Bejegyzés

Védekezve építünk és építve védekezünk

/Kategória: /Feltöltötte:

Akkor is nehéz idők voltak. Az erős falak a normális életet alapfeltételei voltak. Rablók, fosztogatók, „honfoglalók”, vadállatok számára a bekerítetlen város szabad prédát jelentett. Ezenkívül a falak a határokat, az identitást, az önrendelkezést, a szabadságot jelképezték.

Soha nem elég a bajt diagnosztizálni, elsírni és bűnbakokat keresni hozzá. A változás mindig olyan embereken múlik, akik az előzőek helyett beleállnak a résbe, áldozatot vállalnak és TESZNEK valamit, bármit, a megoldás érdekében.

De mit lehet tenni, amikor a feladathoz nincs elég ember, ugyanis mindenki a saját házát félti? Ezenkívül mindenkinek más elképzelése van a megoldásra, ezért együtt dolgozni kudarc. Tegyük fel, hogy valami csoda folytán mindenki leteszi a saját munkáját, a nézeteltéréseket felszámolják és megépítik az alapot. Másnapra könnyűszerrel ledöntik azok, akik az anarchiában érdekeltek. Kellene egy fal ahhoz, hogy megvédjen, miközben a falat építjük, de ez abszurd. Végül mondjuk ki az igazat – mérhetetlenül kényelmetlen lenne az egész hercehurca, ahhoz képest, hogy most kényelemben lehet kritizálni a helyzetet, és ujjal mutogatni a lehetséges felelősökre.

Így tengette az életét a választott nép mintegy 2500 évvel ezelőtt. De nem ez az a kép, amit szeretnék rögzíteni az olvasókban, hanem a következő jelenet. Miután a csoda megtörtént és elkezdődött a munka, az ellenség összefogott, titkos tervet készítettek a rajtaütésről. A nép fáradt és kimerült volt, a tartalékok elfogytak. Ekkor:

„Azért odaállítottam a népet a fal tövébe, a várfal mögé a hézagokba…

Mi pedig mindnyájan visszatértünk a várfalhoz, mindenki a maga munkájához. Attól a naptól fogva legényeimnek csak a fele végezte a munkát, a másik fele dárdával, pajzzsal, íjjal és páncéllal volt fölfegyverkezve. A vezetők pedig ügyeltek Júda egész népére. A várfal építői, a teherhordók és a rakodók egyik kezükkel a munkát végezték, a másikkal pedig a fegyverüket tartották. Mindegyik építőnek a derekára volt kötve a kardja, úgy építettek. A kürtös pedig mellettem volt” (Neh 4:7.9–12).

Hasonló időket élünk. A megszokott, kényelmet és védelmet nyújtó falak tele vannak résekkel. A láthatatlan betolakodók még nagyobb lendülettel támadnak. Mi lesz velünk? Mi lesz a közösséggel? El kell dönteni: védekezünk, magunkat, családjainkat féltjük, vagy építjük a közösséget? Nehémiás receptje kiállta az idők próbáját. Védekezünk és építünk. Védekezve építünk és építve védekezünk. Akik jól látják, hol keletkezett rés az egyház életében, beállnak a hézagokba; az egészségügyi szakembereink szervezik a védekezést, népünk másik fele bátran kilép a falakra anélkül, hogy egy percig is elfeledkezne a védekezésről. A vezetők ügyelnek az egész népre, a kürtös pedig készen áll a figyelmeztetésre. Nincs vita, nincs széthúzás, nincs jajgatás, nincs mutogatás – csak ima és összefogás. Akkor bejött, most sincs más választásunk, ha élni akarunk és életben akarjuk tartani a közösséget, ami minden látszat ellenére, még mindig Krisztus teste és a MI otthonunk!

 

Dr. Ősz-Farkas Ernő

DET elnök

 

Egy igazi közösség…

/Kategória: /Feltöltötte:

Az egyház vezetése egy körlevélben fordult a testvéri közösség felé 2020. október 9-én, amelyben a gyulai szeretetotthonban kialakult koronavírus-fertőzés miatt kértük ápolók jelentkezését. Mint ismeretes, a járványban a dolgozók közel fele érintett lett, ezért karanténba kényszerült, és a megmaradt dolgozók száma nem lett volna elegendő a lakók biztonságos és magas szintű ellátására.

A válságos helyzetben az unió elnökségének két tagja egy külső szakemberrel személyesen tájékozódott a helyszínen az otthon helyzetéről, bátorította az ott szolgálatot teljesítő munkatársakat, kérve a maximális odaadást és szolgálatot, hogy a gondozásunkban levő idősek megkapják a szükséges ellátást. Az otthon vezetése (karanténból) irányította, szervezte a munkát, de szinte lehetetlen feladat lett volna a kevés személyzettel az ellátás.

És ebben a helyzetben a Magyar Unió testvéri közössége megmutatta, hogy nem csupán egy egyház vagyunk, hanem igazi közösség.

A felhívásra több mint 50 testvérünk jelentkezett, hogy készek arra, hogy ideiglenesen elköltözzenek otthonukból, és részt vegyenek az idősek gondozásában. A legérdekesebb, hogy többen közülük maguk is idősek voltak, de átérezték, hogy vannak, akik még náluk is jobban rászorulnak a gondozásra.

Végül 7 fő került így alkalmazásba, akik egy negatív PCR-teszt után, elkülönített szálláshelyükre költözve kezdhették el munkájukat, majd a szolgálatuk végén egy újabb negatív teszt után térhettek haza, szeretteik körébe.

Egy közösség életében az egymás iránti felelősség vállalása, az önfeláldozó segítségnyújtás lehet a legnagyobb összetartó erő.

Isten iránti hálával és köszönettel gondolok testvéreinkre, akik a bajban azonnal készek voltak segíteni.

Mára helyreállt az élet az otthonokban, a dolgozók meggyógyultak és újra tudják végezni szolgálatukat.

Természetesen köszönet illeti a szeretetotthonok dolgozóit, vezetőit, akik hosszú hónapok óta a rendkívüli körülmények között is odaadással és hűségesen végzik szolgálatukat. Amikor nem lehet az időseket meglátogatni, amikor az időseket egymástól is el kell különíteni, még az ételt is mindenki kizárólag a saját szobájában kénytelen elfogyasztani, amikor a saját biztonságukra is fokozott módon kell odafigyelni, hogy saját családjukból vagy családjukba se hozzák, illetve vigyék el a fertőzést, sokkal nagyobb teher nehezedik rájuk.

A bibliai időkben nem volt még ilyen intézményes ellátás, de a keresztény egyház a kezdetektől kezdve megszervezte a szükségben lévők ellátását. A Biblia tudósít gyűjtésről a júdeai éhezők megsegítésére; az idősekről, szegényekről gondoskodó testvérekről. A későbbi századok során kialakultak az első kórházak, beteg- és időseket ápoló szolgálatok, melyek továbbvitték a szolgálatot. Az egyház az ilyen egymásért szolgáló közösségben él igazán ma is.

Isten iránti hálával gondolok arra, hogy ma is van lehetőség az egyház számára, hogy ilyen nagyszerű módon gondoskodjon az idős testvérekről és ma is vannak testvérek, akik önzetlenül vállalják a szolgálatot.

 

 

Ócsai Tamás
unióelnök

Koronavírus tájékoztatás

/Kategória: /Feltöltötte:

Üdvözletül:

“Ezért tehát elméteket felkészítve legyetek józanok, és teljes bizonyossággal reménykedjetek abban a kegyelemben, amelyet Jézus Krisztus megjelenésekor kaptok.“ (1 Pét 1:13)

 

Bizonyára sokan értesültek a legújabb járványügyi rendelkezésről, mely értelmében többek között

·         este 8 és hajnal 5 közötti kijárási tilalom van érvényben

·         széleskörű bezárások a zárt helységben történő rendezvények esetén és korlátozások szabad téren is,

·         minden gyülekezés tilos,

·         általános rendezvénytilalom lép életbe,

·         az egyházi esküvőkön csak a tanúk, a szülők és a testvérek vehetnek részt,

·         temetéseken legfeljebb csak ötven ember vehet részt,

·         még a családi összejöveteleken, magánrendezvényeken is legfeljebb tízen vehetnek részt!

Ez természetesen érinti gyülekezeti közösségeinket is. A kormányzati intézkedésekkel összhangban a Magyar Unió elnöksége, az Unióbizottság felhatalmazása alapján és az egyházterületek vezetésével egyeztetve, az alábbi határozatot hozza:

 

Az Unió elnöksége az Unióbizottság XVII/190 határozata alapján 2020. november 11-től visszavonásig elrendeli, hogy a gyülekezeti épületekben és külső helyszíneken tartott közvetlen érintkezéssel járó csoportos közösségi alkalmakat kizárólag online módon lehet megtartani, beleértve az istentiszteleteket, bibliaórákat, ifjúsági alkalmakat, evangélizációs alkalmakat, bizottsági üléseket, továbbképzéseket és imaórákat.

 

Újból olyan időszakra kell felkészülnünk, amikor a bezártság mentális terhei, a létbizonytalanság, a lecsökkent közösségi támogatás mindannyiunkra nagyobb terhet fog róni. Arra kérünk minden testvért, hogy különösen figyeljünk egymásra, támogassuk egymást bátorítással és segítséggel is. Köszönettel és szeretettel kérjük a testvéreket, hogy a lelkészek, intézményvezetők, tanárok szolgálatát is támogassuk imádsággal és bátorítással, hiszen ezek a kritikus idők a vezetőket is megpróbálják. Arra kérünk minden testvért, hogy a szeretetszolgálatba ne fáradjunk el, a hitet, a reményt és a szeretetet tartsuk meg, és az örökkévaló evangélium hirdetését végezzük továbbra is személyes és on-line kapcsolatainkon keresztül.

Felhívjuk testvéreink figyelmét, hogy ebben a válságos helyzetben megnövekedett a tévtanítások száma. A felhatalmazással nem rendelkező, önjelölt tanítók kihasználják azt a lelkesedést, amit a testvéri közösség tagjai mutatnak lelki üzeneteket keresve. Szeretettel felhívjuk a figyelmet, hogy csak hiteles forrásból származó lelki tartalmat “fogyasszunk” és osszunk meg. Bátorítjuk a testvéreinket, hogy elsősorban az egyház megbízással rendelkező igehirdetői, különösen a Magyar Unióban szolgálatot teljesítő lelkészek, tanárok, valamint a  gyülekezeti közösségek által készített tartalmakat kövessük figyelemmel.

Kérjük, hogy a közösségi médiában csak megalapozott és igazolt információkat osszunk meg egymással, a különböző fórumokon tartózkodjunk a félelemkeltéstől és felelőtlen megnyilatkozásoktól. Az Egészségügyi Szolgálatok Osztálya megbízható híranyagokat és informatív videókat készített a témában.

Kérjük testvéreinket, hogy valamennyi járványügyi rendelkezést keresztényi példamutatással tartsunk be magánéletünkben is.

Imádkozzunk a járvány megszűnéséért, a betegekért, gyászolókért, egészségügyi dolgozókért, felelős döntéshozókért.

Hisszük, hogy a megpróbáltatás rövid ideig tart, és Isten jóra tudja fordítani ezt a válságos időt is, hogy felkészüljünk és segítsünk másoknak is felkészülni Jézus Krisztus dicsőséges megjelenésére.

Isten kegyelme legyen veletek!

 

Testvéri szeretettel, értetek és veletek imádkozó testvéreitek:

Ócsai Tamás s.k.          Csizmadia Róbert s.k.      dr. Zolyomi Renáta Edit s.k.
unióelnök                         uniótitkár                         uniókincstárnok

Amit Ellen G. White tett járvány idején

/Kategória: /Feltöltötte:

1894. augusztus 13-án Ellen White levelet írt Stephen Haskellnek, amelyben kifejezte mély aggodalmát azok miatt, akik az influenzavírus következtében haltak meg. Ezt írta: „Egész Új-Dél-Walesben teszteltek bennünket az influenzajárvány miatt. A nagyvárosokban és a vidéki városokban szinte minden család érintett. Vannak, akik nagyon-nagyon betegek, életveszélyben vannak. Imádkozunk a betegekért, anyagilag is megteszünk mindent, amit tudunk, aztán várjuk a következményeket… A múlt hét egyik napján 11 temetés volt… Úgy tűnik, hogy a gyerekek nem szenvednek annyira, mint a felnőttek és az idősek. Én is súlyosan megbetegedtem, négy héten át nem tudtam részt venni az összejöveteleken, de azért nem kellett feküdnöm. Majdnem mindennap megírtam a szokásos napi oldalszámot, igaz, köhögve, tüsszögve és még az orrom is vérzett. Colcord testvér ágyhoz kötött lett. A környéken majdnem mindenki megbetegedett, de az Úrnak hála, én már jobban vagyok, bátorsággal az Úrban. Minden tőlünk telhetőt megteszünk az Úr nevében… Nem kell tehetetlenül néznem, és sóhajtozom és imádkozom, látva a testvérek gyötrelmeit… Isten népe próbán megy át. Adja meg Isten, hogy képes legyek segíteni nekik a megpróbáltatások között… és miközben ezt teszem, még szorosabban kapaszkodjak Jézusba, mint valaha” (1894. augusztus 13. 30. levél)!
Fontos kiemelni, hogy Ellen White a levél megírásakor már 66 éves volt, vagyis a kiemelten veszélyeztetettek csoportjába tartozott. Az Istenbe vetett bizalma és az életstílusa segített neki kitartani a krízishelyzetben és győztesen kikerülni abból.

Amit az akkori járványból megtanult, az számunkra is eligazító a koronavírus (COVID–19) világjárvány idején. Gyakran hallottam ezt a kérdést: És most mit tehetünk? A válasz arra késztessen, hogy pozitív, kreatív módon reagáljunk, helyesen viszonyuljunk a jelenlegi válsághoz.

 

Mit tehetünk meg?

Többféleképpen is követhetjük Ellen White példáját:

  • Ellen White nem csüggedt el a betegség miatt. Mindent megtett a családjáért és azokért a testvérekért, akiknek segíteni tudott, miközben az Úr ígéreteibe kapaszkodott. Nekünk is hirdetnünk kell, hogy bízzunk Isten védő hatalmában a mostani krízishelyzetben! Ne feledjük, hogy Isten velünk van, és ez bátorságot ad. Így szól az Úr: „Ne félj, mert én veled vagyok; ne csüggedj, mert én vagyok Istened; megerősítelek, sőt megsegítelek, és igazságom jobbjával támogatlak” (Ézs 41:10). Pál apostol szavaival: „Mindenütt nyomorgattatunk, de meg nem szoríttatunk; kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; Üldöztetünk, de el nem hagyatunk; tiportatunk, de el nem veszünk” (2Kor 4:8–9). Ez a helyzet nehezedik ránk, de nem pusztított el. Küzdelmek és nehéz megpróbáltatások érnek, és még súlyosabb helyzetek jönnek, de Jézus él! Ő a menedékünk és erőnk, és ha még a halál árnyékának a völgyében járunk is, nem kell félnünk, mert az Ő vesszője és botja vigasztal (Zsoltár 23). Végső győzelmünk az Úrtól jön, bízzunk benne!
  • Ellen White tovább folytatta a munkát az otthonában. Időkeretet határozott meg, hogy elérje a kitűzött céljait. Arról számol be, hogy nem hagyta ki a napi mennyiség leírását. Ez is hasznos, ugyanis erősíti a küldetéstudatunkat. Összpontosítanunk kell, meg kell találnunk a módját, hogy a célunkat elérjük, még a karantén idején is. Mivel most „elszigetelten élünk, de nem hallgatunk el”, végeznünk kell a küldetésünket. A misszióra vonatkozóan mondta Jézus: „És ímé én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28:20).
  • Ellen White helyes hozzáállással tevékenykedett. Ha lehetősége lett volna a közösségi média használatára, mint ahogyan nekünk ma, biztosan ő is kapcsolatot tartott volna a gyülekezettel, bátorítva a tagokat, reménységet adva nekik. Talán ő is létrehozott volna:

 

  • online kiscsoportokat,
  • üzeneteket küldött volna a gyülekezetnek a közösségi médiában,
  • reggeli gondolatokat osztott volna meg a Facebook követőivel,
  • előre felvett áhítatokat osztott volna meg a közösségi médiában.

 

Ne csüggedjünk el! Sok a tennivalónk, amit egy kis kreativitással végezhetünk is. Mostanában ilyen üzeneteket olvastam: „A gyülekezetek nyitva vannak, csak az épületeket zárták be!” „A gyülekezet nyitva van, mert mi vagyunk a gyülekezet!” „Megnyitjuk a digitális gyülekezetet!” Megnézhetjük az istentiszteleteket az internet segítségével, a kapcsolattartásra pedig sokan használják a Zoom vagy hasonló videokonferencia-szoftvereket.

 

  • Ellen White rendszeresen imádkozott, maradéktalanul bízott Isten hatalmában. Ilyen időkben különösen kell bíznunk a nagyszerű ígéretekben, amelyeket Isten a Szentírásban adott. Ígéretek ezreibe kapaszkodhatunk. Ellen White ezt írta: „…az Úrnak hála, én már jobban vagyok, bátorsággal az Úrban” (30. levél). Példája nyomán az egyháznak is jobban kell kapaszkodnia Jézusba, mint valaha! Amikor Pált fogolyként vitték Rómába, rettenetes viharba került a tengeren. A hajója erős viharba került, amit úgy neveztek, hogy Euroclydon (mai neve Gregalia, ciklonos északkeleti szél). Az apostol akkor három konkrét tanácsot adott (ApCsel 27:23–25):
  • Ne féljetek!
  • Ne csüggedjetek, reménykedjetek!
  • Bízzatok, nem lesznek áldozatok, mert Isten veletek van!

Segítsen bennünket is az apostol által tanúsított bizalom!

  • Kerüljük a furcsa viselkedést, a rémhírterjesztést és a pánikot! Fontos, hogy pozitív legyen a hozzáállásunk, a reménységet hirdessük a környezetünkben mindazoknak, akik látnak, hallanak vagy a különböző csatornákon követnek bennünket!

A következő időkben egyre fontosabbak lesznek a házi összejövetelek, imaórák, bibliatanulmányozások, közösségi alkalmak, bizonyságtételek. Amikor a kijárási korlátozásokat megszüntetik, továbbra is meglesznek az emlékeink az otthon töltött időről. Használjuk fel ezeket a tapasztalatokat az evangelizáció platformjaiként, beszéljünk a barátainknak és szomszédainknak arról, hogy Jézus hamarosan visszatér.

Isten mindent kézben tart, és legyünk mindig készen arra, hogy meghalljuk a hangját! Ő szól, figyelmezzünk a szavára!

 

Melchor Ferreyra
Interamerikai Divízió

Bezár-e az egyház a karanténban?

/Kategória: /Feltöltötte:

Az utóbbi hetek alaposan felforgatták életünket. A vírus elleni védekezés arra kényszerítette szinte az egész világot, hogy szervezzük át életünk legmegszokottabb és leggyakoribb elemeit is. A boltba járási szokásainktól a tanuláson, munkavégzésünkön keresztül, egészen családi életünkig elhat.

A hírek, az Operatív Törzs napi tájékoztatója szinte mindennapi „táplálékká” vált. És a közösségi médián még azok is több időt töltöttek az elmúlt hetekben, akik korábban csak alig-alig voltak jelen. Sőt vannak, akik csak most, kifejezetten erre a helyzetre való tekintettel létesítettek profilt.

Nem mellékes tehát, hogyan kezeljük ezt a helyzetet, amire – valljuk be őszintén – nem lehetett felkészülni. Az élet különböző területeinek szervezői, vezetői is mind-mind még most tanulják, hogyan lehet úrrá lenni a helyzeten. Az országok döntéshozói, az egészségügy dolgozói és a gazdasági élet irányítói heroikus küzdelmet folytatnak a vírus okozta eddigi károk, valamint jövőbeli pusztítása következményeinek enyhítésén.

Szemünk előtt játszódik a nagy küzdelem, ami a jó és a rossz között zajlik. Vannak, akik erkölcstelen és gátlástalan módon igyekeznek hasznot húzni még ebben a helyzetben is mások kiszolgáltatottságából, félelméből, szorult helyzetéből, míg mások az önzetlenségükről tesznek bizonyságot; fiatalok, gyerekek mindent megtesznek, hogy segítsenek. Ebbe a küzdelembe kellett bekapcsolódni az egyház tevékenységével is, hiszen a járvány életünk eddigiekben felsorolt területein túl természetesen hitéletünket is gyökeresen megváltoztatta.

Magyarország Kormánya rendkívül óvatosan kezeli a vallásszabadság kérdését ebben a veszélyhelyzetben. Noha minden nyilvános és közösségi alkalmat kötelező érvénnyel beszüntetett, az egyházak hitéleti tevékenységét érintetlenül hagyta, megadva a lehetőséget, hogy minden vallásos közösség a maga elhatározásából, józan ítélőképességgel döntse el, milyen rendelkezés a leghatásosabb a közösség védelme érdekében

Ennek ellenére azt tapasztaltuk, hogy kivétel nélkül minden egyház meghozta a maga szigorú rendelkezését a hitéleti célú épületeinek bezárásáról. Így a Hetednapi Adventista Egyház minden gyülekezeti épülete is bezárta kapuit a közösségi alkalmak előtt.

De nem az egyház zárt be!

Egy igazi közösség – noha próbára tévő időszak ez a bezártság – tovább él és dolgozik. Mindenhonnan jönnek a hírek, hogy a gyülekezetek megszervezték az idős testvérekről való gondoskodást, a lelkigondozást, a kiscsoportos bibliatanulmányozást, imaközösségeket, az istentiszteleteket.

Hihetetlen kreativitással nap mint nap újabb és újabb lelki tartalmak kerülnek fel a lelkészeink jóvoltából a világhálóra, a közösségi médiára. Zárt és nyitott közösségi alkalmak jönnek létre az internet segítségével: bizottsági ülések, gyermekiskolai foglalkozások, szombatiskolai tanítások, igehirdetések. De még a közös éneklés sem lehetetlen a technika segítségével!

Minden elismerés a munkatársak felé, akik szervezik és felkutatják a lehetőségeket, és kitartással készítik üzeneteiket, hogy bátorítsák és erősítsék gyülekezeteik közösségét.

A Magyar Unió osztályai és intézményei is mindent megtesznek, hogy ebben a nehéz helyzetben is tudják tovább szolgálni a testvéri közösséget, valamint a társadalmat.

Iskoláinkban távoktatással továbbra is folyik a tanítás szolgálata, a főiskolán hamarosan a vizsgaidőszak következik. Szeretetotthonaink továbbra is ellátják időseinket, akik különösen veszélyeztetett helyzetben vannak. Szakszerű ellátással, infekciókontrollal harcolnak a vírussal szemben. A családok átmeneti otthona továbbra is védelmet nyújt a bajba került édesanyáknak és gyermekeiknek.

Az osztályok szintén sok-sok kreativitással nyújtanak segítséget. A „PÁR-percek”, a gyermek-szombatiskolai, szombatiskolai és a „Gyere ahogy vagy” tévéfelvételek noha családi körben, de folyamatosan készülnek. A gyülekezeteket és lelkészeket bemutató, és értük imádkozó online imaközösség naponta találkozik az internet segítéségével.

Az unió új kezdeményezése, hogy minden reggel az unió egy-egy osztály vagy intézményvezetője bátorító, lelkesítő üzenettel szólítja meg a testvéri közösséget az egyház Facebook oldalán keresztül. Mellette egyre népszerűbb a „Reggeli dicséret” blog, amelyet fiatalabb lelkészek örömmel készítenek, hogy legyen minden napra egy „indító” üzenet.

Sok minden bizonytalan még. Nem tudjuk, meg lehet-e tartani a nyári táborokat. Nem tudjuk, meddig tart ez a bezártság. Nem tudjuk, fog-e szigorodni a kijárási korlátozás. De már most is láthatjuk, hogy Isten, aki hatalmasabb ennél a vírusnál, tud kihozni jót ebből a helyzetből: szinte mindenhol azt látni, hogy rendkívül megnőtt az érdeklődés a lelki tartalmak iránt az interneten. Felelősségünk, hogy bátorítást, vigasztalást, lelki támaszt adjunk a kétségbeesett emberek számára.

És miközben sokat teszünk barátainkért, ne feledkezzünk meg arról, hogy imádkozzunk időseinkért, akik különösen veszélyeztetettek, a lelkipásztorokért, akik hihetetlen erőfeszítéssel szervezik a gyülekezeti közösségek szolgálatát. Imádkozzunk az intézményeink dolgozóiért, akik sokszor rendkívül veszélyes körülmények között, de nagy odaadással végzik ápoló, gondoskodó munkájukat. Imádkozzunk a kórházakban, egészségügyi intézményekben szolgáló orvosokért, ápolókért. A felelős döntéshozókért országos és helyi szinteken, és imádkozzunk a betegekért, akik élet-halál harcot vívnak a vírussal szemben.

Ha a gyülekezetünk be is zárt, de az otthonunk maga legyen egy imádságos gyülekezet!

 

Ócsai Tamás

unióelnök

Túlreagáljuk-e keresztényként a koronajárványt?

/Kategória: /Feltöltötte:

Válságos időkben élt Pál apostol is. A bőrén tapasztalta a felsorolásban szereplő élethelyzetek minden fájdalmát. Bárki megjósolhatta volna, hogy előbb-utóbb összetörik és feladja. Ehelyett hitvallást fogalmazott meg: „Ki választana el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongattatás, vagy üldözés, vagy éhezés, vagy mezítelenség, vagy veszedelem, vagy fegyver? … De mindezekben diadalmaskodunk azáltal, aki szeret minket. Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban” (Róm 8:35–39).

Pált értjük, de a saját helyzetünket még nem. Itt vannak a kérdéseink, amit nem rejtünk a szőnyeg alá:

  • Miért foglalkozunk a témával? A Hetednapi Adventista Egyház elkötelezett az egészség védelme mellett. Nem sok olyan egyház van a földön, ahol a hitelvek között szerepelne ilyen tanítás. Az élet Isten ajándéka és mindent meg kell tennünk a prevenció érdekélben. Ezért a Biblia tanításaival összhangban az egyház mindenben támogatja az ország vezetésének/intézményeinek erőfeszítéseit a járvány megfékezésében és arra hívjuk a tagjainkat, hogy ugyanezt tegyék.
  • Nincs-e túlreagálva a helyzet? Egyre több megjegyzés érkezik arról, hogy az influenzajárványhoz képest a mostani sem veszélyesebb, tehát ne foglalkozzunk vele. Az összehasonlításnak több szempontból sincs értelme. Először is azért, mert egy múlt évi, lezárt járvány áldozatainak számát nem lehet összevetni egy folyamatban lévő történéssel. Nem tudjuk felmérni, hogy mikor lesz vége és milyen következményekkel maradunk. A járványban emberek ezrei halnak meg, ami akkor sem hagyhat közömbösen, ha máskor és más járványok idején is történt hasonló. Azt tanuljuk Jézustól, hogy ha egy embert megmenthetünk, akkor induljunk el érte az éjszaka közepén is, amikor biztonságban hagytuk a 99-et. Ezenkívül ennek a járványnak messze ható következményei lehetnek a világgazdaságra, aminek a hatását nem lehet megbecsülni. Ilyen helyzetben az egyház, amelyik szeretné visszatükrözni a Megváltó jellemét, nem a számokkal kell foglalkozzon, hanem az emberekkel.
  • Mennyit ér, amit mi tehetünk? Sokakban félelmet és bizonytalanságot kelt a járvány kezelése. A gyógyszerekhez és gyors megoldásokhoz szokott világ számára furcsa, hogy nincs más eszközünk, csak a higiéné és a karantén. De Isten népét ez ne lepje meg, mivel évtizedek óta tanítjuk, hogy a Biblia részeként ismert egészségügyi kódex (Mózes könyvei) ma is megállja a helyét, mert Isten ihlette. Azok között kell lennünk, akik bíznak Isten 3500 évvel ezelőtt kinyilatkoztatott tanácsaiban, és elsőkként példát mutatunk azok alkalmazásában. Nem vallana ránk és nem lenne összhangban az eddig hirdetett meggyőződésünkkel, ha a gyülekezeteink valamilyen babonás hittől vezérelve Isten egészségügyi törvényei fölé helyeznék magukat. A Biblia sehol nem tanítja, hogy az Istenben való bizalom feljogosít könnyedén venni az egészségőrzés törvényeit. Ezért kérünk mindenkit, tekintse küldetésének példát mutatni a járvány megfékezésében. Nem lenne jó senkinek, ha az adventisták fertőző gócponttá válnának. Ezért kérünk mindenkit a körlevélben szereplő egyszerű lépések betartására.
  • Csak fizikai dimenzióban van dolgunk? Az ima Isten gyermekei számára óriási lehetőség. Ezt a bolygót Sátán támadja és pusztítja. Az a célja, hogy minél többen eltávozzanak, mielőtt találkoznának az evangéliummal. Tudja, hogy kevés ideje van. Imádkozzunk azért, hogy Isten fékezze meg ezt a rombolást. Imádkozzunk azokért, akik küzdenek ezzel a betegséggel és az egészségügy dolgozóiért, akik nagy nyomás alatt próbálnak helytállni. A járványhelyzet sokakban félelmet kelt. Talán alkalmas idő megosztani a reménységünket az eljövendő országról. Bátorítsunk az Igével! A riogató „evangelizáció”, a történések azonnali elhelyezése a végidős események általunk készített térképén, nem evangélium. A betegek és esetleg a gyászolók vigasztalása az egészségügyi missziónk része E. G. White szerint. Ott van a kezünk ügyében egy nagyszerű eszköz, amelynek segítségével karantén idején is meglátogathatunk bárkit az otthonában. Budapesten, a kínai misszionárius házaspár a járvány kitörése óta Messengeren keresztül istentiszteleteket, bibliaórákat, keresztségi felkészítéseket tart. Azt mondják, több érdeklődő van, mint bármikor. Eljött az ideje felismerni, hogy a közösségi média Isten eszköze lehet a kezünkben. Szeretettel kérünk benneteket, hogy imádkozzatok azokért az ismerősökért, akiket ilyen úton el tudtok érni. Kérjetek bölcsességet, hogy mutassa meg, kinek mit lehetne írni, kit kellene felhívni, kiknek hogyan lehetne jó hírt és reménységet tovább adni.

Egy válság soha nem jön jókor, de akik Istent szeretik, azoknak minden javukra van. Tanulni fogunk ebből a történetből és közben vizsgázunk bizalomból, lojalitásból, összefogásból, közösségből és józan észből. Ami békeidőben nehéznek tűnt, azt most vészhelyzetben kell pótolnunk. Azért imádkozom, hogy megerősödve, felébredve és összefogva jöjjünk ki ebből a próbából, aminek az előszobájába léptünk.

„A ti szelídségetek legyen ismert minden ember előtt! Az Úr közel! Semmiért se aggódjatok, hanem imádságban és könyörgésben mindenkor hálaadással tárjátok fel kéréseiteket Isten előtt; és Isten békessége, mely minden értelmet meghalad, meg fogja őrizni szíveteket és gondolataitokat Krisztus Jézusban. Egyébként pedig, testvéreim, ami igaz, ami tisztességes, ami igazságos, ami tiszta, ami szeretetre méltó, ami jó hírű, ha valami nemes és dicséretes, azt vegyétek figyelembe!” (Fil 4:5–8).

Testvéri szeretettel:

 

Dr. Ősz-Farkas Ernő

ESZO vezető

Egy szekta története a koronavírussal

/Kategória: /Feltöltötte:

Koreában rohamosan nő a koronavírussal fertőzöttek száma. Egy nap alatt több mint 500 új esetet regisztráltak. A gócpont Daegu városa, ahol egy keresztény egyház nagyobb összejöveteli helye található. A Jézus Sincshondzsi Egyházat 1984-ben Li Mani alapította, akit halhatatlannak tartanak, mivel megszerezte Jézus Krisztus köpenyét. Az országban mintegy 250 000 tagjuk van, akik közül 144 000 hívőt szeretne az alapító a mennybe vinni az ítélet napján. A Daegu városában tartott összejövetelen több mint 1000 hívő vett részt, ahol sokan megfertőződtek, a városlakók szerint a liturgiájuknak köszönhetően, ugyanis ima közben egymáshoz dörzsölik a vállukat. Egy 61 éves hölgy volt az első fertőzött, aki kétszer is visszautasította a koronavírustesztet. Betegen legalább négy istentiszteleti alkalmon vett részt. A hatóságok országszerte betiltották az összejöveteleiket.

A történet tanulságos. Egy egyház könnyebben lesz ismert a hibái, mint az erényei miatt. Az üzenetet, legyen az bármilyen biblikus, az életmód hitelesíti vagy cáfolja meg. Ha egy egyháznak olyan messianisztikus tudata van, hogy magára nézve fölöslegesnek tartja figyelembe venni a földi élet anyagi dimenzióit, hamar hiteltelenné válik a közvélemény előtt. Istenben, a második adventben, a közeli eszkatonban való hit nem mentesít a higiéné, az egészséges életmód szabályainak betartása alól.

„Isten nagyobb, mint a koronavírus” – olvasom az egyik sok megosztást kapott közösségi üzenetben. Indoklásként a 91. zsoltárt idézi:

„Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől, amely a homályban jár; a döghaláltól, amely délben pusztít. Elesnek mellőled ezren, és jobb kezed felől tízezren; és hozzád nem is közelít. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését!”

Az állítás igaz:
– Isten valóban nagyobb, mint a koronavírus.
– Isten valóban oltalmat ígért a „gonoszok megbüntetése” idején azoknak, akiket az Ő pecsétje véd.
– Isten oltalmáért kell és lehet imádkozni, nemcsak a végidő eseményeinél, hanem mindennap.
– Nincs mitől félnünk, ha az életünket, örök sorsunkat Isten kezébe helyeztük.

 

Ami szintén igaz:
– „Isten nem biztat bennünket arra, hogy megteszi helyettünk azt, amit mi is megtehetünk magunkért” – mondja E. G. White (Selected Messages. 2. kötet, 346. old.). A liturgiánk sem mentesít az egészséges életmód szabályainak betartása alól. „Az Úr temploma, az Úr temploma” (Jer 7:4) típusú babonás hit nem méltó az élő Istenhez és értelmes követőkhöz.
– Isten képes megvédeni bármitől, de annak is tudatában vagyunk, hogy a föld feletti uralmat Sátán bitorolja. Isten szuverén joga, hogy közbelép-e természetfeletti módon valakinek a megmentéséért vagy nem, de erre semmilyen ígéret nem kötelezi (Dán 3:18).
– Az igazságszolgáltatás ideje nem most van. A betegség nem jelenti Isten büntetését, az egészség nem jelent bűntelenséget.
– A Bibliából ismerjük Jób történetét és Zsidók 11. fejezetének hithőseit, akik közül sokan nem tapasztalták meg az ígéretek teljesedését (Zsid 11:39–40).
– Ezért legyünk készen arra is, hogy ha szükség lesz rá, vigasztaljuk egymást ezekkel a szavakkal: „Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt, ha a külső emberünk megromlik is, a belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók” (2Kor 4:16–18).

 

Ősz-Farkas Ernő
DET elnök,
HUC ESZO vezető