Bejegyzés

Kórustalálkozó és presbiterszentelés Orosházán

2016 nyarát egy megyei kórustalálkozóval kezdtük meg Orosházán. Az énekszótól hangos eseményen jelen volt a Tiszavidéki Egyházterület elnöke, Hegyes-Horváth Géza, aki úgy a délelőtti, mint a délutáni alkalmon hirdette az Igét. 

Medgyesi férfikarKülönleges és felemelő volt a szombat, amit közel 18 gyülekezetből érkező testvéreinkkel tölthettünk el. Mintegy 200 tag örvendeztette meg az orosháziakat – egy biztos, senki nem ment haza éhesen.

A délelőtti istentisztelet számos kórusszolgálattal indult, többek között a helyi gyülekezet kórusa, a Békés megyei összevont kórus, a medgyesegyházi kórus, illetve a medgyesi férfikar, a kondorosi kórus, a Békés megyei női kar, hegedűszóló és nem utolsósorban az orosházi gyerekek szolgálata hangzott el.

Hegyes-Horváth Géza testvérünk igehirdetésében egy történetrészlet (2Sám 15:19–22) tanulságait kerestük meg közösen. Ittai jelleme rajzolódott ki elénk, aki igaz ember volt, és nem hagyta el a süllyedő hajót. Isten ma is keresi szolgáit, és vajon talál-e olyan embereket, amilyen Ittai volt.

PresbiterszentelésA csodálatos szombatot a presbiterszentelés nemes pillanata tette még örömtelibbé. Két kedves testvérünket, Pörneki Attilát és Sárközi Gézát szenteltek fel gyülekezetünk presbitereivé. A testvéreinket a családjuk támogatta, és természetesen a gyülekezet is, mint egy nagy család vett részt az eseményen.

Köszönjük a vendégszeretetet és az örömteli pillanatokat; Isten gazdag áldását kívánjuk a továbbiakra!

O. K.

Békés–Csongrád megyei kirándulás

Május 13–15. között lehetőségünk volt Nemesvámosra látogatni. Szombaton kórustalálkozón vettünk részt, majd másnap együtt túráztunk a Békés–Csongrád megyei testvérekkel. 

Ha már Tihanyban jártunk, akkor gondoltuk, járjuk körbe a Belső-tavat. Csak körülnéztünk, és megszállt a nyugalom. A gyalogtúra hossza mindössze 9 km volt, de kicsik-nagyok egyaránt nagyon élvezték. Helyenként csodaszép kilátás tárult elénk, a bátrabbak a sziklákon szelfiztek.

Végül 4 és fél óra gyaloglás után mindenki kellemesen elfáradva érkezett meg a tihanyi apátsághoz. Igaz, hogy a Nap sugarai nem akartak melegíteni, de Gondviselőnk megóvott minket az esőtől. Gyönyörű helyeken jártunk, éreztük, hogy feltöltődünk. Ehhez adott is minden, hiszen csak rá kell nézni a tájra, és mint emberi szív, nyúlik be a szeretett félsziget a Balatonba, mely szelíden átöleli, elárasztva partjait gyengéd hullámaival.

O.K.

Kórustalálkozó Nemesvámoson

2016. május 14-én hangos ének- és zeneszó remegtette meg a nemesvámosi adventista imaház falait. 14 kórus 260 énekese engedte ki a hangját külön-külön, majd együtt a zsúfolásig megtelt épületben. Zala, Győr-Moson-Sopron, Veszprém, Fejér, Somogy megyéből és Budapestről érkeztek a fellépők, de volt, aki szinte a fél országot szelte át azért, hogy e maradandó élményben részesüljön. A Békés és Csongrád megyei kórusok 350 km-ert utaztak – nem hiába. 

Kórustalálkozó NemesvámosonMéltathatnám a résztvevőket, a karvezetőket, zenészeket, de nem teszem. Legyen a hála és dicsőség Istené, aki a zene nyelvét teremtette, és megtanított minket beszélni és érteni e nyelven. Kicsiket és nagyokat, akik csillogó tekintettel együtt lelkesedtek, énekeltek. Szinte fel sem tűnt a hely szűke, az időjárás zordsága, a gazdag lelki és testi táplálék mindent feledtetett.

A kórustalálkozóra épülő jótékonysági koncert kitárta karját a falu lakói felé is. Délután az összevont kórus hat énekkel lépett fel. A műsorban elhangzott: Gerzsenyi László: Jertek áldjuk Istent; Silcher: Ó nézd a Golgotát; Butler: Megváltva; Ismeretlen sz.: Feltámadt Hős; Mendelssohn: E nagy világ mind áld; Rathbone: Mondj új dalt az Istennek.

És hogy miként hatott? Következzen egy vendég vallomása:

„Vannak olyan pillanatok az életben, amikor egy-egy pillanatra megállunk és apró csodákban van részünk, elgondolkodunk, magunkba fordulva értékelünk és köszönetet mondunk a pillanatért. Ez mindazokkal megtörtént ma, akik részt vettek a Hetednapi Adventista Egyház nemesvámosi imaházában megrendezett jótékonysági hangversenyen…. Ritka pillanat az, amikor egyszerre hall az ember 5-6 kórust közösen énekelni olyan hangzással, mely betölti a teret, feszegetve a falakat… csodálatos hegedűszótól könnyekre fakad, és olyan verset-előadót hall, amitől nem csak egy pillanatra rendül meg. Szívből köszönöm, hogy részese lehettem. A rendezvény célja a nemesvámosi Petőfi Sándor Általános Iskola támogatása volt ebben az évben és nem tudom szavakba foglalni a hálát, melyet érzek a felajánlott adományért. Köszönjük…. Köszönöm a résztvevő minden hívőnek és vendégnek, az ADRA Alapítványnak, az előadóknak és mindannak, aki segített a rendezvényt létrehozni….

Rab Zsuzsa: Vaspántok

Ha igy szólnék a kedves,
fiatal kalauzhoz:
– Kalauz úr,
hogyha ma este hazamegy,
ölelje meg nagyon a feleségét,
dicsérje meg, ami épp rajta van,
akár az ócska pongyoláját –
Ha igy szólnék –
ugye… bolondnak tartanának?
Ha igy szólnék a bottal kopogó
nyugdijas bácsihoz a boltban,
mikor épp forintjait guberálja,
végül levágat tiz dekát
a »kicsit-hosszabb-lett« kenyérből:
– Bácsi! Itt van ötszáz forint.
Tegye el, kérem. Épp ma kaptam.
nem számitottam rá. Fölösleges. –
Ugye, bolondnak tartanának?
Ha igy szólnék az útkövezőkhöz:
– Útkövezők!
Én ezt a kis kavicsot elviszem,
mert az erezetében
lehorgadt Krisztus-fejet látok.
Engedjék meg, hogy elvigyem! –
Ugye, bolondnak tartanának?
ha igy szólnék a torzonborz kamaszhoz:
– Gyere, fiam,
üljünk le valahol, s te elmeséled,
mitől nőtt vállig a hajad,
mi ellen mered ez a tüske
tejes arcod körül,
s egyáltalán, mitől vagy te ilyen
kérlelhetetlen? –
Ugye, bolondnak tartanának?
Ha igy szólnék padon sütkérező,
újságpapirból eddegélő nénikéhez:
– Néni, jöjjön velem,
amit szeret, azt főzök vacsorára,
puha ágyat vetek,
előtte pedig mindent elbeszélhet, a menyasszonykorát,
azt a szülést, a császármetszést is,
és szegény jó ura szivszélhüdését,
és hogy mivel ültette be a sirját,
azt is, milyen a szomszédasszony,
azt is, hogy a fia hogyan él Kanadában,
meg hogy mit irt föl, és mire, az orvos.
Mindent apróra elbeszélhet.
Sóhajtozhat és imádkozhat az ágyban.
De éjjel egyszer – maga úgyis sokszor
fölébred –
keljen fel, takarjon be engem,
mert éjjel mindig lerúgom a takarómat…
Ha igy szólnék –
ugye, bolondnak tartanának?
Konvenciók, bevett szokások
hideg vaspántjai
szoritják lüktető,
eleven húsig lenyúzott szivünket.”

Ne álljunk meg itt! A zene mindenkié. Lerombolja a falakat, széttöri a vaspántokat, és közel enged Istenhez és embertársainkhoz. Engedjük, hogy megváltoztassa az életünket!

kneszma