 km-re jár dolgozni, hajnali 4 órakor kel és esténként 8 órára ér haza. Másfél szobában laknak, 2 heverőn 4 gyerek alszik, a nagyobb ágyakon 3-3 fő. Csak így férnek el…

Az ajándékoknak és az élelmiszernek nagyon örültek itt is! Munkatársaim és az önkéntesek nevében mondhatom, hogy jó volt részese lenni a segítségnyújtásnak, és jó volt mosolyt csalni a gyermekek arcára! Hálás szívvel köszönjük meg minden támogatónknak adományait!

 

Lőrincz Melinda

Beszámoló Dunaújvárosból

Egy kedves testvérnő jóvoltából sikerült testvéreinknek és barátainknak egy komolyabb könyvcsomagot adnunk 2017 utolsó napjaiban. Az volt a vágyunk, hogy a kb. 10-10 ezer forint értékű könyvet osszák szét barátaiknak, ismerőseiknek, és beszélgessenek el velük.

Szeretnék idézni a beszámolókból

  • A munkatársaimnak ajándékoztam a könyveket. „A nagy küzdelem” c. könyvből csak egy maradt, de már annak is van helye. Öröm volt látni örömüket.
  • Én minden kolléganőmnek a hit általi megigazulásról szóló könyvet adtam ajándékba. Olyan jó volt velük a könyv kapcsán beszélgetni.
  • Én 24 db „Szeretetre vágyunk” című könyvet adtam a kollégáimnak. Egyikük magához ölelte. „Éppen erre van szükségem” – mondta. A másik azt mondta: „Ennél szebb és jobb ajándékot nem kaphattam volna, mint ez a könyv!”
  • Én az idén a postásnak, gyógyszerésznek, boltosoknak, zöldségesnek, az orvos asszisztensének és a polgármesteri hivatal dolgozóinak adtam könyveket. Volt, akinek még a szája is tátva maradt a csodálkozástól. Mindannyian örültek. Azóta nem lehet köszönésben megelőzni őket.
  • Tőlem egy személy nem fogadta el, mondván, van neki mit olvasni, de egy beteg ismerősöm A legjobb utat kapta, és azt mondta, még a betegségét is másként látja, mióta elolvasta.

A beszámolóknak még nincs vége, csak néhányat emeltem ki közülük. Egy dolog azonban biztos: Csak akkor születnek tapasztalatok, ha elindulunk, és teszünk valamit. Néha egészen pici dolog is eredményes lehet. Azok, akik ebben a munkában részt vettek, nem győztek beszámolni, és ragyogott az arcuk. Volt mit mondaniuk. Friss mondanivalójuk. Életteli tapasztalataik.

Indulj el Te is! Garantált, hogy lesz mit mondanod neked is!

 

Gyürüs Istvánné

Keresztség Dunaújvárosban

2017. június 11. Jó lenne sok ilyen napot jegyezni a naptárunkban! Két fiatalember kötött szövetséget az Úrral ezen a napon. Szabó István, aki Dunaújvárosi lakos, a Solti Gyülekezetet fogja erősíteni, Csanda Ernő Adonyból pedig a Dunaújvárosi Gyülekezet aktív tagja lett.

Testvéreink örömünnepében több mint 100-an osztoztak. Eljöttek Ráckevéről, Érdről, Soltról, Székesfehérvárról, Kiskunhalasról, de még a Tiszántúlról, meg a Dunántúlról is testvéreink, barátaink. A dunaújvárosi baptista kápolnát megtöltöttük. Velünk együtt ők is részt vettek az ünnepélyes istentiszteleten, együtt énekelve, áldva az Urat. Sok-sok énekszám, zene, vers hangzott el. Az Igét Hites Gábor testvér hirdette, a bemerítés szertartását Gyürüs István testvér végezte.

Nagyon szeretnénk még sok ilyen szép és megható istentiszteleten részt venni.

 

Gyürüs Istvánné

Bibliai szabadegyetem Dunaújvárosban

Befejeződött a 8. szemeszter. Talán ez volt az összes közül a leggyengébb. Legalábbis, ami a látogatottságot illeti. Egyszer-kétszer értük el csupán a 20 fölötti vendégszámot. Az Ószövetség kiemelkedő eseményeiről – Tízparancsolat, szentély tana stb. – szóltak az előadások. Azonban a „törzsgárda” kitartott. 

Szeptemberben közel 30 vendégünk érkezett Erdélyből, Mezőfeléből, akiknek nagyrészt a szabadegyetemesek adtak szállást. Ez nagyon sokat segített azoknak, akik addig is komolyabban vették a Bibliát és a lelki dolgokat. Együtt voltak velünk a Szelidi-tónál, amit egy „Csendes napnak” is nevezhetnénk, aztán a Jótékonysági koncerten az evangélikus templomban, majd Érden az egész szombatnapot velünk töltötték a gyülekezetben, végül Ráckevén láthattak egy felnőtt keresztséget. A közös búcsúebéd után a Tassi Szeretetotthonba látogattunk velük.

Több alkalommal adtunk könyveket a résztvevőknek, aminek nagyon örültek. Jenei Erzsikétől többször kaptunk küldeményt, amiket nemcsak a szabadegyetemeseknek, hanem más barátainkhoz is eljuttattunk. Az év folyamán összességében több mint 100 000 Ft értékű könyvet adtunk az emberek kezébe, csak Dunaújvárosban. A két ünnep között 20 db 2017-es áhítatos könyvet hordtunk szét. Minden családnál sikerült kicsit leülni, beszélgetni, „használati utasítást” adni a Prófétai szó című könyvhöz. Tapasztalataink, örömeink közül válogattam össze egy csokorral.

R. Marika. – „Jaj, de örülök a könyvnek! Amit a múltkor kaptam, odaadtam a szomszédasszonyomnak, miután elolvastam. Annyira jó volt!”

Cs. Marika. – „Van egy nagyon beteg rokonom B-n. Minden jegyzetet, könyvet, amit tőletek kapok, odaadok neki, és amikor elmegyek hozzá, meglátogatni, szoktunk ezekről a témákról beszélgetni. Néha fel is szoktam olvasni neki.”

Ági és Marika barátnők. Együtt járnak az alkalmakra. Egymásnak adják a kiolvasott könyveket. Ági azt mondja: „Mióta megtértem, mindent egészen másként látok.”

N. Terike minden könyvet elolvas. Nagyon boldog, mert Erdélyből, Mezőfeléből gyakran felhívják azok, akiknek ő adott szállást szeptemberben.

Ny. Ági nagyon beteg. Jár rendszeresen a szabadegyetemre, és újabban a gyülekezetbe is. Nagyon hálás az áhítatos könyvért.

F. Györgyi. Neki is vittünk egy Bibliai regisztert, áhítatos könyvet és egy Antenna lapot. Férjem és fiam volt nála. Annyira boldoggá tette a látogatás, hogy számtalan FB-üzenetet küldött, amiben kifejezte háláját és örömét.

Zsuzsa. Telefonált, hogy bár nem tud az utolsó alkalomra eljönni a Szabadegyetemre, de lélekben velünk lesz, és számítsunk rá a jegyzettel, és a kapott könyveknek is nagyon-nagyon örül.

Márti. Sokat utazik. Mindig úgy tervezi az útjait, hogy a szabadegyetemi előadásokon ott lehessen. Buszon, vonaton, mindig olvassa könyveinket, utána kölcsönadja azokat.

Edit. Minden alkalommal előhozza, mennyire örült erdélyi testvéreink látogatásának. Élvezettel mesél az együtt töltött órákról. Ő is nagyon szeret olvasni.

Miklós Jézus élete című könyvet kapott. Roppant érdeklődő személy.

A fentiek közül néhányan jönnek a Dunaújvárosi Gyülekezetbe. Láthatóan felszabadultan és jól érzik ott magukat.

Nagyon hálásak vagyunk mindezért a jó Istennek! Kérjük az Ő Szentlelkének vezetését, mert nála nélkül semmit sem tehetünk.

Gyürüsné Panni

Jószoli

Egyszer volt, hol nem volt, történt egyszer 2016. szeptember 8-án, hogy egy több mint harmincfős csapat útnak indult Erdély szívéből, Marosvásárhely mellől, Mezőfeléből, hogy több száz km-t megtéve örömöt vigyen egy távoli kisvárosba.

Dunaújvárosban már létezik egy nyolcfős gyülekezet, amelynek tagjai már hónapok óta azért imádkoztak, hogy tegyen az Úr valamit ezért a városért. Nehezen indult el a szervezés, de ismét beigazolódott a mondás: Minden jó, ha a vége jó! A kis nyolcfős csoport és barátaik fellelkesültek, és tényleg erejük felett mindent megtettek a program sikeréért. Volt, aki szállást keresett, többen szállást adtak, mások főztek, ajándékot készítettek – felsorolni sem tudom, hányféle ötletet, lehetőséget találtak –, és ami a legfontosabb: együtt voltunk. Együtt izgultunk, együtt énekeltünk, együtt terítettünk, együtt kísértük vendégeinket a kirándulásra.

Pénteken közösen elmentünk a Szelidi-tóhoz, ami egy természeti szépség. Kellemes idő, szép látvány – csakhogy – ősz lévén, a padokat már fölszedték, betéliesítettek. Kicsit sétálva a vízparton, felfedeztünk egy „eladó” éttermet, aminek az előterében rengeteg pad és asztal volt. A szomszéd tulajdonostól megkérdeztük, nem zavarja-e őket, ha mi letelepedünk oda? Senkit nem zavartunk. Több mint két órán át énekeltünk, testvéreink tapasztalatokat mondtak el, közülük több tapasztalatot megkönnyeztünk. És hát több száz méterre is hallani lehetett énekeinket.

A közös ebéd után indultunk Dunaújvárosba, az evangélikus templomba, ahol a Jószolgálati Otthon javára egy kb. másfél órás programot adtak Erdélyből jött testvéreink. Az utolsó énekek Jézus visszajöveteléről szóltak, a legvégén az Advent Himnuszt énekeltük el a hallgatókkal együtt, a kiosztott lapokról. Jó volt látni, ahogy énekelték: „Áldott reménység lángol szívünkben…” Hisszük, hogy Jézus hamar visszatér…

A Jószoli Zenekar is adott egy mintegy 15 perces műsort. Megható volt látni, ahogy a különféle testi fogyatékkal élő fiatalok milyen lelkesen, boldogan zenélnek, énekelnek; szívüket, lelküket beleadták. Ez számunkra különösen inspiráló volt.

A végén a Jószolgálati Otthon megvendégelte az est aktív résztvevőit.

Összegzésül elmondhatjuk a következőt: Az oroszlánrészt az Úr adta. Ő indította testvéreinket, hogy időt, pénzt, fáradtságot nem kímélve, útnak induljanak a messzeségből, hogy énekeikkel bizonyságot tegyenek arról a Jézusról, aki nemsokára visszatér.

Az Úr indította a szállásadókat. Ő mutatta meg a találkozási pont helyét Dunavecsén, Ő késztette a segítőket, akik szívüket-lelküket beleadták a sütésbe, főzésbe, vendégfogadásba.

De az áldást is Ő adta. Ő, a mi hamarosan visszatérő drága Jézusunk! Ő adott örömöt a szívünkbe. Ő bátorított, hogy folytassuk a megkezdett munkát. Mindenért Őt illeti a hála és a köszönet! Dicsőség az Úrnak!

Gyürüs Istvánné

Dunaújvároson ilyen még nem volt

Március 26-án a kis, 8 tagú gyülekezetünk létszáma 26 főre emelkedett. Jöttek a szabadegyetemről – barátaink, és a Kőbányai Gyülekezetből testvéreink – lelkészükkel együtt. Áldásos, színvonalas, örömteli úrvacsorai istentiszteletünk volt. Megható volt Jézus haláláról, feltámadásáról prédikációt hallgatni, énekelni, verset mondani. 

A közös ebéd után a csoport nagy része délutánra is maradt, és mindannyian nagyon jól éreztük magunkat, áldásban részesültünk.

Gyürüs István