Bejegyzés

Összefogtunk Mirelláért!

Január 11-re különleges felkérést kapott a Ker-Songs dicsőítő együttes. Vilmány településen él egy súlyos beteg kislány, Batyi Mirella. A település nehéz helyzetben van, mintegy 1500-an lakják, ebből a nagyobb rész hátrányos helyzetű, ugyanakkor törekvő, de a lehetőségek korlátozottak. Mirella gyógykezelése komoly anyagi kihívás a családnak. E kis falu polgármestere Batyi Béla hívta meg a Ker-Songsot és a Polgármesteri Hivatal vállalta a segélykoncert megszerzésesét.

Január 11-én szombaton este 6 órára megtelt a nagy előadóterem, a Polgármesteri Hivatal  mögött, a régi Magtárban, amit ma már kulturális rendezvényekhez használnak. Nem számoltuk, hogy pontosan hányan jöttek el, de a telt ház ismét adott volt. Megragadó volt egy helyi rajongó megjegyzése: „Bárhová elmegyünk, ha a Ker-Songs zenél, mert szeretjük!”

Batyi Mirella a göncruszkai Talentum Református Tehetséggondozó Általános Iskola tanulója. Így nemcsak a Ker-Songs, de az iskola gitárnövendékei és a református gyülekezet dicsőítő csapata is kivette a részét a szolgálatokból, önálló zenei szolgálatokkal.

A program mintegy kétórás koncertet tett ki. Az első „zenei blokk” után Sohajdáné Samu Zsuzsanna református lelkésznő hirdette az Igét a hitről, a reménységről és arról, hogy milyen fontos Isten szándékát helyesen értelmezni. A második „blokk” után dr. Kormos Erik is hirdetett Igét „A segítség ára” címmel, amelynek fő mondanivalója az volt, hogy Istennél nincs lehetetlen, mindez a hitünktől függ, Istenen nem múlik!

A település hátrányos helyzete ellenére bőségesen kitett magáért az adományok terén is, amelyhez a helyi óvoda, illetve a környékbéli településről érkező vendégek is bőséggel hozzájárultak. Isten Igéje nem tér vissza most sem dolgavégezetlenül, hála neki! Ilyenkor érezzük igazán, hogy szolgálatunk nem hiábavalóság, Isten Igéje pedig hegyeket emel és völgyeket szánt! Dicsőség az Úrnak!

S.D.G.

A tapasztalás nyelvén beszéltünk…

Öt évvel ezelőtt alapítottuk a Ker-Songs együttest missziói céllal. Nem titok, hogy egy hiány betöltésére adunk választ: nemcsak nálunk, de általában a többi egyháznál is „hiánycikk” a dicsőítő zenekari műfaj. Erről a számok és a tények is beszélnek: az öt év alatt majdnem 30 helyszínen, több mint 90 dicsőítő alkalmat, illetve koncertet tartottunk, amelyek háromnegyedét meghívások alapján teljesítettük, gyakorlatilag egyiket a másik után. A meghívások nagyobb részét a Zemplén térségéből és azon belül is a Református Egyháztól kaptuk, egy töredékét pedig „hazai pályán” a Hetednapi Adventista Egyháztól, habár szívesen élünk minden lehetősséggel, ami szolgálat. E tények jelzik, hogy szolgálatunk eredeti célját tökéletesen betöltjük: a misszió egy olyan nyelvét beszéljük, amelyre éheznek az emberek. Olyan rétegnek zenélünk, akik tudatosan távol tartják magukat minden egyháztól, mert a merev szertartásosságot és kötöttségeket nem tudják és nem is akarják elviselni, ugyanakkor éhezik és szomjúhozzák Isten Igéjét. E „réteg” nemcsak, sőt főként nem a fiatalság – lehet, hogy feléjük már elkéstünk ezzel az üzenettel –, hanem a harmincas, negyvenes és a középkorú generáció. Nekik ma nem zenél senki, csak a „retró” marad, abból meg nincs magyar nyelven keresztény irányzat.

Szolgáltunk együtt Pintér Bélával, illetve a Refi Dics-Band-del és más, pl. kárpátaljai dicsőítő csoportokkal is. Olyan is volt, ahol három napon keresztül a zenei főszerep a miénk volt 750 ember előtt, de szolgáltunk kicsiny, falusi református gyülekezetben is. Támogattunk ADRA gyűjtést Kassán, és Érden egy egész szombatot is szolgáltunk úgy az adventista gyülekezetben, hogy mindent a Ker-Songshoz szabhattunk. Ezúton is köszönjük a gyülekezet rugalmas vezetésének a nagyszerű szombatot, bátorítva másokat is e példa követésére!

Részeben e tények, részben pedig a már hagyománnyá vált missziói törekvés értelmében tartottunk 2019. december 28-án ismét Göncön, év végi hálaadó koncertet. E koncert számadás és visszatekintés is volt az elmúlt öt évre való tekintettel.

Göncön sajnos nincs megfelelő művelődési ház, így a tavalyi és a tavaly előtti gyakorlathoz méltóan a Diákotthon ebédlőjét alakítottuk át alkalmas helyiségnek. Jellemző, hogy ha egy helyszínre visszamegyünk, egyre többen jönnek, nem pedig kevesebben… Jöttek is az emberek, egészen pontosan 235-öt regisztráltunk, de a termen kívül is álltak, így nem kizárt a közel 300-as szám! Nagy missziói eredmény ez egy 20 fős gyülekezet életében, egy olyan településen, ahol mindenki mindenkit ismer. Volt, aki visszajelzésként el is mondta: „Azért jöttünk el, mert ismerünk benneteket, és tudjuk, hogy amit csináltok az egyre jobb és jobb.”

A másfél órás koncertet Vágási Pál nyitotta meg, aki a helyi önkormányzatot képviselte. A koncert félidőjében pedig „szokásának megfelelően…” dr. Kormos Erik tartott igehirdetést „a számadás, önismeret, istenismeret” kérdéskörében: „Senki sem tekinthet előre az elkövetkezendő évre pozitív gondolatokkal csak az, aki Istent és önmagát egyre jobban megismeri s az elmúlt évet erre a mérlegre tudja helyezni…” – mondta. Jellemzően az igehirdetést is éppen olyan odaadással és figyelemmel kísérték, mint az egész koncertet.

A „levegőben” érezhető volt Isten tapasztalása: senki sem tért úgy haza, ahogy odament! A koncert végére nem kevesebben maradtak, hanem még érkeztek is, akik kívül maradtak. Megtörtént a csoda: ismét ki lehetett emelni több mint 350 embert a közöny és a gyűlölködés légköréből, és bevonni Jézus ismeretének és tapasztalásának a hálójába. Vajon tehetünk ennél többet? Mi lenne még a feladatunk, ha nem az, hogy „előálljunk” Isten Igéjével „akár alkalmas akár alkalmatlan” is az idő? Bármit felelünk is erre, falakat rombolt az Úr és hidakat épített az emberi szívek és Isten között egy olyan zenei csatornán keresztül, amely egyre népszerűbb a modern istentiszteletek világában.

Legyen Istené a dicsőség az elmúlt öt évért és az év végi koncerten tapasztaltakért! Adja Isten, hogy a Ker-Songs tovább is dicsőítse az Urat!

 

S.D.G.

Ne tiltsátok el…, aki nincs ellenünk, az velünk van!

Mit tennél, ha szombaton reggel úgy mennél a gyülekezetedbe, hogy ott 150 „barátkozó” állna sorba és bebocsátást kérne az istentisztelete? Elcsodálkoznál és megkérdeznéd: „Mit akartok itt tenni?” S ők ezt válaszolnák: „Semmit, csak veletek együtt hálát akarunk adni Istennek…” Beengednétek őket azon a szombaton a gyülekezetbe? E nap a háláról, a szolgálatról szólna, vagy arról, hogy „mi kevesen vagyunk a gyülekezetben és már mi sem szeretünk járni…”?

Nálunk ez megtörtént, és újra meg fog történni! No, picikét mi magunk is akartuk, hogy az áldás ránk szálljon, s nem dolgoztunk azért, hogy az Úr azt visszatartsa, és nálunk méltóbbaknak adja! Mi elfogadtuk tőle az áldást!

A 2018-as év az áldások gazdag éve volt a Gönc–Sátoraljaújhely körzetében. A Ker-Songs együttest minden hónapban hívták valahová, többnyire református szervezésben tartott rendezvényekre. Mindenütt a hála és Isten dicsősége volt a központban. Úgy döntöttünk tehát, hogy ezt a hálát megosztjuk Gönc település minden lakosával, aki úgy érzi, hogy szintén hálát szeretne adni, az jöjjön el az év végén és tegye meg, velünk együtt!

December 29-re szerveztük meg hálaadó koncertünket, már nem először! Ezúttal a gyülekezet kicsi lett volna, hogy azoknak helyet adjunk, akik velünk együtt hálát akarnak adni. Gyülekezetünk létszáma csak 18 fő. Ezért a helyi kollégium étkezdéjébe helyeztek el 140 széket, azért csak ennyit, mert nem volt több ülőalkalmatosság.

Sajnos, nagy csalódás volt számunkra – de tényleg –, hogy kevés volt a hely, és így voltak, akik csak állva tudtak részt venni a hálaadásban. Nem hívtunk döntésre senkit. Egy döntést már így is meghoztak: eljöttek és velünk ünnepeltek! A Ker-Songs több mint egy egész órás koncertet adott. Ez alkalommal Szitás Ida előadóművész is velünk énekelt, Miglécről. Az Igét pedig a zenekar lelkésze, dr. Kormos Erik hirdette, valamint Graholy László mondott hálaadó költeményt.

Mi kellene még több? Az ingyen kihelyezett missziós könyveinknek a felét elvitték… Kaptunk visszajelzést is, ami többet ér minden dicséretnél: „Jó veletek tölteni az időt, mert ti a földön jártok, amikor az Igét hirdetitek! Erre van szükségünk!”

Ki tiltaná meg az egész városnak, hogy velünk együtt ünnepeljenek?

 

SDG

Mi a Te történeted?

Ez év szeptember 6-án és 8-án ismét két evangelizációs koncertünk volt a Ker-Songs Együttessel. A 6-i csütörtöki napon egy „csendes hét” csendjét törtük meg: a mátészalkai Kálvin János Református Iskola gyerekei az iskola felújítási munkálatai miatt Sátoraljaújhelyen a Várhegy Üdülő táborhelyén töltöttek egy hetet lelkigyakorlatokkal, Igével. Ennek záró alkalmára hívtak meg minket.

Homoki Gyula, a Sárospataki Református Teológiai Akadémia végzős hallgatója e szavakkal szólította meg a gyerekeket: „Mi a Te történeted? – Döntéseid határozzák meg, mit írsz majd életed naplójába, s mit látsz, ha a tükörbe nézel. Magadnak írod, nem mindegy, hogy mit…”

Az áhítat előtt néhány számot játszott a Ker-Songs, majd utána még egy egész órás koncertet adott. Mintegy 200 gyermek és tanáraik hallgatták, ráadást is kértek. A koncert utolsó részében „kigyúltak a fáklyák”, vagyis modern szokás szerint az okos telefonok vakujával „fáklyáztak”, kifejezve tetszésüket!

Az ezt követő szombaton, 8-án délután a Kistokaji Református Gyülekezetben jártunk, oda is meghívtak minket. Ott is 1,5 órás koncertet tartott a Ker-Songs, igehirdetést pedig dr. Kormos Erik, a zenekar lelkésze tartott.

Mindkét helyen és alkalommal méltatták egyházunkat, a pozitív légkört, a kommunikációs készséget pedig különösen is kiemelték. Kistokajban Boda Attila református lelkész megköszönte, hogy új arculatát ismerhette megy egyházunknak, és „sok tévhitet, előítéletet sikerült eloszlatnunk”, amelyet ott korábban gondoltak rólunk.

Istennek legyen hála ezekért az alkalmakért!

 

S.D.G.