Bejegyzés

Még egy vírus sem állhatta útjukat

A Zuglói Gyülekezet 2021-et keresztséggel kezdte. Két lélekkel nőtt a közösség, Gábor Mandra és férje, István személyében. Január 2-án végre sor került a rendkívüli ünnepre szűk családi körben, ahol kifejezték, hogy még egy vírus sem állhatja útját Isten és ember közösségének. Az alámerítést dr. Ősz-Farkas Ernő végezte.

Sok áldást kívánunk az új évben az új életükhöz!

 

Ömböli Dávid

„Mily boldog nap, most tudom én, hogy elfogadtál Jézusom”

Keresztség Nyíregyházán

Rendhagyó módon került sor november 14-én új testvéreink Krisztussal való szövetségkötésére. Zárt ajtók mögött, csak szűk körben, de Isten jelenlétének és áldásának gazdagságával.

Amikor a Szentlélek kérlel, majd vezet, lehetetlen ellenállni. Erről tanúskodik a Burcsa házaspár is, akik legyőzve félelmüket, s félretéve minden akadályt, szövetséget kötöttek Istennel. István és Mindra már régóta várták ezt a napot.

Bár odakint a vírus tombolt, és a gyülekezet sem tudott részt venni az örömünnepen, testvéreink kinyilvánították, nem szeretnének tovább várni, hiszen az Úr Jézus bármikor visszajöhet. A kis létszámban jelenlévők több szolgálattal is dicsőítették Istenünket, az igehirdetés és a keresztelés szolgálatát pedig Bálint György lelkész testvér végezte.

Jó volt látni az örömtől sugárzó arcokat, és tapasztalni újra Jézus szeretetének győzelmét a hozzá megtért szívekben.

Bozzay Tamás

Megtérésem története

Adventista szülők egyetlen gyermeke vagyok. Születésemtől fogva jártam a Kétegyházi Gyülekezetbe, és növekedtem, nevelkedtem az istenhitben.

Idén március közepén költöztem el otthonról a nagyszülői házba, egyedül. Éppen akkor tetőzött a vírus. Nem lehetett gyülekezetbe járni, csak online hallgatni/nézni igehirdetést. Már itt kezdtem érezni, hogy valami hiányzik. Elsősorban a gyülekezeti testvérek, akikkel szombatonként találkoztam. A másodikra pedig kis idő múlva jöttem rá. Itt, a lakásomban sok mindent meg kellett szoknom. Először is azt, hogy nem a régi otthonomból járok el dolgozni. De ez nem tartott sokáig. Szociális gondozóként és ápolóként dolgozom, és a munka mellett még folyamatban van a szakma tanulása is. Nemrégiben kaptam egy új gondozottat, aki csupa szív, kedves, jószívű, istenfélő asszony. Ő özvegy és egyedül él. Mindennap jártam ki hozzá. Igyekeztem segíteni neki mindenben. Miután a dolgomat befejeztem nála, mindig maradt idő, hogy a jó Istenről elmélkedjünk, beszélgessünk. Olykor a Bibliából is olvasott nekem igei gondolatokat, és bölcs asszonyhoz hasonlóan értékes gondolatokkal egészítette ki. Ez engem minden egyes nap boldoggá tett, és a lelkemet felüdítette.

Aztán napról napra éreztem magamon a változást. Egyre többet kezdtem imádkozni Istenhez. Volt, hogy órákig beszélgettem vele. Minden reggel korábban keltem, hogy el tudjam olvasni a reggeli dicséretet, mellette reggeli áhítatot is hallgattam, meg egyházi zenét. Egy kedves, eleki testvérnő pedig napi szinten küldte az aznapra való áhítatokat írott formában. Igyekeztem mindet elolvasni és megszívlelni. Kezdtem érezni magamon a lelki és a természetbeli változást.

Közeledett a nyár. Egyik rokonom gyakran jött hozzám látogatóba. Vele beszélgettünk több mindenről. Mesélte nekem, hogyan halad a keresztségi felkészítéssel. Engem meg apránként, mind jobban kezdett foglalkoztatni a keresztség gondolata. Ez nem egyik napról a másikra ment, hanem a jó Isten apránként ültette el ezt a gondolatot, érzést bennem.

Egyik szombaton, amikor gyülekezetbe mentem Elekre, találkoztam a testvérnővel, akivel szoros kapcsolatot ápolok. Neki mondtam el először, hogy úgy érzem, meg szeretnék keresztelkedni. Nagyon megörült a jó híremnek. Megkértem, tartsa titokban, és egyúttal elkértem a presbiter telefonszámát is. Egyik nap felhívtam, és személyes találkozót kértem tőle. Amikor elmondtam neki, hogy hamarosan meg szeretnék keresztelkedni, és szeretném, ha ő készítene fel, nagyon örült neki, és még aznap adott öt hitelvet. A családtagjaim  semmiről sem tudtak. Meglepetés volt. Amikor egyik este elmeséltem nekik, örültek a döntésemnek.

Innentől kezdve szorgalmasan tanultam a keresztségi hitelveket. A presbiter és a felesége nagy szeretettel és türelemmel tanítottak. Sokszor ismételték nekem ezt a bibliai szakaszt: „Senki a te ifjúságodat meg ne vesse, hanem légy példa a hívőknek a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben, a tisztaságban” (1Tim 4:12). Minden egyes megbeszélt napon bementem munka után a városba, és egy szép parkban tanultunk. Semmi és senki nem tudott visszatartani ettől, gátat szabni fontos döntésemnek.

Amikor befejeztük a hitelvek tanulását, kérdezték tőlem, melyik nap szeretnék megkeresztelkedni. Én szeptember 26-át mondtam. Egyik este felhívott a lelkész, Balog Tibor, és elmondta: nem biztos, hogy a 26-a meg tudna valósulni a vírus és a szigorítások miatt. Ő inkább a szeptember 19-ét javasolta. Én meg elfogadtam a javaslatát.

És így Istennek hála, megvalósult a várva várt nap, amikor hivatalosan is Isten csodálatos családjához csatlakozhattam az Ő kegyelméből.

Hálás vagyok a jó Istennek azokért az emberekért, akiket az utamba küldött, és segítettek a lelki fejlődésemben. Boldog vagyok, mert tudom: ez volt életem legfontosabb döntése. Örvendek az új családomnak. Fontos tudni, hova is akarunk tartozni: Sátánhoz, aki csak azon mesterkedik, hogyan tudna ártani az embereknek, vagy Istenhez, aki mindvégig mellettünk van minden nehézségünkben és örömünkben? Ha meg is sebez, Ő bekötözi lelki sebeinket. Az emberek elhagyhatnak, csalódhatunk bennük, de az Úrban sohasem. Az Ő szeretete túláradó és végtelen. A Szentlélek itt van a földön, és minden ember szívében munkálkodik, aki hagyja. Istennél nem létezik olyan, hogy lehetetlen. Aki elfogadja és hisz benne, annak örök élete van. Aki pedig ezt a csodás lehetőséget visszautasítja, kárhozatra ítéltetik.

Hiszem, hogy Jézus Krisztus eljövetele nagyon közel van, látván az idők jeleiből. Csak rajtunk áll, miként döntünk. A keskeny, rögös utat választjuk, ami Istenhez vezet, vagy a széles utat, ami az ember veszte lesz? Kitartunk, vagy feladjuk? A mi feladatunk továbbadni az örömhírt és minél több embert megmenteni Sátántól.

Kérjünk a jó Istentől testi-lelki erőt, hogy minden hűségpróbát kiálljunk, és hogy az idők végezetéig kitartsunk mellette – a szerető, mindenható, gondviselő, jó Isten mellett. Ezt kívánom mindenki számára! „Harcold meg a hit nemes harcát, ragadd meg az örök életet, amelyre elhívattál, amelyről vallást tettél szép hitvallással sok tanú előtt” (1Tim 6:12).

 

Simény Brigitta
Kétegyháza

Öröm a mennyben és a gyülekezetben

Örömünnepre gyűltünk össze a sátoraljaújhelyi gyülekezetünkbe 2020. október 24-én. Ezen a napon keresztelkedett Kató Lajosné Ilonka, aki a szerencsi közösségünkbe jár Taktakenézről évek óta. Az ünnepség szervezésében és lebonyolításában jelentős szerepet vállalt Várhelyi Zoltán lelkész testvérünk. Az alkalomra nagy meglepetésünkre eljöttek Göncről a „Ker-Songs Együttes” tagjai, akik ének-zenei szolgálatukkal emelték az ünnep színvonalát. Továbbá, Molnár Miklós lelkész testvérünk családi fúvószenekara is több alkalommal szolgált, valamint költeményeket is hallhattunk. Az Igét 2Tim 1:7 verse alapján Molnár Miklós lelkész testvérünk hirdette, aki a bemerítés szolgálatát is végezte.

Nagy örömünkre szolgált, hogy keresztelendő testvérnőnk férje is – aki még soha nem volt istentiszteleten – eljött az ünnepségre és virággal köszöntötte feleségét. Örömünket fokozta, hogy Szerencsről még 3 vendég elkísért minket az alkalomra. Az ünnepség egész ideje alatt érezhető volt a Szentlélek jelenléte és vezetése, amit megkeresztelt testvérnőnk és a vendégek is kifejeztek, sőt a döntésre való felhíváskor  jelentkezett vendég a Sátoraljaújhelyi Gyülekezetből keresztségre. Ezenfelül Telkibányáról egy házaspár, valamint Füzérkomlósról két személy jelezte még keresztségi szándékát.

Hála legyen a jó Istenek kimondhatatlan kegyelméért, irgalmáért és szeretetéért, hogy még kegyelmi időben élhetünk, és ad nyitott szíveket, akik mellette döntenek, és döntésüket megpecsételik Jézus példáját követve a keresztséggel. Ó, ha sok ilyen alkalomban lehetne részünk!

Akácosiné Nagy Ágnes

Keresztségek Veszprém megyében

A 2020-as év sokáig emlékezetes marad a Veszprém megyei gyülekezetek számára, hiszen az Úr 17 testvért vezetett közösségeinkbe ebben az esztendőben. Dicsőség Istennek megmentő szeretetéért, amellyel magához vonzza az Őt keresőket!

Balatonfüreden Gabriella; Nemesvámoson Ibolya, Nikolett és Violetta; Pápán Nikolett és Tamás, valamint 10 Gábor testvér; Veszprémben pedig Ágnes találtak lelki otthonra.

Köszöntünk titeket, testvéreink, Isten nagy családjában! Örülünk, hogy veletek együtt haladhatunk tovább a cél felé, Jézus Krisztus küszöbön álló visszajöveteléig, ahogyan Pál apostol is tette: De egyet cselekszem, azokat, amelyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, amelyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára” (Fil 3:14).

KáTé

Áldások hullanak Sátoraljaújhelyen

Augusztus 1-én ismét csodálatos áldásokban volt része mindazoknak, akik Sátoraljaújhelyen töltötték szombatjukat gyülekezetünkben. A délelőtti órákban két gyermek és családjaik részére kértünk áldást gyermekbemutató keretében, délután pedig hárman keresztelkedtek meg ünnepélyes istentiszteletünk alkalmával.

E nap különlegességét jelentette, hogy a járványhelyzet ellenére sikerült a távolságtartást és a közös étkezést is az egészségügyi megelőzés keretein belül korlátozni úgy, hogy ez nem vetett árnyékot a nap ünnepélyességére. A gyermekbemutató alkalmával a gyülekezet felé fordulva, a gyermekektől, szülőktől távolságot tartva kért áldást dr. Kormos Erik, aki e napon mindkét alkalommal az Igét is hirdette. A keresztség szolgálatát Majoros Zoltán presbiter végezte, aki a keresztelendők tanításában is részt vett.

Az egész nap áldásaihoz jelentős mértékben hozzájárult a Ker-Songs és a Gönci Gyülekezet jelenlétükkel és szolgálataikkal, az egyik keresztelendőnk pedig, Gazsó Katrin a zenekar énekese. Külön meglepetés volt, hogy a Református Egyház részéről Tóth István és felsége, Tóth Viktória lelkész házaspár is jelen voltak, majd köszöntötték az újonnan megkeresztelteket egy-egy igével. Mivel a Ker-Songs rendszeresen szolgál náluk Abaújváron, ők is örömmel járultak hozzá a nap áldásaihoz, majd elismerően méltatták mindkét szertartás biblikusságát és ünnepélyességét.

Várhelyi Zoltán, a gyülekezet lelkésze szervezte, vezette és irányította az egész napot, hogy semmiben ne szenvedjünk hiányt! Köszönet a szervezésért, a gyülekezeteknek a szolgálatokért, és mindazoknak, akik jelenlétükkel is támogatták e jeles eseményt. Külön hála és köszönet a technikai lehetőségért, hogy most már minden alkalommal azok is csatlakozhatnak hozzánk online, akik a járvány kitörése óta követnek minket idehaza és külföldön!

Istennek legyen hála és dicsőség az Ő kegyelméért!

 

K. E.

Új kezdet

Ünnepélyes kezdet volt 2020. június első szombatja a Fehérgyarmati Gyülekezet életében. A vírus beálltakor senki sem tudta, hogy mikor fogunk újra gyülekezeti alkalmakat szervezni, de arra senki sem gondolt, hogy az „új világ” első gyülekezési alkalmán keresztségi istentiszteletre kerül majd sor.

Az említett szombaton szabadtéren, Bálint Dóra adta át életét Krisztusnak keresztség által. A keresztségi istentisztelet, illetve a keresztség is Túristvándiban, a Túr folyó partján, költői környezetben lett lebonyolítva. A hozzátartozókon és a Nyírmeggyesi, valamint a Fehérgyarmati Gyülekezeteken kívül közel húsz nem adventista vendég is részt vett az ünnepélyes alkalmon. A keresztség nemcsak a felsorolt dolgok miatt volt különleges, hiszen a keresztséget végző lelkész és a keresztelendő jegyben jártak. Miért írom ezt múlt időben? Mert mire e sorokat olvassátok, már túl vannak a polgári házasságkötésen. Nagy örömünkre a keresztségi alkalommal kapcsolatban rengeteg pozitív visszajelzést kaptunk a testvérektől és a vendégektől is egyaránt.

Reméljük, hogy nem sok idő múlva, ismét ilyen ünnepről tudunk beszámolni.  Köszönjük imáitokat. Isten áldjon titeket!

Szász Barna Szilárd

A hála és az öröm napja Pestlőrincen

Keresztségi istentiszteletünk volt 2020. február 15-én gyülekezetünkben. Négy Gábor-család kötött szövetséget Istennel.

Nemcsak a menyben volt ünnep és öröm ez alkalommal, hanem a keresztelkedő testvérekkel együtt örvendő gyülekezet és a nagy családi közösség is hálás szívvel fordult Istenhez és örült együtt a keresztelendőkkel.

A keresztségi istentiszteleten Igét hirdetett Henter Barna lelkész, aki  kiemelte, hogy a keresztelő-medence bár egy fontos állomás egy keresztény életében, de a célba érkezéshez fontos mindennap Isten mellet dönteni, és a mindennapi teendők közepette vele haladni az úton.

Az alkalmat még ünnepélyesebbé tette Bereczki Csaba pánsípos szolgálata.

Isten vezetését és áldásait kívánjuk a megkeresztelt családok részére!

 

Deák Klára és Vilmos

A kórházi ágytól a keresztelő-medencéig

A borongós, őszi napok után napsütésre ébredtünk 2019. november 16-án, amikor keresztségi ünnepélyre gyűltünk össze a gyulai gyülekezetben. Közelről és távolról is érkeztek testvérek az örömünnepre (Battonya, Geszt, Békéscsaba, Kétegyháza, Elek, Sarkad). Régóta nagyon várt esemény ez a mai Gerstenmayer Ingrid számára, aki két évvel ezelőtt született újjá fizikailag, és ez mára lelkiekben is megtörtént a megtérést megpecsételő keresztség által.

Az elmúlt években a misszió iránt elkötelezett laikus testvéreink – Békéscsabáról Marik András és Kovács Béla testvér és Elekről Czégé Sándor testvér – látogatták a Békés megyei Kötegyánban élő érdeklődőket, és így megismerkedtek Ingriddel és a családjával is. Ingrid 2017 novemberében súlyos balesetet szenvedett, amikor biciklivel közlekedett, és egy autós elütötte úgy, hogy keresztülment rajta. Az orvosok nem sok reményt fűztek a felépüléséhez. Ám amikor a kórházból telefonált Marik András testvérnek, hogy szeretne megkeresztelkedni, akkor testvérünk már bizakodott a gyógyulásában. Hosszú gyógyulási folyamat következett ezután.

A keresztségi felkészítést Czinkota András, a Sarkadi Gyülekezet lelkésze kezdte el még 2018. utolsó hónapjaiban, aminek eredményeként Ingrid egyre gyakrabban vett részt szombaton a Sarkadi Gyülekezet istentiszteletein, illetve a környező gyülekezetekben: Gyulán, Kétegyházán és Medgyesegyházán is.

A keresztségi tanulásra így emlékszik vissza felkészítő lelkésze: „Ingrid keresztségi felkészítése sok áldást jelentett nekem is. Ritkán találkozom ennyire elkötelezett és lelkes »tanulóval«, aki hozzá hasonlóan ilyen lelkiismeretesen készül minden egyes órára – kijegyzetelve minden bibliai Igét, illetve a hitelvi füzetek fejezeteit. Külön áldás volt tapasztalni, ahogy Ingrid erősödött hitében, és abban, ahogy elkötelezetté vált a családjáért folytatandó misszió érdekében.”

A keresztség napján, szombat reggel azt mondta Ingrid: „már nagyon vártam ezt a napot!” – és Isten kegyelméből meg is érte!

Hálásak vagyunk mennyei Atyánknak azokért a testvérekért, akik időt és fáradságot nem kímélve látogatják az érdeklődőket, hogy hitre jutva csatlakozhassanak Isten egyházához.

Kívánjuk, hogy Ingrid is továbbadhassa az Úrral szerzett tapasztalatait családjának és környezetének, hogy szaporodhasson Isten népe üdvözülendőkkel!

 

Czinkota Andrásné (Sarkad)

Öröm volt a mennyben és Kecskeméten

Különleges, ünnepi istentiszteletre gyűltünk össze november 2-án a Kecskeméti Gyülekezetben, ahol 2 fiatal döntött úgy, hogy meghozza élete legfontosabb döntését: meghívja Jézust útitársnak életében. A gyülekezet apraja, nagyja lelkesen készült az alkalomra, s mint egy hangyabolyban, minden testvér lelki ajándékának megfelelően, szorgosan dolgozott, hogy ez a nap mindenki számára emlékezetes legyen.

Igazán megindító volt hallgatni Lakatos Edit és Talmácsi Anna bizonyságtételét, amiből mindenki előtt nyilvánvalóvá vált, hogy Isten hogyan szólította meg, és hogyan vezette őket mindeddig. A gyülekezet kórusa egyesülve a mennyei kórussal, vidám és evangéliummal teli énekekkel vitt közelebb minket a mennyhez.

Különleges, missziós istentisztelet volt, ahol több mint 50 vendég csatlakozott a gyülekezethez. A sok kedves ajándék mellett igei, útravaló gondolatokat is kaptak az újjászületett fiatalok Árvai Pálma és Deák Judit lelkipásztorok tolmácsolásából. A Szentírásból kibontakozó gondolatokból, a gazdag ifjú és Zákeus történetének párhuzamából megláthatták, hogy nem elég, ha valaki gyermekségétől megtartja a parancsolatokat, hanem személyes, élő kapcsolatban kell lennie Istennel ahhoz, hogy üdvözüljön. Ezért bátorítást kaptak a fiatal keresztelendők, hogy kutassák imával az Igét, hogy nagyon közel kerüljenek Istenhez.

A menny örül, amikor fiatal lelkek döntenek Isten mellett. Reméljük, hogy sok ilyen örömünnepnek lehetünk fül- és szemtanúi!

 

ÁrPa