Bejegyzés

Karácsonyi dobozok

A december hónap mindenki számára az ünnepekre való készülésről szól. A segélyszervezetek számára ilyenkor nagyobb a munkateher, hiszen gondoskodni kell arról, hogy a beérkező adományok – cipősdobozok, játékok – megfelelő helyre kerüljenek.

A skót Blythswood Care szervezet partnereként az idén is kaptunk egy szállítmány cipősdoboz ajándékcsomagot, melyet a Budapest X. kerületi Mászóka Óvoda és a General Electric egyik irodájának dolgozói is kiegészítettek további csomagokkal. A dobozokat az ország minden pontján, önkénteseink segítségével juttattuk el a rászorulóknak: a budapesti és vidéki lakásotthonok lakóinak, a család- és gyermekvédelmi központok ügyfeleinek, illetve önkénteseink kapcsolatrendszerében lévő, intézmények által regisztrált rászorulóknak.

Hálásak vagyunk az adományozóknak, valamint azoknak, akik segítettek eljuttatni az ajándékokat a megfelelő helyekre.

 

Sitkei Zoltán

ügyvezető igazgató

Karácsony másképpen Újbudán

Évről évre együtt emlékezünk, ünnepelünk, vendégeket hívunk, érezzük Isten áldását. Most is így volt, de kibővített formában, ami még felemelőbb volt, hisz vannak olyan testvéreink, akik már régóta nem tudnak eljönni a gyülekezetbe. Ezért „becsempésztük” otthonukba vagy éppen a kórtermi szobájukba a gyülekezet „mini” változatát, kórusbővítménnyel. Így a délelőtti ünnepély adventi üzenetéből ők is részesülhettek.

A látogatás a közös együttlét, a szeretet és az élő reménység ünnepélyes érzésével ajándékozott meg mindenkit. Szeretnénk őszintén, szívből megköszönni a szolgálatot Ócsai Tamásnak és a jelenlévőknek, akik képviselték gyülekezetünk idősebb és legfiatalabb korosztályát is. Köszönjük a sok munkát, a fáradságot nem ismerő szorgalmat, a mindenki számára maradandó emléket nyújtó értékes szolgálatot – „…aki mást felüdít, maga is felüdül” (Péld 11:25)!

 

Kovács Zsuzsa

Ünnepi beszédem története

A Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kormányhivatal vezetése 2018 decemberében karácsonyi ünnepi beszéd megírására és megtartására pályázatot írt ki.

A kormányhivatal illetékességi területén 16 járási hivatal működik. Minden járási hivatal vezetője 1 főt terjeszthetett fel az adott témában. A Szerencsi Járási Hivatal vezetője tájékoztatott a kiírt pályázati lehetőségről, és elmondta, hogy azonnal rám gondolt, és amennyiben vállalom, benyújtja a pályázatot. „Természetesen nem lehet tudni, ki nyeri meg a nagy lehetőséget” – mondta.

Egy pillanatig sem hezitáltam, vállaltam a feladatot. A kormányhivatalhoz tartozó munkatársként (aktív életem idején) tudtam, hogy ha megnyerjük, akkor nagyon rövid időn belül küldeni kell az anyagot. A Szentlélek indított, még mielőtt tudtuk volna, hogy ki a pályázat nyertese, hogy írjam meg a beszédet.

Elővettem lexikonokat, tájékozódtam az interneten a karácsony története, hagyományok, szokások témakörében. De nagyon hamar rájöttem, hogy ezeket bárki meg tudja írni, ezek nem az én gondolataimat, nem az én belső, lelki mondanivalómat tükrözik. Beszédemet végül Jn 3:16 alapján írtam meg.

Rövid időn belül jött a telefon és az e-mail, hogy a Szerencsi Járási Hivatal nyerte meg a pályázatot. Ezt követően a megírt beszédemet átküldtem Molnár Miklós lelkész testvérünknek, és váltottunk néhány gondolatot. Majd néhány minimális kiegészítést követően átküldtem a beszédet a Szerencsi Járási Hivatal vezetőjének és helyettesének. Dr. Ináncsi Tünde hivatalvezető az elolvasást követően átküldte azt a kormányhivatal kabinetfőnökségének.

A megírt ünnepi beszéd teljes egészében elfogadást nyert.

Néhány gondolat a beszédből. Beszéltem arról, hogy Isten maga a szeretet és mindennap körül vesz minket minden lelki és fizikai áldással, de legnagyobb ajándéka egyszülött Fiában, Jézusban nyilvánult meg felénk – mindazok ellenére, hogy mi elhajoltunk tőle. Arról is írtam, hogy az Ószövetség jövendölései előremutattak Jézus születésére, és Ő pontosan a megjelölt helyen és időpontban – az időnek teljességében – született meg. Bemutattam Jézust, aki földi élete idején mindig csak jót tett, és aki a mennyei Atya jellemét mutatta be.

Idéztem Ellen G. White, „ A világ reménye” című könyvéből: „Ő volt a testet öltött Isten, a Menny és Föld világossága. Dicsőségének megnyilatkozását lepel fedte, istenségét emberi mivolta takarta, a láthatatlan dicsőség megjelent látható, emberi alakban, hogy a mi emberi szemeink is szemlélhessék csodálatos isteni jellemét.”

Beszédem utolsó részében felhívtam a hallgatók figyelmét, elmélkedjünk azon, hogy mi vagyunk az Isten által megajándékozottak, és idéztem Kovács-Bíró János, „Ajándék” című könyvéből: „Nekünk egy élő ajándékunk van. Krisztusban Isten a legértékesebb ajándékot adta az emberiségnek. Az ajándék átvételének egyszerű feltételei vannak. Értékeljük és nyújtsuk ki kezünket érte. Kérjük, hogy szívünkben szülessen meg. Lássuk meg, hogy Ő már nemcsak egy kisded, hanem élő, hatalmas Úr és Király.”

Befejezésül idéztem Páskulyné Kovács Erzsébet (kedvenc költőm), „Karácsony van” című verséből: „Nekem mindennap karácsony az élet./Mindennap tudom: értem születtél meg./Mindennap érzem a szeretetedet,/s mindennap könyörgök, hogy szerethessek.”

Az ünnepi beszédet követően a meghívott művésznő, Petrás Mária Magyar Örökség Díjas népdalénekes, keramikus művész, zenei kísérettel – Petrás Alina, Kiss Krisztián és Kerényi Róbert – megénekelte Jézus születését népi irodalmi és zenei alkotások alapján.

Az ünnepségen részt vett a kormánymegbízott úr, a kormányhivatal munkatársai, a főigazgatóság, a kabinetfőnökség, valamennyi járási hivatalvezető és helyetteseik, valamint  beosztottaik (meghatározott létszámban). Az ünnepséget Demeter Ervin kormánymegbízott úr zárta.

Mindenkit bátorítani szeretnék arra, hogy ragadjunk meg minden kínálkozó lehetőséget embertársaink szolgálatára az ünnepek alkalmával is. Ha elvégeztük feladatunkat, kérhetjük mindenható Istenünket, hogy áldja meg tevékenységünket a hallgatók szívében.

 

Akácosiné Nagy Ágnes

Szerencsi Gyülekezet, nyugalmazott állami tisztviselő

 

 

Képek forrása: https://minap.hu/cikkek/karacsonyi-unnepseg-b-z-megyei-kormanyhivatalban

Karácsonyi fény

Új meg(oszt)ható kisfilm

Az év végi ünnepkörre új rövidfilmmel rukkolt elő a Czeilyfilm. Témája örökzöld; mint minden karácsony környékén megjelenő animációs, reklám, és kisfilmnek: személyre szabott figyelem, a szeretet ereje, a magány. Ez utóbbi az, ami a hosszú téli estéken, az ünnepekkor a szokásosnál is jobban fájhat.

A Karácsonyi fény című kisfilm egyik főszereplője Csikos Sándor színművész; a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház volt igazgatója, a debreceni Csokonai Színház jelenlegi tagja. Czeily Tibor rendező elmondása szerint Csikos Sándorra szakmai múltj, és karaktere miatt esett a választás. Szerepet kapott még a filmben Csősz Boglárka színésznő, szépségkirálynő; aki kifinomult, de visszafogott családanyát játszik a filmben. Az alkotás gyerekszereplője Sitkei Hanna.

A Karácsonyi fény zenéjét Grósz Arthur Valentin szerezte, aki ismét nagyot alkotott. Minden jelenet még karakteresebb és kifejezőbb lett az alá írt zenei egységtől, amiben klasszikus és könnyűzenei elem is föllelhető. A karakterek lelkivilágába pedig egy-egy különleges operatőri megoldással tudjuk könnyebben beleképzelni magunkat. Az elejétől kezdve szurkoltam a filmbeli János bácsinak. Vesse már le azt a magára aggatott nyavalyás páncélt! Szívfacsaró volt látni, ahogy megközelíthetetlenné tette. Viszont ha figyelünk a díszletekben rejlő részletekre: a komódon elhelyezett családi képekre, a kudarcot vallott telefonhívások sorára, az italozásra, akkor magyarázatot kapunk a zárkózottságára. Mindenkinek sült már el balul segítő szándéka, és vágták sutba a szeretetét. Ezeket az emlékeket bizonyos jelenetek kőkeményen előhívhatják. A film vége katartikus élményt nyújtott, volt libabőr és pár könnycsepp. Páncél nélkül.

A rövidfilm minden egyes perce egyszerre hat az értelemre és az érzelemre, éppen ezért kiválóan beilleszthető iskolai érzékenyítő programokba is. Az utcák, épületek fényárban úsznak, de olyan kevés a két lábon járó „világító test”. „Hogy lehetek a világ világossága?” – hangzik el a kérdés a filmben? Jót tenni másokkal a legnagyobb igyekezetünk ellenére sem mindig könnyű – bölcsesség kell az igazi szükséglet fölismeréséhez és a segítségnyújtás kivitelezéséhez. A szeretet: cselekvés, igény szerint.

Fogadjunk, hogy a film elején a telefonja után fog kapni! Ha akkor nem is, utána meg fogja tenni.

K. Barabás Emese

 

Bolha a falon!

Karácsonykor? Nem, az nem lehet! A kórteremben? Nem, az pláne nem lehet! Pedig a 431. Huenergardt János Frigyes Cserkészcsapat megmutatta, hogy: de, igenis lehet!  Azt is megmutatták, hogy betegség miatt ágyhoz kötötten is lehet játszani és nevetni.

A „nagyobb boldogság adni, mint kapni” örömét láthattuk rajtuk, kedvesen jöttek közénk, játékokat, mézeskalácsot is hoztak, de mindezen túl a dalaikkal és játékaikkal élményt adtak azoknak a gyermekeknek, akik látogatásukkor éppen betegen a Kórházban feküdtek.

Hálás szívvel köszönjük a cserkészcsapatnak, és az őket kísérő vezetőknek, hogy eljöttek közénk!

Forrás – cikk és fotók: https://www.facebook.com/BethesdaGyermekkorhaz/posts/1322428404446573

Karácsonyi kórházlátogatás

„…Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.

De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.”

(Ady Endre: Karácsony)

Karácsonykor az általánosan jellemző rohanás, tolongás közepette, amikor mi magunk is azon igyekszünk, hogy minden szépen rendben, örömben teljen, csodára várnak az emberi szívek. Jobb esetben ilyenkor eszünkbe jut segíteni, szolgálni a szükségben lévőknek.

A karácsonyi varázslatot várva bizony sokan ilyen-olyan okból sajnos nem részesülnek belőle. A beteg gyermekek, akik szüleikkel a kórházban töltik ezt az időt, nagy ajándéknak élik meg, ha meglátogatjuk őket. Igy tettük a Szüret utcai gyülekezetből is, gyermektanítók, hogy cseppnyi örömöt, „varázslatot”, reményt vigyünk nekik és mosolyra derítsük arcukat.

Énekeltünk, meséltünk, ajándékokat vittünk. Gyülekezetünkből az egyik anyuka szinte az egész falujára kiterjedő plüssállatgyűjtést szervezett. Az Úr úgy megsokszorozta az ajándékokat, hogy még a játszóházba ellátogató, nehéz sorsú gyermekeknek is bőven jutott belőlük. Nem feledkeztünk meg az ápolószemélyzetről sem, őket is megajándékoztuk könyvekkel. Jó volt látni, milyen áldozatkészen foglalkoznak a gyermekekkel. Szolgáljunk mi is önzetlenül, szeretetből, ahogyan Jézus is tette és teszi még ma is mindnyájunkért!

„…Örvendezz Istennek, oh te egész föld. Énekeljétek az ő nevének dicsőségét; dicsőítsétek az ő dicséretét!” (Zsolt 66:1–2).

Kovács Zsuzsa (Szüret utcai gyülekezet)

Ünnepi programok Szolnokon

December 20-án „Kis karácsony, nagy karácsony… – Ünnepvárás sok zenével” című programmal vártuk az Ellen Gould White Életreform klub résztvevőit. Rendhagyó alkalmunkon ifj. Ócsai Imre lelkész és családja ének- és zeneszolgálatokkal készült, egyúttal egy kisebb hangszerbemutatóban is részünk lehetett.

Csomor Csaba presbiter rövid életmód előadását az öt szeretetnyelv bemutatása követte, majd a tesztek alapján mindenki megtudhatta, saját maga melyik nyelvet érti elsődlegesen. Az utolsó blokkban lelkészünk egy érdekes párhuzamot hozott Jézus szerepének félreértelmezésével kapcsolatban. Ahogyan Jézus korában tévedtek, mert a római igától való szabadítást várták a Messiástól, ugyanígy tévedünk ma is, amikor Jézus születését ünnepeljük ahelyett, hogy a kereszthalálát és a feltámadását értékelnénk. Jézus életének legfőbb értelme az értünk hozott áldozata volt, és ha csak a születéséről gondolkodunk, célt tévesztünk. A jó hangulatot erősítette, hogy a hallgatók bevonásával énekeltük: „Ó, jöjj szívembe áldott Jézus”. Meglepetésként vendéglátással is készültünk (reform élelmiszerekből), és a könyveinket is bemutattuk. Egy héttel ezelőtt az egyedüllét és magány káros egészségi hatásairól hallhattunk, most pedig megtapasztalhattuk ennek ellentétét: együtt, közösen, szeretetben készülhettünk az ünnepekre az év utolsó foglalkozásán.

December 21-én gyülekezetünk fiataljaival, Jónás Tibor presbiterrel és a lelkészcsaláddal együtt látogattunk el egy idősek otthonába. Mintegy negyven fő hallgatta kis csapatunk ének-, zene- és versszolgálatait, valamint az adventi gondolatokat. A gyermekek is külön zeneszámmal készültek, és a kórusban is énekeltek. Mind a fiatalok, mind a gondozók, mind a lakók számára nagy élmény volt ez a találkozás, melyet a „Légy te menedékem, légy pajzsom, sziklám” együttes éneklésével zártunk. De nem csak mi adtunk, az idősek apró, saját készítésű ajándékkal hálálták meg a látogatásunkat.

December 31-e több szempontból különleges, nem csak azért, mert az év utolsó szombatja volt. A délelőtti istentisztelet elején Imi (lelkészünk) előrehívta a gyermekeket, a gyülekezettel szembe állította, majd ezekkel a szavakkal „adta át” őket: „Látjátok őket? Ők a gyülekezet jövője. Szeressétek őket nagyon, és vigyázzatok nagyon rájuk!” Nem szokott ehhez hasonló dolgokat tenni, de ezután az igehirdetése is szívhez szólóbb volt. 17 órától hálaadó istentiszteletet tartottunk, a közös vacsorát követően pedig csapatépítő játékokkal búcsúztattuk az évet. Ekkor még a gyülekezet nem tudhatta, hogy most találkozott utoljára a lelkészével, de Isten igen, és előkészítette, szép emlékeket és irányt mutató üzenetet adva számunkra. (Még sok apró tapasztalat kapcsolódik a tragikus autóbalesethez, de egyelőre ennyit tudtunk megosztani.) A feltámadás és viszontlátás reményében:

Ócsainé B. Klára